A légzés az élet

Tegnap ismét Thai box edzésen voltam, és ismét megállapítottam, hogy mekkora különbség van a jóga és minden más testmozgás között. Tetszik amúgy a Muay Thai, jó kiegészítés, de az embernek önmagának kell rájönnie, hogyan tud a leghatékonyabban lélegezni, hogy végrehajtsa a feladatot (ugrókötél, zsákolás, erősítő gyakorlatok, vagy éppen a pontozás). A Badr Hari fekvőtámasz különösen tetszett. Itt az edzésen csak egy számít, hogy a lehető leghatékonyabban oldd meg a feladatot, de ugyanakkor úgy kell tudni lélegezni, hogy elegendő kardiód maradjon a három menet végéig. 


A jógában viszont az elejétől kezdve a légzés minőségére és technikájára koncentrálunk, az ászana csak másodlagos. A Hot Ashtanga szerintem az a műfaj, ahol a lehető legtöbb teljesítményt hozzuk ki a keringési és légzőrendszerünkből anélkül, hogy a szánkon át kezdenénk kapkodni a levegőt. Talán még az Iron is ilyen, mert itt sem engedem, hogy elnagyolják a gyakorlatokat, például egy fekvőtámaszt egy szabályos uddzsájí légzés alatt kell végrehajtani, ami sokkal lassabb, mint a fightereknél, ahol a sebességre mennek. 


A jógában lassítani és mélyíteni akarjuk a légzést, hatékonyabbá tenni a prána felhasználását. Ezáltal a tudatunk is megnyugszik, és az izmaink ellazulnak, sokkal jobban lehet őket nyújtani. A thai boxosoknál még azt is tapasztaltam, hogy elhanyagolják a nyújtást. Edzés végén Roland azt mondta az edzőpartneremnek, hogy csinálja végig ugyanazokat a nyújtásokat, mint amiket én. Hát küszködött vele rendesen, az biztos! 


Amikor óra közben igazítunk, akkor is az a tapasztalat, hogy csak mély légzés esetén tud valaki teljesen belelazulni, belenyújtózni az ászanába. A kapkodó, felszínes légzés általában megrövidíti az izmokat, görcsös állapotot hoz létre, könnyebben meg is sérülünk. A saját gyakorlásomon is azt vettem észre, hogy elkezdett lassulni a légzésem. Máskor egy vasárnapi gyakorláson mindig én végeztem elsőnek, mostanság általában utolsónak fekszem le savászanába. Az Agni közben még mindig egy kicsit gyorsabb a légzésem az átlagnál, de talán majd alakul. 


Arra is jobban próbálok figyelni, hogy az uddzsájí hang egyenletes legyen, ki- és belégzésnél is ugyanolyan hangot tudjak kiadni. A legutóbbi, amit észrevettem, az volt, hogy a kilégzésnél nagyon erőltetett hangot adok ki, és ezen is finomítani kellene. A Darth Vaderes, fémes uddzsájí nem a legfejlettebb. Az öreg is csak azért nyomta, mert vastüdeje volt :-). A tenger morajlására, szél susogására emlékeztető hang az már jobb. Jöjjön mélyről, legyen lágy, de ugyanakkor határozott. Ezen sokat kell csiszolni, de megéri foglalkozni vele, mert az uddzsájí minősége az egész gyakorlás minőségét is mutatja általában, és ha túlzottan erőszakos a légzésünk, akkor valószínűleg az ászanákat is erőltetni fogjuk. Ilyenkor könnyebben megsérülünk, és a nagy erőlködésben elsiklunk a lényeg, a "flow" élmény fölött. 

„És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, s lehelte vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.” 1Móz. 2,7

Ugyanakkor a légzés szoros kapcsolatban van a tudatunkkal is. Minél inkább képesek vagyunk kontrollálni a légzésünket, annál inkább képessé válunk a mentális működésünk uralására is. nem véletlenül mondjuk, hogy a légzésre kell koncentrálni gyakorlás közben. Minél tudatosabb a légzésünk, annál tudatosabbá válhatunk az elménkben zajló folyamatokról is. Ha például zaklat valami gondolat gyakorlás közben, és nem akar békén hagyni, akkor a légzésem is zavarttá válik, és az ászanáim is sokkal rosszabbak lesznek. Olyan, mint egy gondolati vírus, leblokkolja a rendszert. Ha viszont sikerül visszahozni a figyelmemet a légzésre és elengedni a zavaró gondolatot, akkor a probléma is könnyebben megoldódik, mint ahogy gondoltam.

"Indra azt mondta: "Én vagyok a prána, meditálj rajtam, mint a tudatos önvalón, az életen, a halhatatlanságon. Az élet a prána, a prána az élet. A halhatatlanság a prána, a prána a halhatatlanság. Amíg a prána a testben lakozik, addig bizonyára az élet is jelen van. A prána által ő [az önvaló] elnyeri a halhatatlanságot a másik világban, a tudás által pedig a valóság megértését. Az, aki úgy meditál rajtam, mint az életen és a halhatatlanságon, teljes életet nyer ebben a világban, és halhatatlanságot és elpusztíthatatlanságot a mennyekben."  Kausitaki Upanisad 3.2.