A meditáció alapjai

Na jó, akkor néhány szó a meditációról. Zsófi többször is kérdezte, hogy mi a különbség a meditáció és a relaxáció között. Én röviden úgy fogalmaznám meg, hogy a relaxáció során az elme kiürítésére, a hullámok lecsendesítésére törekszünk, különösebb fókusz nélkül. A meditáció gyakorlása során viszont az elmét egy bizonyos irányba fordítjuk, és a figyelmünket a meditáció tárgyán próbáljuk tartani.

Ilyen értelemben véve egy olyan embernek, aki sohasem tett még tudatos erőfeszítést a mentális működésének kontrollálására, valószínűleg a relaxáció, mint előkészítő lépés is nehézséget fog okozni. Megszoktuk ugyanis, hogy a gondolatok folyamatosan kóborolnak a fejünkben, és az elménk ide-oda csapongva mászkál utánunk. Ehhez képest, amikor megpróbálsz ráparancsolni, hogy ne gondoljon semmire, akkor meglepődsz, hogy ezt milyen nehezen tudod elérni. Sebaj, gyakorolni kell.

Szóval ha már valamennyire tudsz relaxálni, akkor el lehet kezdeni dolgozni az elmeműködés tudatosításán. Válasszunk ki egy tárgyat a meditációnkhoz, és próbáljuk eltérülés nélkül rajta tartani a gondolatainkat! Ezzel kapcsolatban hallottam ma egy érdekes gondolatsort:

Vigyázzunk, hogy mire gondolunk, mert arról fogunk beszélni.
Vigyázzunk, hogy miről beszélünk, mert azt fogjuk csinálni.
Vigyázzunk, hogy mit csinálunk, mert szokássá válik.
Vigyázzunk, hogy milyen szokásokat veszünk fel, mert a természetünkké válik.
Vigyázzunk, hogy milyen a természetünk, mert a sorsunkká vélik.

Ebből a hat lépcsőből a legkönnyebb az elsőt kontrollálni, de még azt sem olyan könnyű! Itt rejlik a szabad akaratunk kulcsa, és az, hogy milyen jövőt, személyiséget, tudatállapotot alakítunk ki magunknak a gondolataink segítségével. és ehhez kell az ERŐ (lásd a tegnapi blogbejegyzést), hogy helyesen döntsünk, és következetesen ragaszkodjunk a döntésünkhöz! Ha százszor legyőzetünk az elmével való csatában, akkor százegyedszer is álljunk fel, és küzdjünk tovább!

Van, amikor az emberek azt gondolják, hogy ha valaki nem tesz erőfeszítést, hogy az elméjét kontrollálja, és megválassza, hogy mire gondol, annak könnyebb, mint annak, aki megpróbálja leigázni az elme hatalmas erejét. Én nem értek ezzel egyet. vegyünk egy kézzel foghatóbb példát. Ahhoz, hogy egészségesek maradjunk, erőfeszítést kell tenni, nem ehetünk meg akármit, nem csinálhatunk akármit, és mozogni, jógázni, méregteleníteni kell. be kell tartani egy csomó pozitív és tiltó szabályt. Ha nem tesszük ezt meg, akkor betegek leszünk, és a betegség szenvedést okoz, még annak is, aki nem akar kigyógyulni belőle. Ugyanilyen módon, a kontrollálatlan, képzetlen elme sokkal több szenvedést okoza gazdájának, mint amennyi frusztrációval az elme kontrollálására tett erőfeszítés jár.

Tehát nem kérdés, hogy kell-e meditálni vagy nem. Hogy a szokásos szavajárásomat használjam: mindenki lúzer, aki nem meditál! Avagy csak az nem lúzer, aki meditál, mert ő fokozatosan megtanulja használni azokat az eszközöket, amellyel az uralma alá képes hajtani az elme hatalmas teremtő erejét.

Számomra a legkedvesebb a mantra-meditáció, a Hare Krisna maha-mantra éneklése. Ez a transzcendentális hangvibráció segít abban, hogy könnyebben legyőzzük az elme makacsságát, és ugyanakkor megtisztít az előző szamszkáráktól (benyomásoktól), ami által könnyebb a magasabb rendű tárgy (Krisna) felé irányítani. Első körben ennyit, aztán majd folytatjuk...