2010. november 5., péntek

Tartalom és forma

Néha felmerül a vita az irányzatok között, hogy ki hogyan vitelez ki egy ászanát, mire helyezi a hangsúlyt. Általában az a nézet uralkodik, hogy az Iyengar jóga az anatómiai precizitásra törekszik, míg az Astangában a légzésre és a bandhára koncentrálunk inkább, és nem annyira bíbelődünk az ászana részleteivel. 


Én azért szeretném hozzátenni ehhez a kérdéskörhöz a magam szerény megértését, még ha nagyon is az elején vagyok az ászanák megértésének. Egy astanga-órának vagy gyakorlásnak valóban a "flow" a lényege, vagyis az ászanák és vinyászák egymásutániságának összekötése a légzéssel. Ezt például a harmadik sorozatban még nagyon nem érzem a gyakorlásomban, mert a legtöbbször minden ászanával külön meg kell küzdeni. Az egyes-kettesben is megesik, hogy az ember dekoncentrált, minduntalan kiesik a ritmusból, iszik, törölgeti a fejét, vagy csak ül a matracán és bambul, és csak néhány légzés után jut eszébe, hogy most éppen nem csinál semmit. 


Tehát a ritmust meg kell tartani, ez olyan, mint egy zenemű, sehol egy fölösleges mozdulat, egy fölösleges lélegzetvétel. Akkor a gyakorlás után még sokáig zeng az elmédben az Örömóda, a gyakorlás által előidézett pozitív energiahullámok. Ebből a szempontból kétségtelen, hogy az Astanga gyakorlás komplexebb, mint az Iyengar rendszer, ahol nem annyira hangsúlyozzák a légzést és a bandhákat. Persze én azért javaslom, hogy vegyük elő még egyszer Iyengar "Jóga új megvilágításban"n című könyvét, mert azért ő ezt sokszor emlegeti.


Az érem másik oldala azonban az, hogy még ha nem is a kivitelezés precizitásán van a legnagyobb hangsúly az astangában, én ezért nem gondolom, hogy ez nem fontos. Inkább arról van szó, hogy öt légzés alatt nincs idő az összes anatómiai részletre vonatkozó utasítást elmondani. Ehelyett igazítunk, és azt várjuk el, hogy a gyakorló a rendszeres gyakorlás során már ösztönösen betartsa a helyes végrehajtásra vonatkozó összes utasítást. 


Ezért jók a workshopok, ahol többet lehet foglalkozni az egyes ászanákkal, és az mindenképpen nagyon fontos, hogy az oktató kivitelezés és igazítás szintjén nagyon mélyen értse az adott ászana működését. Én ugyanis azt gondolom, hogy az anatómiai sajátosságok figyelembe vételével persze, de mindenki számára megvan egy ideális módja annak, ahogy az egyes ászanákat ki kellene viteleznie. És itt most nem a változatokról beszélek, hanem az alapelemekről, amelyek egy bizonyos, optimális térbeli elrendezés során képesek a teljes hatásukat kifejteni. Az oktatónak úgy kellene látnia minden tanítvány esetében az ideális ászana-pozíciót, mint ahogy Neo látta Mátrix megfejtőkódját. És ahhoz, hogy ezt megérthessük, beszéljünk egy kicsit az ászanák hatásmechanizmusáról.


Az emberi szervezeten belül 72000 nádí, vagyis finom szintű energiavezeték található. Ezek elhelyezkedése a fizikai térben bizonyos szervekhez kapcsolódik. A tíz fő energiavezeték a lábkörmök két oldaláról indul, és az ujjkörmök két oldalán végződik. A nádík tehát az összes kisebb-nagyobb ízületen keresztülhaladnak. A legfontosabb csatorna a szusumná, vagyis a központi energiavezeték, amely a gerinc mentán halad. A nádíkban prána, vagyis életerő áramlik, amelyet a légzés és a meditáció segítségével csatornázunk le az univerzum energiamezejéből. Éppen ezért fontos a tudatos légzés. 


A három bandha segítségével a pránát a szusumnába áramoltatjuk, ott összesűrítjük, majd onnan szétáramlik az összes csatornába. Ha a testünkön belül sok a méreganyag, akkor az akadályozza az energiák áramlását. A bedugult csatornák egyik jele az ízületek merevsége, a hajlékonyság hiánya. Az astanga gyakorlás során az izzadás segítségével elégetjük a méreganyagokat, és eltávolítjuk a csatornákból, ezzel párhuzamosan pedig az ízületek megnyílnak, és sokkal hajlékonyabbak lesznek. 


Az egyes ászanák során nem csak a testrészek és ízületek, hanem a csatornák is bizonyos energetikai formákat vesznek fel, és ez elősegíti a különböző blokkok feloldását. Minél inkább közelítünk az ászana ideális végrehajtása felé, annál hatékonyabban fognak aktiválódni a benne rejlő energiák és lehetőségek. Ez olyan, mint a zene. Eleinte egy kezdő hamisan játszik egy darabot, de ha eleget gyakorolja, és van hallása, akkor előbb-utóbb tisztává válnak a hangok, és akkor lesz átütő ereje a zenéjének.


Az ászana tehát a forma, a légzés, a dristi és a meditáció pedig a tartalom, amivel megtöltjük. A felvett forma természetesen visszahat a pránára és a tudatra is, és ezért az ászanák gyakorlása önmagában is formálja a tudatot, az energiarendszerünket, és összekapcsolódik az életünk olyan területeivel, amikre nem is gondoltunk volna. A jóga mindennel kapcsolatban áll, és ha őszintén gyakorolsz, és találsz egy-két jó tanárt, aki a segítségedre siet, akkor nagyon sok kincsre fogsz lelni a jóga útját járva.  

Nincsenek megjegyzések: