Linoról már eljutott hozzám egy-két érdekes információ. Például a jelenlegi Mysore-i main shalás árakat is neki köszönheti a nagyérdemű, ugyanis Guruji egyszer megneszelte, hogy Lino mennyit kér Kovalamban a workshopokért, és ő is felemelte az árat. A másik köztudott tény, hogy minden oktató azon keres, ha minél többször jönnek a workshopjára. Ennek érdekében Lino elkezdte megtiltani a tanítványainak, hogy bárki mástól tanuljanak, mint tőle.
Pattabhi Jois halála után Lino majdnem úgy kezdte kezelni magát, mintha ő lenne a következő Guruji. Igen ám, de ezt nem mindenki gondolta így, többek között maga Pattabhi sem, aki ugye családon belül akarta tartani a bizniszt, és az unokáját, Sharathot tette meg trónörökösnek. Sharath is lassan negyven éves, és állítólag a hatodik sorozatot gyakorolja. Ezzel önmagában mondhatjuk, hogy párját ritkítja, mert kábé szerintem egy tucatnyi astangi van a földön, aki ugyanezt teszi rendszeresen. Főleg, hogy a nagy öregek, mint David Williams és Chuck Miller csak négy sorozatot tanultak Mysore-ban, mert akkoriban csak annyi volt :-).
Ehhez képest Linotól max. a 3. sorozatot láttam, persze nyilván egy oktató rátermettségét nem csak az dönti el, hogy hanyadik sorozatot gyakorolja. Mindenesetre Lino beszólt a Helsinki Astanga-iskolának, hogy ha továbbra is kívánják Sharathot workshopokra hívni Finnbe, akkor ő inkább nem jön többet. Visszaüzentek neki, hogy nem is kell jönnie. Úgyhogy ma Finnországban két párt van astanga-körökben: az egyik a Linót hűségesen követők csoportja, akik kénytelenek a szomszédos Tallinnba átjárni Lino workshopjaira, mert minden másról le vannak tiltva. A másik a Juha-Petri féle párt, ők valamivel nyitottabbak.
Azt is tudni kell, hogy az astanga-oktatói autorizáció is speckó módon megy. Eredetileg a kpjayi.org-on található lista volt a mérvadó, és erre a listára Pattabhi halála óta úgy lehet felkerülni, ha eleget jársz Sharath workshopjaira, és autorizál. Van viszont egy másik lista az ashtanga.com-on, amit pedig Lino tart a kezében valahogy. Szóval nála is elvileg ki lehet pedálozni a tanári autorizációt, ha elég stréber vagy.
A harmadik lehetőség, ami szintén hasonló elven működik, de talán valamivel porblémamentesebb: ha eleget jársz Manju Jois Teacher Trainingjeire, akkor ő is autorizál, bár azt nem tudom, hogy ezek a tanárok milyen listára kerülnek fel. Szóval az elv ugyanaz: nem elég egyszer elvégezned az oktatói kurzust, hanem ötször-hatszor kell, hogy egyáltalán esélyed legyen arra, hogy Manju "felajánlja" az autorizálást.
Szóval nem egyszerű az astanga-élet, bár engem igazából nem nagyon izgat ez a titulus-osztogatás meg a pénzhajhászás. Úgy látszik, mintha mindenki egyeduralomra törekedne, a kölcsönös respekt és megértés helyett. A legjobb: Jois yoga! Már a Jois név is elindult a baranddé válás útján!
Nekem személy szerint sokkal szimpatikusabb Danny Paradise álláspontja a guru-kérdéssel kapcsolatban. Ő azt mondja, hogy bárkitól lehet tanulni, és a cél nem az, hogy függővé váljuk az adott személytől, hanem, hogy segítséget kapjunk a saját utunkon történő előrehaladáshoz. De egy jó guru az önálló fejlődésre készít fel, és nem rajongótábort épít a személyi kultusza számára, folyamatosan azt bizonygatva, hogy senkitól nem kaphatod meg azt, amit tőle. A személyek közötti ko-dependencia sohasem volt a kenyerem, mert általában az önállótlan, gyenge emberek menekülnek bele a rajongásba, amiben viszont nem sok őszinte tartalom van, inkább csak kölcsönös hízelgésből áll.
Én néha az órán is leszidok valakit, de mindezt azért teszem, hogy a fejlődésre bíztassam. Ha rajongókat gyűjtenék, akkor valószínűleg mindenkinek mindent elnéznék, de az én feladatom nem ez, hanem az, hogy biztosítsam, hogy az illető maximális haszonnal töltötte el azt a két órát, amit a jógaórára szánt. 100% erőfeszítés = 100% eredmény. Még akkor is, ha közben magadban vagy hangosan végig engem szidsz. Mi mást várhat az ember egy Punishertől?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése