Egy éjszaka a templomban - Finnország vol. 2.

Szombat éjszaka egész sokat tudtam aludni, bár időnként felébredtem Muniraja horkolására, illetve arra, hogy enyhén fáj a fejem a hűvös időben. Úgy látszik, eltart egy darabig, amíg ezt megszokja az ember, és a helyiek is azért jócskán fázósak – relaxációhoz mindig jól beöltöznek.


Reggel nyomtam egy 15-20 perces gyakorlást a Mysore előtt. A hideg miatt úgy látszik kiújult a jobb vállfájásom – már alig várom, hogy visszatérhessek a jó kis meleg szobában való gyakorláshoz. Hatan jöttek reggeli Mysore-ra, többnyire a tegnapi arcok, és egy új pár. A férfi tipikus északi, tenyeres-talpas ember volt. Lelkesen gyakorolt, de nemigen tudott az orrán keresztül lélegezni. Utána a felesége elmondta, hogy jócskán horkol is. Úgy látszik, ez is valami északi tulajdonság. Ma mindenki rövidített sorozatot gyakorolt, általában a návászanáig, vagy még utána egy-két gyakorlatig.


Amikor a Mysore csoporttal végeztem, megettem kát almát, és jött a 9.30-as csoport. Szintén a tegnapi arcok kb. tizenketten. Niina nem tudott annyira részt venni a gyakorlásban, mert belázasodott, és jövő héten órákat kellett tartania, ezért nem akart teljesen kikészülni. Helyette az igazításokban segített. Muniraja viszont lelkesen végignyomta a három órás gyakorlást szombaton és vasárnap is. Szokott jógázni, de nem astangát, pedig mint kiderült, Helsinkiben a templom közvetlen szomszédságában van az Astanga jóga iskola. Ahhoz képest egész jól nyomta.


Ma is végigmentünk az egész egyes sorozaton, bár a bhudzsapídászanától a garbhapindászanáig azért a legtöbb embernek volt egy kis nehézsége. Ma a befejező gyakorlatokra koncentráltunk, aminek szerintem nagyon komoly jelentősége van, bár sokszor el szokták hanyagolni, mivel a tanár nem is igazít nagyon a befejezőben. Gyakoroltuk a hidat, egy-két embert fel is állítottam belőle. A befejezők közben megmutattam Niinának a vállról lógatós trükköt, amit azoknál szoktam alkalmazni, akik derékfájdalmat éreznek a matszjászana és uttánapádászana után. Itt a hidegben gyakran előfordulnak mindenféle ízületi fájdalmak.


A gyakorlás után fotózkodtunk, meg beszélgettünk. Szóba jött az életmód, a táplálkozás. Egy kicsit beszéltem az ájurvédáról, és arról, hogy a rendszeresen jógázóknak tudatosabbá válik a táplálkozásuk, mivel jobban érzik, hogyan emészti meg a szervezetük az ételeket. Még azok is, akik nem foglalkoznak a filozófiával, ösztönösen elkezdenek kevesebb húst és több zöldséget, gyümölcsöt enni.


Délután kettő felé még leültünk Munirajjal megenni a maradék kenyeret és gyümölcsöt, aztán lassan elindultunk Helsinki felé. Az volt a terv, hogy a helyi Hare Krisna templomban töltöm az éjszakát, és reggel onnan megyek a reptérre. Pont a vasárnapi program vége felé érkeztünk meg, de azért még jutott a bengáli lakomából. Nem sokat ettem ezen a hétvégén, az az igazság, úgyhogy egy a három nap felért egy fogyó- és fagyókúrával is. De viszont nem is sokat gyakoroltam, úgyhogy ezt jövő héten be kell hozni. Estére nagyjából elmúlt a fejfájásom is, és jókedvűen leültünk a bhaktákkal egy kicsit énekelni a Hare Krisnát.

Munirajjal Indiáról is beszélgettünk, nagyon lelkes lett egy jövőbeni Himalájás kirándulásra, astanga-gyakorlással egybekötve. Meglátjuk, mi lesz belőle. A templom kis irodájában tértem nyugovóra, Muniraja hegymászó hálózsákjában. Elég sokáig nem tudtam elaludni, rég aludtam már templomban. Reggel magyar idő szerint 3.30-kor ébresztő, ugyanis itt egy órával később van, mint otthon. Lezuhanyoztam a kis szerzetesi fürdőszobában, majd leültem japázni. Fél ötkor kezdődik a mangala-árati, a reggeli szertartás. Végre megláthattam a szép Gaura-Nitai múrtikat az oltáron, és le is fényképeztem Őket. A mangala-árati végén gyanútlanul kihívtak a kis szobámból, és mindannyian köszöntöttek, virágszirmokkal dobáltak meg. Nagyon kis vendégszerető csapat, remélem néha még erre keveredek a jövőben. Nemsokára irány a reptér, aztán Bécsen keresztül bumlizás haza. Délután már otthon tartom az órákat, remélem, nem leszek túlzottan kinyúlva.