Szóval, mi is az a Bhagavad-gítá? Irodalomtörténeti szempontból A Mahábhárata című óind eposz egyik fejezete, amelyben Krisna és Ardzsúna, a Pándava hercegek egyike párbeszédét olvashatjuk a kuruksétrai csata előtt. Vallási szempontból a Hindu Bibliának is szokták nevezni, mert nincs olyan hindu, aki ne tisztelné és ne tanulmányozná szentírásként a Bhagavad-gítát, függetlenül attól, hogy a hinduizmuson belül melyik vallási irányzathoz vagy filozófiai iskolához tartozik.
Egyesek persze azzal érvelnek, hogy a vallás és a jóga az két különböző dolog, és egyáltalán nem kell ahhoz vallásosnak lenni, hogy valaki jógázhasson. Ez valóban igaz, de mint tudjuk, a jóga tanításai nagyon ősi tradíción keresztül szállnak alá, és e tradíció úgy tartja, hogy a Bhagavad-gítá az egyik legősibb és legfontosabb jóga-írás. Krisna és Ardzsúna ugyanis a jóga maradandó tudományáról beszélget, és éppen ezért a Gítá telis-tele van olyan ismeretekkel, amelyeket a matracon, gyakorlás közben, meditáció közben, de az életünk minden más területein is nagy haszonnal tudunk alkalmazni.
Amikor először a kezembe került ez a könyv, akkor éppen a Végső Igazság buzgó keresésében voltam. Néhány oldal elolvasása után elégedetten dőltem hátra, megállapítva magamban, hogy ugyan nem sokat értek abból amit Krisna mond, de teljes mértékben meg vagyok győződve arról, hogy Prabhupada tudja, miről beszél, és ebben a könyvben meg fogom találni a válaszokat az élet nagy kérdéseire.
Utána érdeklődéssel tanulmányoztam tovább, majd el is kezdtem gyakorolgatni azt, amit Srila Prabhupada odaadó szolgálatnak, azaz bhakti-jógának nevez, és amit Krisna az összes jógafolyamat közül a legmagasabbnak tart.
Természetesen a Gítá nem csak a kiválasztottakhoz szól, hanem az élet minden helyzetében használható, és a spirituális fejlődés legkülönbözőbb szintjein lévő emberek számára ad útmutatást. A jövőben tervezem azt, hogy a Bhagavad-gítá néhány kulcsverséhez kapcsolódóan megosztok majd egy-két praktikus tanácsot, mert az a tapasztalatom, hogy a Gítá elhangzása óta eltelt ötezer évben sem tudtak sokkal okosabbakat mondani még a legnagyobb guruk sem. Ezen persze nem lepődök meg, mert Krisna az eredeti guru, és Ő minden tudás forrása. Ha nem hiszed, járj utána!
Az első lecke, amit a Gítával kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy Krisna négy fő utat, jógafolyamatot említ. Az első a karma-jóga, vagyis a cselekvés jógája. Az életünk minden percében egy csomó tettet hajtunk végre. A karma-jógát gyakorolva azonban e tetteket a spirituélis céljaink elérésének szolgálatába állíthatjuk. A karma-jóga a cselekvés művészete, amelynek során mentesek maradhatunk a tettek visszahatásaitól.
A második út a gjána- vagy dzsnyána-jóga, vagyis a tudás művelése. A materialista tudomány egy törekvés e jóga gyakorlására, és látjuk, milyen komoly eredményekre és befolyásra tehetnek szert még az anyagi tudomány művelői is. A lélekről szóló tudomány, a filozófia azonban még ennél is fontosabb, mert alkalmassá teszi a spirituális jelöltet arra, hogy mekülönböztesse az illúziót a valóságtól, és fanatizmustól mentesen, a valódi tudás alapján tapasztalhassa meg spirituális fejlődése állomásait.
A harmadik út a dhjána-jóga, vagyis a meditáció útja. Ezt a későbbi jóga-írások rádzsa- vagy astanga-jógának is nevezik. E folyamat a jámák és nijámák (tiltások és előírások) alapjáról az érzékek és az életlevegő szabályozásán (ászana és pránájáma) keresztül jut el az elme szabályozásáig (pratjáhára, dháraná, dhjána és szamádhi).
A negyedik út, amit Krisna a legkönnyebben követhető és leghatékonyabb módszernek jelöl meg, a bhakti-jóga, vagyis az Isten iránti szeretetteljes odaadás útja. Ezt természetesen sokan vallásnak tekintik, főleg azok, akiknek nincs kialakult istenképük, hiszen az ilyen emberek számára minden vallási rítus csupán külsődleges ceremónia, a lélekre, tudatra ható belső tartalma nélkül. Ugyanakkor a hívő számára za odaadás cselekedetei a legmélyebb meditációs állapotot jelentik, hiszen a szeretet Isten felé fordítva tud a legtökéletesebb, a lelket maradéktalanul boldoggá tévő érzelemmé fejlődni. Ha egy jógi nem képes szeretni isten minden teremtményét, akkor még nagyon az elején jár a gyakorlásnak.
Érdekes módon a kommentátorok megjegyzik, hogy a másik három út sikere is erőteljesen függ attól, mennyire van jelen a gyakorló szívében az odaadás. Ezzel Patandzsali is egyetért, aki az Ísvara-pranidhánát (önvalónk átadását Istennek) alapvető gyakorlatként írja elő a hatha- vagy rádzsa-jógi számára. Szóval mindenkinek garantálni tudom, hogy élvezetes és hasznos olvasmányban lesz része, ha előveszi a Bhagavad-gítát, és sok problémát segít megoldani az életünkben, még akkor is, ha nem hisszük el, hogy Krisna Isten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése