Lokális felmelegedés Lappföldön vol.1.

Péntek reggel vágtam neki a nagy kalandnak, első külföldi workshoppomnak. A Facebook hatalma ugye :-). Összeismerkedtem egy finnországi Astanga-tanárral, aki lelkesen meghívott, hogy tartsak náluk vörksoppot egy kis finn városkában, Raumában. A megbezsélt időpont előtt egy héttel némileg pánikba esett, mert az a csapat, akik Poriból jöttek volna, visszamondta a részvételt. Azt is megtudtam, miért. Finnországban két csapat van, az egyik a  Petri és Juva által vezetett, a másik pedig a Lino-féle. Namost ő megtiltja a tanítványainak, hogy bárki mástól tanuljanak, mint tőle. Így a Pori csapat beijedt, és nem jöttek el. Ettől eltekintve jó húszan voltak itt a két és fél nap alatt, és jó kedélyű emberek. Nade kezdjük az elejéről.


Péntek reggel 8-kor felszállás a Tyrolean minigépével, ami 45 perc múlva már le is szállt Bécsben. Másfél óra várakozás, wifizés, utána Bécs-Helsinki három óra a mini-ülésben, valamivel nagyobb gépen. Itt már kezdett sok lenni nekem az ülés, de amikor odaértem, még autóba kellett ülni és további négy órát lepengetni Raumáig. 


Elég korán értünk oda, az emberek hét felé kezdtek gyülekezni. Mintegy 16-an voltak, és rájuk is szabadítottam egyből egy jó kis napüdvözlet-workshopot, jó magas vinyászákkal. Némileg sikerült meg is izzasztani a csapatot másfél órán belül, aztán még diskuráltunk vagy háromnegyed órát. Muniraja Das az itteni útitársam, ő főz is ránk, meg az órákban is részt vesz néha. Niina, a vendéglátó tanárnő csak a gyakorlásokon tud itt lenni, mert kicsi gyereke van, és haza kell mennie megetetni, lefektetni stb. 


Este tíz körül már lefekvéshez készülődtünk, ugyanis itt alszunk közvetlenül a jógateremben, pilates-matracokon, és a konyha is itt van. Az ablak alatt elszáguld néha egy-egy vonat, ugyanis ez a jógastúdió egy vasúti pályaudvarból lett átalakítva. Kábé harminc fokot sikerült összeimádkozni a klíma és a kazán segítségével, de a lábam így is lefagy oktatás közben. 


Szombat reggel hétre jöttek öten Mysore class-ra. A teljes egyes sorozatot asszem egyvalaki csinálta végig, ő még egy párat hozzátett a kettesből is. A többiek csonka sorozatokat és rövidített befejezőt csináltak. A csapat nagyobbik része 9.30-ra jött, és egy vezetett 1-es sorozatot nyomtunk. Niina azt mondta, hogy java részük még csak a návászanáig csinálta, úgyhogy onnan nagyon lassan mentünk tovább. A hidat is részletesen vettük, utána egy kicsit lecsíptünk a befejezőkből, így is három és fél óra lett. 


Tényleg nagyon pozitív, nyitott, lelkes emberek voltak a tanfolyamon, de azért úgy érzékeltem, mint ahogyan többen mondták is, hogy a finn emberek elég zárkózottak, visszafogottak az evés, vendéglátás, beszéd és a gyakorlás terén is (mondjuk ez utóbbit szerintem sikerült erősen oldanom, vasárnap biztos mindenki izomlázzal fog hazaérkezni). A másik a hideg. Hiába fűtünk, az ember mégis nagyon nehezen kezd izzadni. Azt mondanom sem kell, hogy óra végén mindenki húzza vissza a gyapjúzoknit meg a pulcsit, aztán zuhanyzás nélkül irány haza (lehet, hogy egyenest a szaunába?) 


Szóval nem élnék itt hosszú távon az biztos, a meleg éghajlat sokkal jobban bejön. Gondolom ezzel nem leptem meg senkit. A délutáni szesszióra hatan jöttek. Négytől csináltunk egy-kis hip-opening vinyásza gyakorlást, mert azzal majdnem mindenkinek gondja van. Hat felé áttértünk a beszélgetésre, a gyakorlásról, a sorozatokról, a különböző rendszerekről beszélgettünk, meg arról, hogyan illeszthető bele a mindennapi gyakorlás az életünkbe.  


Muniraja estére varázsolt még egy kis vegán ételkóstolót, amit a jógásokkal együtt jóízűen befaltunk, azután irány a pihenés, rám is fér egy kis renegeráció, nem csak a jógásokra.