Kezdjük ismét a Bhagavad-gítával, Krisna és Ardzsúna párbeszédével. A beszélgetés elején Ardzsúna a barátjaként kezeli Krisnát, és így nem is sikerül megoldani a dilemmáját. Abban a pillanatban azonban, hogy a tanítvány helyzetébe helyezkedik, Krisna el tud kezdeni guruként funkcionálni, és az Abszolút Igazságról szóló tudásban részesíteni Ardzsúnát. A guru tulajdonképpen egy átlátszó közvetítő közeg, és a kulcs ahhoz, hogy el tudjon kezdeni közvetíteni,a tanítvány alázatos hozzáállásában rejlik. A tanítványnak alázatosan kell érdeklődnie, hogyan fejlődhet, és követnie kell a guru utasításait. Srila Prabhupada azt mondta, hogy az a hiteles tanítvány, aki, ha a guru azt mondja, hogy ugorjon a kútba, akkor gondolkodás nélkül megteszi. Persze azért a naiv fanatizmus nem mindig célravezető, de ennek az ellentéte sem, amikor a gurut egyenlő személyként kezeljük, felülbíráljuk a döntéseit, vagy pedig kierőltetjük belőle, hogy az elvárásaink szerint cselekedjen.
Amikor alázatról beszélek, nem azt értem alatta, hogy a guru egójának kell megadni a tiszteletet, hanem annak, amit képvisel, mert ha nem tiszteled a guru üzenetét, tanítását, akkor nem tudsz megfelelően profitálni belőle. Az alázat teszi működőképessé a folyamatot a tanítvány dölyfössége pedig megakadályozza azt. Én a Krisna-tudatban nagyon alaposan megtanultam a guru és tanítvány közötti kapcsolat tradicionális rendszerét, és nekem teljesen természetes az, hogy csak a gurum elégedettségén keresztül tudok előrehaladni a lelki életemben.
Most pedig térjünk vissza a jógaoktatásra. Amint mondtam, az emberek java részének gyakorlatilag semmiféle kulturális vagy etikett-előképzettsége nincs, és a legtöbben a jógára is úgy tekintenek, mint egy árucikkre. Befizettem az óradíjat, úgyhogy a tanár szolgáljon engem ki, és feleljen meg az elvárásaimnak, illetve tolerálja azt, hogy nekem mihez van vagy nincs kedvem óra közben. Mindattól eltekintve, hogy egy jógaórára belépő embertől nem várjuk el azt, hogy az oktatóra guruként, megváltóként stb. tekintsen, ennek a helyzetnek is vannak bizonyos etikett-szabályai.
Bármilyen oktatási folyamatban meg kell tanulni megadni a tiszteletet az oktatónak és annak, amit ő át szeretne adni. A jóga abban különbözik más testmozgástól, hogy sokoldalú hatást gyakorol a személyiségünkre, ám ezt csak abban az esetben tudjuk megtapasztalni, ha követjük a tanár utasításait, és kontrolláljuk az elménket. Hiszen a jóga elsődlegesen az elme és az érzékek kontrolljáról szól, és nem pedig arról, hogy milyen jót izzadtam és milyen izomlázam van. Akik csak erre hajtanak, azok mehetnek akár Body Kombat órára is:-). A fegyelem minden oktatási, kiképzési folyamatban alapvető követelmény, mert amikor alárendeled a szeszélyeidet egy rendszabályozó erőnek, az nagyon jól megerősíti és edzi az elmét.
Szóval mi is elvárunk bizonyos dolgokat azoktól, akik az Atma Centerbe jönnek jógázni. Például azt, hogy ne késsenek, mert ezzel nem csak a saját gyakorlásuk szenved hiányt (elmarad a bemelegítés, könnyebben megsérülünk), hanem a többi ember koncentrációját is megzavarjuk, akik megadták azt a figyelmet a jógának, hogy idejében érkeztek az órára.
A befejező relaxációval ugyanez a helyzet. Mostanában divatossá vált, hogy egy pár ember kislisszol a relax elején, hogy ne kelljen sorban állnia a zuhanyzóban. Persze közben mindenféle okokat bemondanak, hogy hova kell most azonnal elsietniük. Az udvarias módja az lenne, ha óra előtt jelezzük, hogy késünk vagy korábban el kell mennünk, és engedélyt kérünk a tanártól, amit ő viszont nem köteles megadni. A relaxáció alatti járkálással és ajtócsapkodással is a többieket zavarjuk, és nem adjuk meg a tiszteletet a tanárnak, aki a relaxációt vezeti. Ez pedig ugyanolyan fontos része a jógaórának, mint az ászanák, még ha nem is annyira aktív vagy látványos.
Az is egy előírás, hogy óra előtt nem beszélgetünk a teremben, mivel a többiek relaxálnak, és amúgy is mindenki számára jobb egy kis hallgatás, mert segít a saját elménket is lenyugtatni. A jógaterem a gyakorlás és meditáció helye, nem egy szauna vagy egy presszó, ahol a napi ügyes-bajos dolgainkat megbeszélhetjük. Ha kontrollálni akarjuk az elménket, akkor a nyelvünkkel kell kezdeni. Ennek egyik része az, hogy mit eszünk, másik része pedig az, hogy mennyit és mit beszélünk. Az óra közbeni beszélgetés szintén elvonja a figyelmet, és aki igazán befelé és a légzésére figyel, és mindent beletesz az ászanába, annak úgysem jut eszébe megszólalni.
Ezek nagyon egyszerű szabályok, de mégis legalább alapszinten azt fejezik ki, hogy tiszteljük és komolyan vesszük azt, amivel foglalkozunk közben, és nem egy fitnesztermi edzésnek tekintjük, ahol a szobabringán ülve megbeszéljük a pasi-ügyeinket, meg hogy mit mondott a nőgyógyász vagy a kozmetikusunk. A tisztelet sajnos nem divat a mi kultúránkban, és nincs belenevelve a gyerekekbe. Ha a gyerek nem tudja tisztelni a szüleit, akkor ezzel minden más helyzetben is gondja lesz az életben. A természetes tisztelet a szeretet alapja, vagyis ha valakit nem tudsz tisztelni, akkor az azt jelenti, hogy nem is tudod igazán szeretni, legfeljebb azért ragaszkodsz hozzá, hogy a személyes vágyaidat vagy céljaidat megvalósítsd rajta keresztül.
Természetesen a mester és tanítvány között kialakulhat egy bizalmas, szeretetteljes viszony, ami elősegítheti a tudás átadását, de ennek az alapja a tisztelet. Ha ez nincs meg, akkor a bizalom és az őszinteség nem tud kölcsönösen kialakulni. A kezdő tanítványok egója általában nehezen viseli a szidást, a szigórúságot, ezért őket dícsérettel lehet csík bíztatni. Ha azonban a tanár leszid valakit, az annak a jele, hogy komolyan veszi az illetőt, és úgy gondolja, hogy a szigorúság használni fog neki.
Krishnamacharya nagyon szigorú volt a tanítványaival, és ha bármelyik csak egyszer is ellenkezett vele, akkor nem volt hajandó a továbbiakban foglalkozni vele. Persze, ahogy mondtam, az indiai kultúrában sokkal jobban benne van az alázat és a tisztelet, mint a nyugatiban, de az elv ugyanaz. Ha padavánná akarsz válni (a tanárod legjobb tanítványává), akkor arra méltónak és alkalmasnak kell lenni. Ezt az alkalmasságot az alázat és a tisztelet által fejlesztheted ki, és nincs más mód, ahogyan egy tevét keresztül lehet húzni egy tű fokán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése