Szombat reggel fél kilenc felé találkoztunk Ágival és Pannival, az AVOn Test és Lélek napra tartván. Az Atma Shop már kipakolta a standját, mi pedig beültünk Eyal Chehanowsky izraeli jógatanár órájára, ami kilenckor kezdődött- Azaz csak kezdődött volna, mert egy vidéki hahotajóga tanár foglalta el a pályát előtte, aki nem tíz percen, hanem legalább fél órán keresztül próbálta megnevettetni a közönséget. Oké, tudjuk, a nevetés számtalan terápiás hatással rendelkezik, de nekem azért egy kicsit bugyutának tűnik az ilyen jellegű elővezetése. Ez inkább egy terápiás csoportra hasonlít, mint normális, egészséges emberek közös jóga-gyakorlására. Dehát szép hazánkban, és a határainkon túl is ugyebár könnyű eladni a népnek a gagyit, erre még láttunk példát a nap folyamán.
Eyal viszont kellemes csalódás volt, igazából nem is csalódás, mert Csabi tollából már olvastam pozitív beszámolót az előző astanga-workshopjáról. Nága-jóga címmel tartott egy röpke fél órás bemelegítést, mivel ungarisi nevettető-emberünk elhúzta előtte az időt, ő viszont nem akart bunkó lenni a következő előadóval. Egyesek szerint a nága-jógát meztelenül kell végezni, szerencsére esetünkben erről nem volt szó. Viszont sok álló, guggoló póz volt, és mindegyikben csavargattuk a gerincünket jobbra-balra. Terpeszben álló gyakorlatok is voltak, ami egy tai-chi-szerű alapállás, és itt a kezeinkkel körözünk, vélhetőleg valamilyen energiák mozdulnak ilyenkor meg.
Utána az én astanga-órám következett a másik színpadon, úgyhogy a legvége előtt ki is jöttem. Érdekes egyébként megfigyelni, hogy mennyi mindenféle variáció születik astanga-témára. A másik teremben is éppen dinamikus flow-óra volt. Persze mi azért a lehetőségekhez képest tradicionálisan csaptunk bele a lecsóba, három-három napüdvözlettel, majdnem az összes állóval, és az ülők közül az egyszerűbbekkel. Két-három ember már a napüdvözleteknél kihátrált, valószínűleg meghőkölt a katonás hangulattól. A többiek viszont vagy harmincan kellemesen belelazultak az ászanákba, és átadták magukat a flow-nak, természetesen az én hathatós segítségemmel :-).
Amikor vége volt az órámnak, némi élelem után néztünk, majd átvonultunk ismét az egyes színpadhoz, ahol éppen Alexa Le tartott BodyART Flow órát. Na ez aztán az élmény volt, bár nem álltunk be, mert Pannival az akro bemutatóra készültünk, ami közvetlenül utána jött. De meg kell hagyni, a csaj tökéletes harmóniával mozgott, ötletes gyakorlatokat végzett, és a közönség szerintem rendkívüli módon élvezte az órát. Tényleg, ahogy az ember átadja magát egy ilyen flow-nak, teljesen megváltozik a belső képe önmagáról, és a testével kapcsolatos érzetei is átalakulnak.
Később az öltözőben el is kaptuk Alexát, és megbeszéltük vele, hogy képezze egy kicsit a mi Body Art-oktatóinkat is, mert ez nagyon szép, amit csinál. Utána megtartottuk a kis hatperces akro-jóga bemutatót, bár az Iyengar-jógások már gyülekeztek a színpad körül, és készültek az órájukra. Egész jól lement a begyakorolt sorozat Pannival, de a végén, amikor kézenállásban csináltuk a duplavét, eldőltünk egyszer, újra kellett csinálni. Nem baj, ennyi kellett, hogy spontán legyen, majd a videófelvételből kivágjuk azt a részt :-).
Utánunk Répássy Erika és csapata következett, akik Iyengar-jóga órát tartottak. Ez valamivel kevésbé dinamikus, mint az Astanga, de a technikai pontosságra törekszenek. Általában az Iyengaros alapokkal rendelkezők hamar beletanulnak az Astangába is, mert az alapvető mozdulatok mér beléjük rögzültek. A végén ők is tartottak vagy egy fél órás bemutatót, ami szintén kissé statikus volt kívülről, de legalább hatan csinálták, és egy-két részlettől eltekintve technikailag is egész pontosak voltak.
Ekkor következett a nap mélypontja, Sri Vijayanand jógaórája, ami kábé olyan volt, mintha egy zöldség- és gyümölcssalátát jól összekevertek volna, és leöntötték volna valami édes-sós salátaöntettel. Néhány kör futással kezdték, majd egy-két légzőgyakorlatot és ászanát is végrehajtottak. Közben voltak páros kézzel végzett egyenes-ütések (???), egy kis nevető-jóga, és nagy okoskodások a Jóga-szútráról. Oké, nekem mindenkit tisztelnem kellene, mert ugye egy békés jógi befogja a pofáját és mindenre csak mosolyog. Hát nem! Nem bírom, amikor az embereket átverik! Ez az ember egy igazi kókler, a fehér gatyájában, narancssárga ingében és sátorként a vállára omló, dús göndör hajkoronájával együtt!
A jógával ismerkedő gyanútlan magyar persze azt gondolja, ha meglát egy indiait, és meghallja azt a pár titokzatoskodó frázist, amit szerintem már évek óta pufogtat, hogy mekkora nagy jóga-gururól van szó! Nem bánom én, vakítsa, aki bedől neki, de azon végképp kiakadtam, amikor már a szervezők is kétszer szóltak neki, hogy hagyja abba, mert jönne a következő előadó, és a végén én is bemutattam neki a T betűt, és tüntetőleg leültem a terem padlójára, ahol Vijayanand a "Kör közepén állok" című Edda-szám perfomanszát végezte éppen. Ennek ellenére csak nem engedett a negyvennyolcból (vagy nem tudom, mi van ott kint az indiaiaknál), és még ráhúzott vagy tíz perc pránájámát, okoskodást meg Ómozást. Szegény Eyal meg ismét alázatosan várakozott oldalt, mert ő lett volna a következő előadó.
Ráadásul kiderült, hogy Vijayanand, a Kaya Kalp Yoga megalapítója volt az egyetlen, akit nem meghívtak a rendezvényre, hanem ő maga nyomult be, hogy majd a szünetben tart jógaórát. Ha jól emlékszem a Jogafesztiválon is hasonló koreográfiát sikerült bemutatnia. Ezen kívül megtudtam, hogy a szervezőknek arra hivatkozott, hogy én is, meg Németh Gergő is járt már nála jógaórán, ami részemről tuti, hogy nem igaz. Egyetlen egyszer találkoztam vele életemben, amikor egyszer bejött a régi Atma Centerbe, és elkezdett regélni arról, hogy ő mekkora jógamester. Hát én még ilyen erőszakos, önmagát másokra ráerőltető jógit az igazat megvallva nem láttam. Végre valahogy befejezte, és Eyal ismét szóhoz jutott.
Ismét ő volt az ellenpólus, sztoikus nyugalommal tűrte, hogy a sátorfejű elvette az ideje felét, és így megint csak fél órás Astanga-foglalkozást tartott, hogy ne hozza kellemetlen helyzetbe az utána következő Pilates-előadókat. Ebből is látszik, hogy ki milyen szinten van. Szóval Vjayanandra ráférne egy kis egó-csiszolás, de a többiek tényleg hozták a várt színvonalat, mind a magyar, mind a külföldi előadók jól szerepeltek. Tényleg csak ezt a pár kilógó fellépőt kellett volna mellőzni, és még színvonalasabbnak lehetett volna mondani az egész rendezvényt. Reméljük, lesz még ilyen alkalom, mi mindent megteszünk azért, hogy megfelelő teljesítményt nyújtsunk, ha meghívnak.
Háromkor sajnos el kellett jönnünk, így lemaradtunk Alexa második órájáról. Ugyanis bevállaltunk még egy jógabemutatót az Indiai Kulturális Napokon, amelyet a Krisna-tudatú hívők rendeztek a Budapesti Művelődési Központban. Itt egy fél órás Astanga-jóga bemutatót tartottunk Ágival. Az igazat megvallva, a bemutatóból öt perc is elég, a cirkuszban is ennyi egy akrobataszám, vagy az arkobatika-olimpián. Ez most kicsit több volt. Sorra vettük az 1-2. sorozat izgalmasabb pózait, és 3-3 légzésig kitartva, közöttük vinyászázgatva végigcsináltuk a gyakorlatokat. Közben jócskán meg is izzadtunk a ránk szegeződő reflektoroktól, de ez egy kellemes változás volt a délelőtti láblefagyós jógaórákhoz képest.
Kábé ennyi volt a mai jógás aktivitás, holnap reggel gyakorlás, majd folytatódik a jógahét hétfőtől kezdődően.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése