Utthita-trikónászana 1. rész

Gregor Maehle Astanga-könyvének újabb részlete:


Utthita-trikónászana (kiterjesztett háromszög-póz)


Dristi: ujjhegyek


Ékam: Belégzésre forduljunk jobbra, és lépjünk hátra kb. egyméteres terpeszbe. A lábfejek párhuzamosak. A karokat oldalra nyújtjuk vállszélességben.


Nincs olyan, hogy "mindenkinek megfelel ugyanaz a távolság", de a hajlékonyság minden fokához van egy ideális távolság. Ez annyira nagy jelentőségű, hogy a tanárnak egyénileg kell eldöntenie mindenki esetében. Ha a távolság túlzottan nagy, akkor elveszik a póz belső integritása, és kevés hasznot kapunk a végzéséből. Ha túlzottan kicsi a táv, akkor nem tudjuk megtámasztani a gerincet, nem lesz benne erő és nyújtás. Ahogy az idő előrehaladtával és a gyakorlással növekszik a hajlékonyság, meghosszabbíthatjuk a  távot.


Dvé: Kilégzésre fordítsuk ki a lábfejünket 90 fokban. A precizitás érdekében képzeljünk el egy vonalat hosszában a matrac közepén. A jobb láb második ujját helyezzük pontosan a vonalra, miközben a sarkunk is rajta van. Már két fokos eltérés is jelentőséggel bírhat. A kezdők gyakran túlzottan kifordítják a lábukat, annak érdekében, hogy stabilitásra tegyenek szert, de ezáltal a sípcsont kifelé fordul, amit néha a combcsont kompenzáló jellegű befelé fordulása kísér. Ez terheli a térdet. A táncosok gyakran idejekorán kikoptatják a térdüket azáltal, hogy túlzottan kifordítják a lábfejüket. 


A bal lábat körülbelül 5 fokban fordítsuk be, miközben a sarkunk ugyanazon a középvonalon helyezkedik el. Az öt fokos szög biztosítja, hogy a lábfej, a lábszár, és a comb is ugyanabba az irányba mutat, ami a térd számára is optimális pozíciót biztosít. Ha 0 fokban tartjuk a lábunkat a középvonalhoz képest, vagy esetleg kifordítjuk, akkor ismét megterheljük a térdízületet. Ha viszont túlzottan befordítjuk a lábfejünket, például 30 fokra, akkor nem érünk el megfelelő nyitást a lágyékban.


Miután megfelelően elhelyeztük a lábakat, ejtsük le a jobb csípőt oldalra, amennyire lehetséges, miközben a gátat a függőleges helyzet felé mozdítjuk. Ha a gátat vízszintesen hagynánk, akkor a gerincnek oldalra kellene hajolnia, ami nem kívánatos ebben a pózban. A bal csípőt felfelé és balra kifelé visszük, hogy lehetővé tegyük a jobb csípő lebillenését. "


(folyt. holnap)

Bikram-jóga - pro és kontra

Egy ideje olvasgatom már az elephantjournal.com cikkeit. Mivel ez egy előfizetéses lap, érdemes regisztrálni rá a Facebook-on, és akkor ingyenesen kapunk linkeket az érdekesebb cikkekhez, ha spórolni akarunk. Ilyen az alábbi, jellegzetesen amerikai címet viselő cikk is: "8 Reasons Bikram is a F*ckin* Yoga Genius" Na jó, azért a lelkesedés egy kicsit túlzott, de a tényeket nem vitathatjuk el: a jóga történetében eddig Bikram Choudhury kereste a legtöbb pénzt jóga-oktatással. Szóval értékeljük egy kicsit marketing-szempontból is a tevékenységét, amellett, hogy szakmailag is azért hozzászólnék itt-ott.


A cikk szerzője, Peter Sklivas a következő nyolc érvet hozza fel Bikram nagysága mellett:


1. Mindenki jógája. Ez valóban igaz, a legkülönbözőbb fizikai adottságokkal rendelkező és egészségi állapotú emberek képesek elkezdeni a Bikram-sorozat gyakorlását.


2. Egyféle óratípus: Bikram megszüntette a tanfolyam-jelleget, és kezdőknek, haladóknak egyaránt ugyanazt a gyakorlatsort írta elő. Előny: bármikor lehet csatlakozni, bármelyik időpontban vagy a világ bármelyik részén ugyanazt kapod. Hátrány: unalmas, és ha egy stúdióban csak ezt lehet oktatni, akkor nem szolgáljuk ki az emberek minden igényét és nem használjuk ki a jóga teljes potenciálját. Éppen ezért az Atmában többféle óratípus is van az Agni mellett.


3. Hőség, pára és tükrök. A 42 fok nekem túl sok, a 40% pára viszont túl kevés. Inkább a 36 fokot és a 70% párát kedvelem, és ebben oktatok. De az tény, hogy a melegben való jógázásnak sokkal mélyebbek a terápiás hatásai, és a sérülések is hamarabb regenerálódnak. A tükrök: nos, hát nálunk is van egy pár, de nem szeretek attól függeni a gyakorlás közben. Jobb, ha az ember befelé figyel, de azért nem árt néha lecsekkolni, hogyan néz ki kívülről az az ászana, amit mi már belülről tökéletesnek érzünk. A másik pedig a testünk látványa a tükörben, ami erős inspirációt jelenthet arra, hogy komolyabban gyakoroljunk, mivel szemmel (is) látható eredményeket szeretnénk elérni.


4. A tanár oktat és nem gyakorol óratartás közben: Egyetértek azzal, hogy a tanárnak a tanulókra kell koncentrálnia óra közben, és nem a saját elmaradt gyakorlását kell behoznia. De szerintem attól még érdemes megmutatni az ászanákat, mert az sokat segíthet, főleg a kezdőknek. A fix szöveget nem tartom olyan szerencsésnek, mert visszafogja az oktató kreativitását. És még egy dolog, amit nagyon hiányolok a Bikram-órából, az pedig az igazítás, mert ez adja meg az óra lényegét. Anélkül otthon, dvd-ről is végighallgathatja a tanuló a reppet és gyakorolhat. Szóval az atmás oktatók a határozott igazításokról ismertek a jógás körökben.


5. Savászana szendvics: A talajgyakorlatok előtt és utánuk a végén is van savászana. A legtöbb gyógyhatás a savászanában végzett relaxáció közben nyilvánul meg. Úgy tudom, a bikramosok az összes talaj-póz között lefekszenek, majd felpattannak és előrehajolnak pascsimóttánászanába. Mi egy kicsit flow-osabban kötjük össze a talaj-pózokat, de egyetértek abban, hogy a savászana nagyon fontos az óra közepén és a végén is.


6. Magas rehabilitációs hatás: Ez is igaz, én magam is tapasztaltam, hogy milyen sok betegségek ki lehet kezelni az Agni gyakorlatsorral. Még az aerobikosok, illetve a sportsérülésekkel küszködők, valamint a lerokkant astangás harcosok is nagy hasznát veszik az agni kitartott térdkímélő pózainak és hátrahajlító gyakorlatainak.


7. Érszorító hatás: Bikram így nevezi azt a hatást, amikor a pózban teljesen megfeszítünk bizonyos izmokat, és így egyes szervek vérellátása lecsökken, míg amikor ellazítjuk, újra megindul a véráramlat. Éppen ezért minden pózt kétszer csinálnak meg. Én nem tartom ezt annyira szükségesnek, jobban szeretem a kitartott pózokat, vinyásza-folyamként összekapcsolva, mély uddzsájíval és bandhákkal. Ezáltal egy sokkal finomabb szintű pulzáló hatás jön létre, mint hogy csak a véredényekre hasson.


8. "Becsörtetni a Mukti-ba": hát ezt aztán nehéz lefordítani. A legközelebb az állna hozzá, hogy "Bikram berobban oda, ahová az angyalok is félnek belépni." Vagyis Bikram megmondja az arcodba. Ha valaki azt gondolja, hogy én nagyszájú vagyok, akkor hallgassa meg ezt:  "I'm beyond Superman. I have balls like atom bombs, two of them, 100 megatons each. Nobody fucks with me." "Én még Supermanen is túlteszek. Olyan golyóim vannak, mint az atombomba, midkettő száz megatonnás. Velem senki sem mer ki****ni!" És még elolvashatunk néhány gondolatot a Bikram-sorozat copyright-olásáról, ott, ahonnan ezt az idézetet vettem. Egy szó, mint száz, nem szeretem a túlontúl szenteskedő, mézesmázas gurukat sem, akik közben a nőtanítványaikra vadásznak, de azért Bikram stílusa nekem meglehetősen profán. Persze mindenki úgy közelíti mag a muktit (megvilágosodást, felszabadulást), ahogyan neki tetszik, de szerintem egy kis alázat és szerénység sosem árt, főleg, ha szívből jön.  

Ölni és megöletni

Egy tanulságos történetet szeretnék elmesélni egy vadászról. Persze most ne egy védikus történetre készüljünk, bár azok is vannak. A mese modern kontextusban játszódik, mert bár a legtöbb húsevő általában a Tesco húspultjából szerzi a zsákmányát, vannak azért még echte vadászok, akik kimennek az erdőbe puskával, íjjal, felhajtják a vadat, elejtik, és utána szépen meg is sütik és megeszik.


Nem tagadom, a védikus időkben is voltak vadászok, sőt, a ksatrijáknak, a harcosoknak engedélyezve is volt a vadászat és az elejtett vad elfogyasztása, mivel a hús fogyasztása növeli a testi erőt, szenvedélyessé és erőszakossá tesz, ami háborúban jól jöhet. A hús szanszkrit neve mámszah, ami két névmásból áll: mám - engem, szaha - te. Ezt súgja a vadász az elejtett vad fülébe, emlékeztetve magát arra, hogy "most én öltelek meg téged, legközelebb te ölsz meg engem." És nem is gondolnánk, hogy ez milyen hamar be is következhet a valóságban!


A modern korban is vannak harcosok, gladiátorok, csak most MMA-fightereknek nevezik őket. Az egyik ilyen szép példány neve Brock Lesnar. A 33 éves, 191 centi magas hústorony 120-125 kilót nyom, és egészen október 23-ig ő volt az UFC nehézsúlyú világbajnoka. "Nade mi köze van mindennek a jógához" - kérdezhetné valaki? A tegnapi, táplálkozással kapcsolatos bejegyzéshez szeretnék kapcsolódni, arra vonatkozólag, hogy mennyire alkalmas az emberi szervezet a hús fogyasztására. A fentiekből kiderült, hogy azonnal nem pusztulunk ki tőle, mivel az emberi faj azért szívós. De például, ha választani kellene, hogy kizárólag növényi táplálékon éljünk, vagy kizárólag húst fogyasszunk (főleg, ha az ember esetleg nem is főzné, sütné meg), akkor a második opció esetén valószínűleg elég hamar elpusztulnánk.


Nos, Brock Lesnar is így járt. Gyerekkora óta a testépítő-magazinokat bújta, ahol belesulykolták, hogy az emberi szervezet alapvető építőköve a fehérje, és ennek legjobb forrása a hús. Szóval Brock úgy gondolta, hogy neki nem is kell hozzá zöldség, és elkezdett húst hússal enni. Ennek következtében kórházba került diverticulitissel, és egy évre le kellett mondania a versenyzésről. A diverticulitis tulajdonképpen a vastagbél falának gyulladásos kitüremkedése, elsődleges oka a rosthiányos táplálkozás. 


Ha a vastagbélben a székrekedés miatt felhalmozódott salakanyagok következtében megnő a nyomás, a bélfal több helyen elvékonyodik és zsákszerűen kitüremkedik. A diverticulumok kialakulása feltehetőleg a bélfal izomrétegének görcsével függ össze, a megnövekedett bélen belüli nyomás (gázok, székszorulás) ugyanis a bélfal leggyengébb ellenállású területein a simaizom megnyúlását eredményezi, lehetővé téve ezzel a bél üregének kitüremkedését. Ha az így keletkezett "zsákocskák" fertőződnek és begyulladnak, kialakul a diverticulitis.

A vastagbél-gyulladásba és a bélelzáródásba természetesen bele is lehet halni, bár Brock megúszta, miután egy éve perforálódott vastagbél-fekélyét megműtötték, és módosította a diétáját. A beleink tisztán tartásának egyik legjobb módja tehát a sok rostot tartalmazó növények fogyasztása. Érdekes párhuzam, hogy az az UFC harcos, akivel Brock élete első vesztes meccsét vívta, Frank Mir, 2010 nyarán lett vegetáriánus. Itt Magyarországon is ismerek egy K-1 bajnokot, illetve egy erőemelő bajnokot is, aki vegetáriánus. 


Szóval az erőt is meg lehet oldani a vega táplálkozással, illetve a kardiód, az állóképességed és általában az emésztésed sokkal jobb lesz. Minél kevesebb a méreganyag a szervezetedben, annál könnyebben regenerálódnak a szövetek, gyógyulnak a sérülések is. Amint korábban olvastuk, a jógások számára kifejezetten ajánlott a vegetáriánus étrend, de más élsposrtolók is megfontolhatják, és kipróbálhatják. A helyesen összeállított vegetáriánus étrend csodákra képes! A túlzott állati fehérje-fogyasztás pedig mind élsportolók, mind átlagemberek esetében sok problémához vezet, a fent bemutatott bélfekélyeken kívül a szervezet általános immunitása leromlik a megfelelő bélflóra híján, és nem ritka a béldaganatok megjelenése sem. Szóval ezért ellenzem én olyan erőteljesen az Atkins-diétát vagy a paleo táplálkozást.  

A jógi táplálkozása

Újabb részlet a Hatha-jóga-pradípikából:


atha nádánuszandhánam abhjászánukramó hathé
brahmacsárí mitáhárí tjágí jóga-parájanah
abdád úrdhvam bhavét sziddhó nátra kárjá vicsáraná /59/


A nádára (a belső hangra) irányuló rendszeres és kizárólagos figyelemmel, a hatha-jóga gyakorlásával a brahmacsárí (cölibátust követő), aki mértékletesen eszik, nem ragaszkodik az érzéktárgyakhoz, és odaadóan gyakorolja a jógát, egy éven belül kétségtelenül sikert ér el.


Ebben az esetben sikernek nevezhetjük azt, ha a jógi egyáltalán meghallja az anáhata-nádát, és képes a tudatát egy percig eltérés nélkül rajta tartani. Az astanga-jóga rendszerben a karnapídászana (fülprés) póz közben szoktuk gyakorolni a belső hangra történő koncentrálást. A siker feltételeit ez és az előző versek foglalják össze. Vagyis a nádíkat durva és finom szinten meg kell tisztítani, és ugyancsak fontos a megfelelő mentális fegyelem kialakítása, amelyben a legfontosabb szerepet a szexuális erő, valamint a nyelv kontrollálása, az érzéktárgyakrtól való elkülönülés és a rendszeres, odaadó gyakorlás játsszák.


szu-sznigdha-madhuráháras csaturthámsa-vivardzsitah
bhudzsjaté siva-szamprítjai mitáhárah sza ucsjaté /60/


A mértékletes evés azt jelenti, hogy az éhségünket 3/4 részben elégítjük ki, ghíben jól megfőtt és édes ételekkel, amiket fogyasztás előtt felajánlottunk Sivának.


Az ájurvéda megfogalmazásában a szilárd étellel töltsük meg a gyomrunk felét, egy negyedét vízzel, a fennmaradó negyedet meg hagyjuk üresen a levegő számára. Szvátmáráma a tápláló, szattvikus ételeket ajánlja, vagyis ghível főtt gabonát, és édességeket. Egy rendszeresen gyakorló jógi esetében ez elfogadható, mert a gyakorlás sok energiát emészt fel. Viszont egy túlsúlyos embernél érdemesebb a zöldségek és gyümölcsök irányába eltolni az egyensúlyt. A védikus kultúrában elengedhetetlen az étel áldozatként történő felajánlása Sivának vagy Visnunak, vagyis a jógi által imádott Istenségnek.


katvamla-tíksna-lavanósna-haríta-sáka
szauvíra-taila-tila-szarsapa-madja-matszján
ádzsádi-mámsza-dadhi-takra-kulattha-kola
pinjáka-hingu-lasunádjam apathjam áhuh /61/


A keserű, savanyú, csípős, sós, erős ételeket, a leveles zöldségeket, az erjesztett ételeket, az olajos ételeket, a szezámmagot, a szőlőmagot, a mámorító likőröket, a halat, a húst, a joghurtot, az írót, a kulattha lencsét, a szilvát, az olajpogácsát, az aszatgyantát, a hagymát és fokhagymát stb. nem szabad megenni.


A fenti felsoroláshoz jógaiskolánként eltérően viszonyulnak. A túlzottan keserű, savanyú, erős stb. ételek a radzsasz (szenvedély) minőségében vannak, ugyanúgy, mint a többi felsorolt növényi étel. A hús és hal, az alkoholos italok és az erjesztett ételek a tamasz (tudatlanság) minőségében vannak, és e két minőség nem kedvező az elme tisztításához és a jóga gyakorlásához. Egyes jógaiskolák azonban (például a kápálika tantra-jógik) kifejezetten az öt m-et fogyasztják rituális célokkal (madja - likőr, matszja - hal, mámsza - hús, múdra - gabona, és mithuna - nemi aktus), mivel a tudatlanság fokozásán keresztül törekszenek a megvilágosodás elérésére.


bhódzsanam ahitam vidját punarapjusníkritam ruksam
ati-lavanam amla-juktam kadasana-sákotkatam vardzsjam
vahni-sztrí-pati-szévánám ádau vardzsanam ácsarét /62/


Az újramelegített ételeket, a száraz, túlzottan sós, savanyú ételeket, a kis gabonaszemek, és az égető érzést kiváltó zöldségeket sem szabad fogyasztani. A jóga gyakorlásának kezdetén kerülni kell a tüzet, a nőket és az utazást.


A tűz kerülése vonatkozhat arra, hogy a jóginak az áldozati ceremóniák végzése helyett a saját gyakorlására kell koncentrálnia. A nőkkel való túlzott mértékű kapcsolat általában elveheti a kezdő jógi eltökéltségét a szigorú gyakrolástól, éppen ezért javasolt a brahmacsarja gyakorlása. Az utazás időt vesz el, és elvonja a figyelmünket, ezért érdemesebb egy helyben maradni, és a gyakorlásra koncentrálni.


tatháhi góraksa-vacsanam:
vardzsajéd durdzsana-prántam vahni-sztrí-pathi-szévanam
prátah-sznánópavászádi kája-klésa-vidhim tathá /63/
gódhúma-sálí-java-sástika-sóbhanánnam
ksírádzsja-khanda-navaníta-szitámadhúni
sunthí-patóla-kaphaládika-pancsasákam
mudgádi-divjam udakam csa jamíndrapathjam /64/
pustam szumadhuram sznigdham gavjam dhátu-prapósanam
manóbhilasitam jógjam jógí bhódzsanam ácsarét /65/


Amint Góraksa mondta, távol kell maradnunk a gonosz lelkületűek társaságától, a tűztől, a nőktől, az utazástól, a kora reggeli fürdőtől, a koplalástól és mindennemű, a testet kifárasztó tevékenységtől.
A búza, rizs, árpa, a sástika (egy rizs-fajta), a jó gabonák, a tej, ghí, cukor, vaj, kandiscukor, méz, szárított gyömbér, a patola (szivacstök), az ötféle spenót, a mungóbab és a tiszta víz - mindezek nagyon hasznosak a jóga gyakorlója számára.
A jóginak tonizáló dolgokat kell ennie (amelyek erőt adnak) kedve szerint, olyanokat, amelyek édesek, zsírosak (ghível, tejjel és vajjal készültek), és amelyek táplálják a test szöveteit.


A szattvikus étkezéssel pontosan az a probléma, hogy hízlal, vagyis csak olyan jógiknak ajánlott, akik alultápláltak, vagy túlzottan lesoványodtak. A túlsúlyos jógik számára könnyebb diéta javasolt. Akár a koplalás is gyakorolható, de mindennapos erőteljes ászana-gyakorlás esetén valójában erre nincs szükség, anélkül is le fogunk fogyni. A kora reggeli fürdő nem ajánlott, ha hideg vízben fürödnél és utána a hűvös szobában gyakorolnál. A meleg vizes fürdő azonban segít megszabadulni a bőrön keresztül kiváló méreganyagoktól, amelyek az alvás során rárakódtak. A meleg helyiségben történő gyakorlás előtt tehát  nyugodtan fürdőt vehetünk.


juvá vriddhó 'tivriddhó vá vjádhitó durbaló 'pi vá
abhjászát sziddhim ápnóti szarva-jógésvatandritah /66/


Akár fiatal, akár öreg, vagy nagyon öreg, akár beteg, vagy sovány, aki legyőzi a lustaságot, az sikeres lesz a jóga gyakorlásában.


krijá-juktaszja sziddhih szjád akrijaszja katham bhavét
na sásztra-pátha-mátréna jóga-sziddhih pradzsájaté /67/


tanulmányozása által sohasem érhetjük el a sikert.


na vésa-dháranam sziddhéh káranam na csa tat-kathá
krijaiva káranam sziddhéh szatjam étan na szamsajah /68/


A sikert nem lehet elérni azáltal, hogy valamilyen ruhát veszünk fel. Nem lehet elérni mesék mesélése által sem. Az egyedüli út a sikerhez a gyakorláson keresztül vezet. Ez kétségtelenül igaz.


pítháni kumbhakás csitrá divjáni karanáni csa
szarvánjapi hathábhjászé rádzsa-jóga-phalávadhi /69/


Az ászanákat, a különböző kumbhakákat és más isteni módszereket mindaddig kell gyakorolni a hatha-jógában, amíg a gyümölcsöt - a rádzsa-jógát - el nem érjük.


A hatha-jóga összes módszere Istentől származik, és ezért rendelkezik azzal a potenciával, hogy a gyakorlót felemelje az isteni tudat szintjére. Ebben az állapotában tapasztalja meg a szamádhit, ami a rádzsa-jóga gyümölcse.


(Vége az első fejezetnek)

Spirituális evolúció...

... avagy hogyan válhatsz partiállatból jógaistenné?

Egy újabb blogbejegyzés, amit megrendelésre írok. Egyébként én szeretem már az elején lelőni a poént, tehát az alcímben feltett kérdésre az a válasz, hogy el kell dönteni, és utána csinálni kell. Olyan egyszerű, mint a pofon. De lehet, hogy valakinek szüksége van arra, hogy az élet adjon egy pár más jellegű pofont, mielőtt a megfelelő irányba fordul.

Ez így rendben is volna, de ahhoz, hogy valaki ezt eldöntse, motiváció szükséges, a motivációhoz pedig tudás. Ez alkalommal ismét segítségünkre siet a védikus filozófia, amelyik nagyon praktikus tanácsokkal tud szolgálni. Krisna a Bhagavad-gítában ismerteti a három kötőerő tudományát. A bennünket kívülről-belülről körülvevő anyagi energia háromféle minőségből áll. Radzsasz, vagyis szenvedély, tamasz, vagyis tudatlanság, és végül szattva, vagyis jóság. Ez utóbbi a legtisztább kötőerő, és ez segíti elő a leginkább a lélek előrehaladását a megvilágosodás útján.

Az embernek ugye van választási lehetősége, és ha a szattva hatását akarja erősíteni, illetve a másik kettőt csökkenteni, akkor érdemes megismerni, hogy melyek azok a helyek, időpontok, ételek, italok stb., amelyek az egyes kötőerők hatásait erősítik.

Nézzük először az időpontokat. A nappal a radzsasz, ilyenkor mindenki pörög. Az éjszaka a tamasz. Péntek vagy szombat este elindulsz a szórakozóhelyre, amely éjfél előtt ki se nyit, vagy ha kinyit, akkor sem érdemes korábban odamenni, mert még mindenki józan. hajnali ötig-hatig simán tolod a bulit, általában hét előtt ne is várjanak haza. A lelkes jógás meg ilyenkor megy gyakorolni az Atma Centerbe, mivel a reggeli időszak a jóság minőségében van, nem érdemes önkívületi állapotban átaludni.

Következő: a helyszínek. Tamaszikus helyek: kocsma, bordélyház, és a diszkó (az előbbi kettő keveréke). Rakd össze az időpontot és a helyszínt, meg egy csomó betépett fiatalt, és kész is van a tamasz-koktél. Ha nem ittad magad filmszakadásig, úgy, hogy a józanabb haverjaidnak kellett hazavinniük, miközben minden sarkon okádtál egy szép sárgát, vagy esetleg nem cuccoztatok be olyan mértékben, hogy azt sem tudtátok, milyen nap van, kik vagytok és éppen melyik földrészen, akkor valószínűleg felejthető volt a buli. Emígy meg szintén fogalmad sincs, mi történt tegnap este és ma dél között. Ez a tudatlanság, a boldogság netovábbja.

Szattvikus helyszín: Atma Center jógastúdió. Kellemes füstölőillat, mélyen doromboló uddzsájí, Patandzsali szobra a falon. Nyitó mantra, a légzés ütemére táncot lejtő prána. A végén kellemes belebódulás a savászanába, majd egy frissítő zuhany, és 100%-os állapotban kezded a napot. Mindenkinek joga van a reggeli jógázáshoz, és ha ezt a főnököd a munkahelyeden nem így gondolja, akkor inkább hagyd a fenébe az egészet, ne engedd terrorizálni magad! Kilenc hónap alatt átképzünk jógaoktatónak, és akkor a jógának szentelheted az életed. Ha a minden és a semmi közül kell választani,  nagy lúzer lennél, ha a másodikra voksolnál.

A legtöbb ember, mint mondtam, nem csak üldögél a szórakozóhelyen vagy a házibuliban, hanem folyamatosan tömi magába a bódító hatású anyagokat és az alkoholt, szívja a cigit, és húst eszik. Nyilván van összefüggés aközött, hogy mi megy be a szádon, és mi hagyja el. Jó, néha ugyanaz, gyomorsavval jól átitatva, de most arra gondoltam, hogy miket mondunk. Tamasz szöveg: hallgass bele valamelyik Bëlga-albumba. Szattvikus szöveg: szanszkrit mantrák. Nem árt, ha az ember minden nap rászán valamennyi időt, remek tudatmódosító hatása van. És az ételekkel kapcsolatban is: a tiszta, friss vegetáriánus ételek szattvikusak, főleg, ha fel vannak ajánlva Istennek. A tegnapi blogban erről több szó is esett.

Szóval innentől kezdve csak választás kérdése: leszámolsz a tamasszal egyszer és mindenkorra, korán fekvés, korán, kelés, rendszeres gyakorlás és józan élet, plusz meditáció és a jógairodalom tanulmányozása, vagy esetleg libikókázol még egy ideig a kettő között. Ezt nem ajánlom, mert a tusát általában az fogja eldönteni, hogy kivel töltöd a legtöbb időt. Ha az összes haverod partiarc, akkor nem sok esélyed van a sikeres jógaistenné válásra. De ha az összes haverod jógás, akkor egykettőre kihúznak a dagonyából, még ha visszakívánkozol is.

A jóga (vagy bármilyen lelki gyakorlat) Istentől kapott ajándék, amelynek segítségével kifejleszthetjük az isteni tulajdonságokat. Például: "cleanliness is next to godliness." Persze nem arról van szó, hogy hat hónap alatt Istenné válunk, és nyugdíjba küldjük az Öreget, inkább fogalmazzunk úgy, hogy a jóga elindít a félistenné válás útján. A félistenek viszont szépek, intelligensek, jóságosak, bölcsek, mindenkit szeretnek és hosszú életet élnek, betegségek és öregkor nélkül. Ha érdekel a dolog, akkor ragadd meg a matracodat, és írd be a naptáradba minden napra előre az év végéig, jövőre és egészen a világ végéig, hogy melyik napon hol, mikor és kivel fogsz gyakorolni. Indul a "Csináld magad (egy kis segítséggel) Spirituális evolóció-tanfolyam!

Magyar nemzeti jóga

A hétfő esti astangák mindig tele szoktak lenni, jó kis összeszokott csapat alakult ki. Talán egy kicsit túlzottan össze is szoktak már. Jellegzetesen csak magyarok vannak, míg a kedd esti pesti órán néha négy-öt külföldi is megjelenik. Na azok aztán tudják, mi a fegyelem! Annak ellenére, hogy általában magyarul tartom az órát, nyitott szemmel sasolnak, és mindent lelkiismeretesen megpróbálnak végrehajtani, egy vinyászát sem hagyva ki. Ugyanezt tapasztaltam Finnországban is, ha egyszer eljönnek jógázni, akkor keményen nyomják, nem lazsálnak.


A magyar mentalitás ugye ettől merőben különbözik. Óra előtt dumaparti, hiába szólok be háromszor a terembe, hogy csend legyen. Elkezdjük a napüdvözleteket, már a második-harmadiknál leülnek orrot fújni, inni stb. Az ászanák közti vinyászákat ki-ki a földön üldögélve, vagy a hátán fekve tölti. Nem tudom, honnan lesték el ezeket a technikákat, tán ha csak nem a magyar kártya lapjairól. Hiába, a magyar ember vérében benne van a heverészés, lazulás, a bambulás bele a tábortűzbe vagy éppen a borospohár alja-dristi.


A nehezebb ászanákat meg sem próbáljuk ugye, mert előre eldöntöttük, hogy az még nekünk nem megy, és nehogy véletlenül megsérüljünk, miközben a tenyerünkön próbálunk egyensúlyozgatni. Elvégre ráérünk arra még, Pató Pál úr is ezt mondta! Csakhogy a túlzott lazasággal az a baj, hogy éppenséggel a jóga, és azon belül az astanga-jóga lényege veszik el, mégpedig az elme leigázása.


Az astanga-gyakorlás éppen azért erőteljesebb más stílusoknál, hogy totális fegyelemre nevelje az elménket. Napközben felhívott egy ember, hogy van-e nálunk power-jóga, mert őt az érdekli. Próbáltam magyarázni, hogy van astanga, meg Agni, meg Iron, sőt, minden óránk meglehetősen erős, de őt csak a power-jóga érdekelte. Ez is tipikus magyar mentalitás. A magyar ugyanis márkafüggő, sokkal fontosabb a számára az elnevezés, mint a ténylegesen mögötte rejlő minőség. Szerencsére azért szépen haladunk a brandépítésben, és az Agni-jóga már kezd meglehetősen ismertté válni, főleg a tanárok határozott és következetes igazításainak köszönhetően.


Az igazítás például egy jó dolog az ungarisi mentalitás leküzdésére, mert kipréseli belőled a 100%-ot, néha még többet is. Persze egy 15-20 fős órán nem állhat mindig fölötted a tanár, és nem igazíthat meg minden pózban. Szóval aki lógni és dumálni akar, az így is megtalálja rá a lehetőséget. Viszont mindig vannak olyanok, akik azért jöttek, hogy komolyan, 100%-os erőbedobással és koncentrációval gyakoroljanak, ha már egyszer erre szánták a pénzüket és az idejüket. Ők a fighterek, akikből nagyon jó oktatók is lehetnek a jövőben. A többieknek nem drága sem idő, sem pénz, és való igaz, értékelnünk kell már a puszta jelenlétüket is. Hiszen ha nem is kapnak 100% hasznot egy-egy gyakorlásból, valamit azért lépnek előre.

Egy jó módszert tudok ajánlani azoknak, akik a magyar nemzeti jóga helyett a Krisnamácsárja-sztenderdre pályáznak: tartsd ki az ászanákat következetesen addig, amíg a tanár nem vezényel tovább, illetve várd meg a többieket csaturangában, mindjárt kevesebb időt fogsz találni a heverészésre és a magyar kártya négy évszakához kapcsolódó ászanák gyakorlására. A vezetett óra az tulajdonképpen egy extended mysore óra, ugyanis az egyéni gyakorlás általában rövidebbre szokott kijönni, mint két óra, itt viszont a tanár diktálja az ütemet, és egy kicsit többet lélegezhetsz a pózban akkor is, ha neked már megvolt az öt légzés.


Manju Jois mesélte, hogy annak idején Mysore-ban minden pózt tíz légzésig kellett kitartani. És azt se felejtsük el, hogy a póz terápiás hatásainak kiaknázásához, vagy egy nehezebb póz gyorsabb elsajátításához is érdemes 20-30 légzésig benne maradni. Ez a mysore-jóga, ez kell nekünk magyar nemzeti jóga helyett! 

Get big or die!

Maradt még bennem egy-két gondolat a nemzetközi astanga-közösséggel kapcsolatban azok alapján, amit Finnországban hallottam. Tudni kell, hogy egy astanga-nagyhatalomról van szó, mert majdnem húsz éve kezdte ott az astanga oktatását Petri Raisanen és Juha Javanainen, és azóta egész komoly hálózatot építettek ki. Itt utána is lehet nézni. Gyakorlatilag itt Finnországban a jógát az astangával azonosítja a legtöbb ember. Niina is jó régen benne van már a szakmában, és azt mondta, hogy petriék eleinte könyvből gyakoroltak és tanítottak, és nem is ismerték a vinyászákat, így csak az ászanákat oktatták. egy idő múlva mindenkinek egy csomó sérülése lett, és akkor elhívták Lino Mielét, hogy képezze őket egy kicsit. Azóta jár ide Lino minden évben. 


Linoról már eljutott hozzám egy-két érdekes információ. Például a jelenlegi Mysore-i main shalás árakat is neki köszönheti a nagyérdemű, ugyanis Guruji egyszer megneszelte, hogy Lino mennyit kér Kovalamban a workshopokért, és ő is felemelte az árat. A másik köztudott tény, hogy minden oktató azon keres, ha minél többször jönnek a workshopjára. Ennek érdekében Lino elkezdte megtiltani a tanítványainak, hogy bárki mástól tanuljanak, mint tőle. 


Pattabhi Jois halála után Lino majdnem úgy kezdte kezelni magát, mintha ő lenne a következő Guruji. Igen ám, de ezt nem mindenki gondolta így, többek között maga Pattabhi sem, aki ugye családon belül akarta tartani a bizniszt, és az unokáját, Sharathot tette meg trónörökösnek. Sharath is lassan negyven éves, és állítólag a hatodik sorozatot gyakorolja. Ezzel önmagában mondhatjuk, hogy párját ritkítja, mert kábé szerintem egy tucatnyi astangi van a földön, aki ugyanezt teszi rendszeresen. Főleg, hogy a nagy öregek, mint David Williams és Chuck Miller csak négy sorozatot tanultak Mysore-ban, mert akkoriban csak annyi volt :-). 


Ehhez képest Linotól max. a 3. sorozatot láttam, persze nyilván egy oktató rátermettségét nem csak az dönti el, hogy hanyadik sorozatot gyakorolja. Mindenesetre Lino beszólt a Helsinki Astanga-iskolának, hogy ha továbbra is kívánják Sharathot workshopokra hívni Finnbe, akkor ő inkább nem jön többet. Visszaüzentek neki, hogy nem is kell jönnie. Úgyhogy ma Finnországban két párt van astanga-körökben: az egyik a Linót hűségesen követők csoportja, akik kénytelenek a szomszédos Tallinnba átjárni Lino workshopjaira, mert minden másról le vannak tiltva. A másik a Juha-Petri féle párt, ők valamivel nyitottabbak. 


Azt is tudni kell, hogy az astanga-oktatói autorizáció is speckó módon megy. Eredetileg a kpjayi.org-on található lista volt a mérvadó, és erre a listára Pattabhi halála óta úgy lehet felkerülni, ha eleget jársz Sharath workshopjaira, és autorizál. Van viszont egy másik lista az ashtanga.com-on, amit pedig Lino tart a kezében valahogy. Szóval nála is elvileg ki lehet pedálozni a tanári autorizációt, ha elég stréber vagy. 


A harmadik lehetőség, ami szintén hasonló elven működik, de talán valamivel porblémamentesebb: ha eleget jársz Manju Jois Teacher Trainingjeire, akkor ő is autorizál, bár azt nem tudom, hogy ezek a tanárok milyen listára kerülnek fel. Szóval az elv ugyanaz: nem elég egyszer elvégezned az oktatói kurzust, hanem ötször-hatszor kell, hogy egyáltalán esélyed legyen arra, hogy Manju "felajánlja" az autorizálást. 


Szóval nem egyszerű az astanga-élet, bár engem igazából nem nagyon izgat ez a titulus-osztogatás meg a pénzhajhászás. Úgy látszik, mintha mindenki egyeduralomra törekedne, a kölcsönös respekt és megértés helyett. A legjobb: Jois yoga! Már a Jois név is elindult a baranddé válás útján! 


Nekem személy szerint sokkal szimpatikusabb Danny Paradise álláspontja a guru-kérdéssel kapcsolatban. Ő azt mondja, hogy bárkitól lehet tanulni, és a cél nem az, hogy függővé váljuk az adott személytől, hanem, hogy segítséget kapjunk a saját utunkon történő előrehaladáshoz. De egy jó guru az önálló fejlődésre készít fel, és nem rajongótábort épít a személyi kultusza számára, folyamatosan azt bizonygatva, hogy senkitól nem kaphatod meg azt, amit tőle. A személyek közötti ko-dependencia sohasem volt a kenyerem, mert általában az önállótlan, gyenge emberek menekülnek bele a rajongásba, amiben viszont nem sok őszinte tartalom van, inkább csak kölcsönös hízelgésből áll. 


Én néha az órán is leszidok valakit, de mindezt azért teszem, hogy a fejlődésre bíztassam. Ha rajongókat gyűjtenék, akkor valószínűleg mindenkinek mindent elnéznék, de az én feladatom nem ez, hanem az, hogy biztosítsam, hogy az illető maximális haszonnal töltötte el azt a két órát, amit a jógaórára szánt. 100% erőfeszítés = 100% eredmény. Még akkor is, ha közben magadban vagy hangosan végig engem szidsz. Mi mást várhat az ember egy Punishertől?  

A majmok bolygója

Amikor a meditációról beszélünk, vagy az elme működését elemezzük, előszeretettel szoktam az elmét egy majomhoz hasonlítani, akikkel Indiában közelebbi ismeretséget is kötöttem. Gyakran megesik ugye, hogy gyakorolnánk, vagy éppen relaxálnánk, de az elménk össze-vissza ugrál, mint a majom. A majmot ugyanis mindig a banán látványa hozza izgalomba, és nem nyughat addig, amíg meg nem szerzi. Az elmét ugyanígy az érzékkielégítés, az élvezetekkel kapcsolatos gondolatok vonzzák, és haljamosak vagyunk például relaxáció közben azon merengeni, hogy mit csinálnék most a legszívesebben, ahelyett, hogy itt fekszem a matracon. 


Ilyenkor, ha nem sikerül az elmét uralmunk alá hajtani, néha csatát nyer, és rávesz arra, hogy azonnal ugorjunk fel, és kövessük az elménket valahová, kifelé a teremből. Éppen ezért a jógában a legfontosabb az elme kontrollálása. "Légy jelen" - szokták mondani, vagyis koncentráld az elmédet az itt-re és a most-ra, a gyakorlásra, a légzésre, és engedd továbbmenni a kósza gondolatokat, ne szaladj utánuk. A majmokkal általában a semleges kapcsolat kultiválása a leghatékonyabb. Ha túl ellenséges vagy, akkor rád támadnak, és megharapnak. Ha túl barátságos vagy, akkor előbb-utóbb kizsarolják, amit akarnak, aztán kinevetnek. 


A Bhagavad-gítá szerint az önkontrollált jógi legjobb barátja az elméje, a kontroll nélküli embernek viszont a legnagyobb ellensége. Tehát egy gyakorló jógi számára, aki törekszik az elme kontrollálására, de nem mindig jár sikerrel, a legcélravezetőbb, ha semleges kapcsolatra törekszik: nem bízik túlzottan az elméjében, de nem is nyomja el túlzott erővel az elme késztetéseit. A "jóga" szó igázást, önkontrollt jelent. Az elmét pedig két oldalról lehet megkötni. Az egyik az érzékek, a másik pedig az intelligencia. Az érzékek durvább megnyilvánulások, mint az elme, ezért a legcélszerűbb, ha ott kezdjük a kontrollt. Az astanga-jóga jámái és nijámái pontosan ebben adnak segítséget. mivel nem mindegy, hogy milyen benyomásokat juttatunk az elménkbe az érzékek kapuin keresztül, Patandzsali öt tilalmat és öt előírt tevékenységet javasol. Ezek nem csak a belső harmóniánk megszerzését segítik elő, hanem harmóniát hoznak létre köztünk és a környezetünk között is. A nijámák közül például a szvádhjája (az önvaló tanulmányozása) és az ísvara-pranidhána (önátadás Istennek) elősegítik azt is, hogy az elmét a másik végéről is megkössük. Ha az intelligenciánkat folyamatosan tisztítjuk a spirituális tudás, a filozófia tanulmányozása által, akkor képesek leszünk nagyobb erővel uralkodni az elménk fölött (a józan ész győzelme az elme fölött). 


Éppen ezért én úgy gondolom, hogy az, aki komolyan szeretne foglalkozni a jógával, az nem csak a gyakorlásra koncentrál, hanem a filozófiát is komolyan tanulmányozza, illetve kutatja a jóga és a spiritualitás kapcsolatát. Különben sokkal nehezebb az elmét kontrollálni, és mindig megfelelő motivációt találni a folytatáshoz, a továbblépéshez. Egyesek abbahagyják a jóga-gyakorlást, különböző kifogásokkal, hogy megfájdult valamijük, vagy nem érték el elég hamar a kitűzött célokat stb. Pedig általában arról van szó, hogy nem megfelelően alkalmazták a folyamatot, vagy csak egy részével foglalkoztak, és ezáltal a fejlődésük nem volt harmonikus. Az is megtörténhet, hogy az ember frusztrálttá válik az elme kontrollálására tett erőfeszítései közben, mivel ez sokkal, de sokkal nehezebb, mint a két lábunkat a nyakunkba rakva a tenyereinken körbejárni a szobában. 


Krisna egy másik fontos elvet is megemlít: Ha elkülönítjük az elmét azoktól a befolyásoktól, amelyekhez vonzódik ugyan, de az intelligenciánkkal megértettük, hogy nem építő jellegűek, akkor magasabb rendű elfoglaltságot kell neki adni, mert különben visszatér azokhoz a dolgokhoz, amelyektől megpróbáltuk eltávolítani. Ha egy gyerek hisztizik, akkor egy érdekes játékot kell a kezébe adni, és máris elhallgat. Az astangában ez a játék az egyre nehezedő ászanák és vinyászák folyamata a légzéssel egybekötve. A rádzsa-jógában a pratjaja, vagyis a meditáció tárgya. A bhakti-jógában ez Krisna, a legvonzóbb, legfelsőbb személy, akinek végtelenül változatos személyisége mindig tartogat meglepetéseket.


Na jó, térjünk vissza egy kicsit a hétköznapi valóságba. Ha valaki nem kontrollálja az elméjét, akkor a majom ugrálása bizony nem csak neki, hanem a környezetének is nagyon sok szenvedést okoz. És mi van akkor, ha egy egész bolygó van tele ilyen emberekkel? Akkor aztán káosz van rendesen! Én mindig is a vértelen, belső forradalmak híve voltam. Hiába kényszerítesz rá bármilyen politikai vagy egyéb rendszert az emberekre, ha nem hajlandók önként kontrollálni az elméjüket, akkor a társadalomban mindig is jelen lesznek a zavarok. 


Éppen ezért ajánlom mindenkinek a jógát, mivel egy remek lehetőség arra, hogy egyáltalán felismerd az elme kontrollálásának szükségszerűségét, és elkezdj dolgozni rajta. Jó lenne a majmok bolygója helyett a jógik bolygóját kialakítani, legalább addig, amíg itt vagyok :-). Nem lennének terroristák, hatalommániás politikusok, bűnözők és függőségekben szenvedő, gyenge emberek, csak örömtől sugárzó, tettrekész jógik, akiknek egyetlen célja mások szenvedéseinek enyhítése. Nos, mindenki megteheti a maga lépéseit ebben a vértelen forradalomban, a szív forradalmában.

Szemjóga 4. rész

A sorozat utolsó része következik:


12. A gyertyaláng visszatükröződésének nézése


Ezt a gyakorlatot a gyertyaláng-nézés gyakorlásának pár hónapja után kezdjük el! A gyertyaláng vízben való visszatükröződését kell nézni. Helyezzünk el egy széles, vízzel teli edényt a gyertya előtt az asztalon, és kb. 30 fokos szögben nézzük a tükörképét. Ez a gyakorlat még jobban mélyíti a koncentrációs képességet, és megnyugtatja az idegrendszert. 


13. Napkelte nézése


A legjobb a napkelte utáni fél órában nézni a napot, de napnyugtakor is lehet. Üljünk le egyenes háttal a nap felé fordulva. Nézzünk a felbukkanó napkorong közepébe, és próbáljuk a látóterünket leszűkíteni a napkorongra. Nyissuk a szemeinket tágra, ne pislogjunk, és ne erőltessük a szemizmokat. Amikor úgy érezzük, hogy mindjárt elkezd könnyezni a szemünk, akkor csukjuk be, lazítsuk el, és próbáljuk meg minél tovább megtartani a napkorong képét a két szemöldök között. Ha nem tudunk közvetlenül a napba nézni, akkor a nap mellé nézzünk, fokozatosan csökkentve a távolságot. Ha csak rövid ideig bírjuk kitartani, akkor ismételjük meg többször. Napközben ne nézzünk a napba!


14. A napkelte tükörképének nézése


A gyakorlat megegyezik az előzővel, de a nap visszatükröződését kell nézni egy tó, folyó stb. felszínén. A sas az egyetlen állat, amelyik képes a napba nézni. A fenti gyakorlatok olyan látást adnak az embernek, mint a sasé. Mindenféle szembetegség esetén javasolt, heti 1-3 alkalommal. A holdat és annak tükörképét is nézhetjük. Ezt 3-10 percig végezzük, 45 fokos szögben (ez kevésbé fárasztja a szemet). Labilis idegrendszerűek számára a hold nézése nem javasolt. Másoknak heti egyszer. Emellett a csillagok, felhők, tenger nézése is nagyon hasznos a szemek számára.


15. Szemmasszázs


Üljünk le egy asztalhoz, és támasszuk rá a könyökünket. érintsük össze a külső tenyéréleket és eresszük az arcunkat a tenyereinkbe. A tenyértöveket nyomjuk a szemgödrökbe. Lazítsuk el a nyakizmokat. Támaszkodjunk a homlokunkkal, ne az arccsonttal. Könnyedén masszírozzunk a tenyereinkkel: váltogassuk a nyomkodást, körzést, simítást és vibrációs nyomást. Végezzük 1-2 percig, amíg melegséget nem érzünk a szemekben. A masszázs pihenteti a szemeket, serkenti a vérkeringést és stimulálja az idegvégződéseket. 


16. A szemek fürdetése


Egy széles edényt töltsünk meg hideg vízzel. Nyitott szemekkel eresszük bele az arcunkat. Néhány próbálkozás után ez teljesen természetessé fog válni. tartsuk benn az arcunkat, amíg vissza tudjuk tartani a levegőt. A szemeket mindig tartsuk szélesre nyitva. Ha nincs lehetőségünk az arc vízbemerítésére, akkor a nyitott szemeinkbe spricceljünk vizet a tenyerünkből. A szemek mosása jól tonizálja őket, javítja a vérkeringést, megszünteti a fáradtságot. A napi gyakorlás befejezéseképpen vagy külön gyakorlatként is hasznos, szemfáradtság esetén. Ebben az esetben az öblítés után egyből lehet folytatni a munkát a szemekkel.   

Oszd meg és uralkodj!

Megrendelésre írom ezt a blogbejegyzést, egyik ismerősöm, Lili "Ne lopj" című blogbejegyzése nyomán. Már látom előre a billentyűzet felé remegve kúszó ujjakat, hogy a "Hűha, azért ezt egy jógaoktatótól nem vártam... Mi van az asztéjával és a szatjával?" stb. című felháborodott kommentek tömkelegét zúdítsák rám. Ámde az vesse rám az első követ, ahogy Krisztus mondta, aki önmaga sohasem hallgatott haveroktól kapott vagy letöltött zenét az ájpodján, nem húzott le egyetlenegy filmet sem a torrentről, és nem kopipésztezett egyetlenegy, az interneten talált és jól hangzó idézetet sem a státusz ápdétjébe a fészbúkon. Hú de szépen hangzott ez így magyarul!


Szóval. Mi a helyzet a lopással? Nyilván nem értek egyet vele, főleg, amikor tőlem lopnak. Mintegy az IT-függőségem karmikus visszahatásaképpen már két nótbúkomat tulajdonították el besurranó tolvajok. Én nyilván szintén nem szoktam lopni, már ami a pénzt, vagyontárgyakat és egyéb, "kézzel fogható" dolgokat érinti. Rendesen adózom, a vállalkozásom egy bejeletett Kft és nem holmi közhasznú egyesület vagy ilyesmi, BKV-bérletet is rendesen veszek. Nem szeretem az ezzel kapcsolatos stresszeket, offshore üzemmódban kavarni meg nem az én stílusom. Na jó, áfás számlát nem mindenről kérek, ha nem kötelező :-).


Ami azonban a virtuális tartalmat érinti, ott már valamivel liberálisabb vagyok. "I don't steal. I share." Ez az egyik kedvenc jelszavam. Az internet terjedésével az adat-és információmegosztás olyan mértékű folyammá szélesedett, amit meglehetősen nehéz megállítani, vagy éppen kontrollálni, ha valaki akarja. Ez egy olyan tömeges jelenség, amit szerintem érdemesebb lenne valamilyen elfogadható módon kezelni, ahelyett, hogy a letöltő szervereket üzemeltetőket üldöznék. Azt hiszem, a torrent esetében ez a legtöbb ismertebb oldallal már meg is történt valamilyen formában.


Nos, Lili megkért, hogy foglaljam össze, mit gondolok erről a jelenségről erkölcsi szempontból. Természetesen azt gondolom, hogy a zenészeknek és a színészeknek nem kellene éhen halniuk, de szerintem ez a veszély nem is fenyegeti őket egyelőre. Azért az igényesebbek elmennek a moziba, ahelyett, hogy a gyenge kalózmásolatokat néznék, és van, aki a cd-t, dvd-t is megveszi, bár én személy szerint ami van otthon, azt is inkább berippelem. De biztos vagyok abban is, hogy a legtöbb astanga-rajongónak azért szép kis gyűjteménye van otthon David Swenson és Kino MacGregor-videókból, és nekem például meditációs zenékből is. Tehát a megosztásnak van egy olyan előnye, hogy az ember könnyen megtalálja, amit keres, és komolyabb probléma nélkül meg tudja szerezni. Ez speciel elősegíti a gyakorlást, és vehetjük úgy, hogy ezek a zenészek, jógaoktatók stb. önzetlen szolgálatot tesznek másokkal azáltal, hogy oly sokan használják az anyagaikat.


Én például ennek elébe megyek, és eleve ingyenesen letölthető formában adom közre a velem szerzői jogviszonyban álló műveket (fotókat, videókat, blogbejegyzéseket, hanganyagokat stb.), ugyanis én is ezt várnám el mástól. Az ember csináljon abból pénzt, amiből lehet, és gyakorolja a szantósát, vagyis legyen elégedett azzal, ami van. Itt bevillan a másik motívum, aki ilyenkor elő szokott jönni, hogy miért nem tanít a jógaoktató ingyen? 


Nos, én ingyen tanítok a virtuális médián keresztül, megosztom a gondolataimat, tapasztalataimat. Ha viszont személyes oktatásra, igazításra van valakinek igénye, akkor fizessen érte, hiszen az én erőfeszítésemnek is van ára, illetve hozzájön még a rezsiköltség és miegymás. Plusz a praktikum azt diktálja, hogy az "élő" jógaórákon ellenőrizhető, hogy ki vesz részt, és el lehet tőlük kérni a pénzt. Nekem sem volna pofám belopódzni valakinek a jógaórájára. Ha egy workshoppal kapcsolatban például úgy érzed, hogy megéri a pénzt, akkor fizesd be, és használd ki a jó lehetőséget.       


A másik véglet viszont az, amikor a szerzői jogdíj elvét elkezdjük a jógára is alkalmazni. Számtalan márkanéven van bejegyzett nemzetközi védjegy, például Bikram-jóga, Iyengar-jóga, Satyananda jóga stb. Vagyis a használatuk engedélyhez kötött, és valamilyen jogi egység birtokolja a copyright-ot. Ebből következhet például az, hogy az általuk meghatározott oktatói tanfolyamot kell elvégezned, vagy esetenként arra is van kísérlet, hogy folyamatos jogdíjat fizessen valaki a név használatáért, mint egy franchise esetében.


Én úgy gondolom, hogy a jóga mindenkié, és a különböző elnevezéseknek sem szabad túlzottan megtéveszteniük az embereket (pl. a Bikram az eredeti, az Agni vagy a Hot a másolat). A jóga az jóga, és a jógaóra egy pillanatnyi kapcsolat közted és az oktató között. Akkor is, ha meghatározott sorrendben vagy módon végzed a gyakorlatokat. Az ászanák az Úr Sivától jönnek, és még a legalapvetőbb ászana teljes megértése is nagyon nehéz dolog. Szerintem egészségesebb, ha mindannyian úgy látjuk, hogy a jóga egy különleges ajándék az Istenektől az emberek felé, és ők nem kérnek érte jogdíjat, hanem azáltal tudod meghálálni az ajándékot, hogy lelkiismeretesen gyakorlod, és tudásod szerint adod ezt át másoknak. Szóval oszd meg a jót, és uralkodj az érzékeiden és a mohóságodon!

A zongorista

Nem zongorázhatsz mindenkinek, és nem is karmesterkedhetsz folyton, bármennyire is vezéregyéniség vagy. Én ezt már rég beláttam, és bár köztudottan extrém mértékben extrovertált egyéniség vagyok, nem igazán törekszem arra, hogy mindenáron lájkoltassam magamat a közvéleménnyel. Legalábbis igyekszem nem ennek alárendelni a saját értékrendemet. Egy celeb ugye bármit megtesz a hírnév érdekében, ha kell, botrányba keveredik, ha kell, kiszolgálja a közönség pillanatnyi hangulatát. Ez viszont csak zavart okoz az elmében, és frusztrálttá teszi az illetőt.


Egy jógi viszont a boldogságot keresi, és az elégedettséget önmagán belül kell megtalálnia, abban az erkölcsi értékrendben, amely őt jobbá teszi, és amely, hite szerint, mások életében is pozitív változást hoz. A jógi természetszerűleg nagyon lelkes, hogy közvetítse ezt az értékrendet, mert ha nem lenne az, akkor ezáltal az önzőségéről tenne tanúbizonyságot. "Nekem jó, a többiek meg dögöljenek meg." Nyilván a jógi szíve összeszorul, amikor másokat szenvedni lát, és segíteni próbál. De ő legfeljebb felajánlhatja a segítségét, mert mindenkinek egyéni szabad akarata van. megmutathatja az utat, de nem tudja helyetted vagy helyettem végigjárni. 


Én járom az utamat, és értékekre bukkanok az utam során, amit szeretnék megosztani másokkal. Ezért írom ezt a blogot, és úgy találom, hogy ez egy erőszakmentes útja annak, hogy a gondolataimat megosszam másokkal. Ha tetszik, elolvasod, ha nem, akkor továbbkattintasz. Azt fogadod el belőle, amit akarsz, senki nem fogja számon kérni rajtad. 


Nem célom az, hogy mindenki úgy éljen, és úgy gondolkodjon, mint én, sőt, a jóga-oktatásban és a gyakorlásban is szükségszerűen mindig lesznek más utak, amelyek bizonyos emberek számára megfelelőbbek, mint az, amit én gyakorlok és tanítok. Ettől még nem ítélem el azt, aki a maga módján keresi az igazságot. Hiába jó szakember egy szívsebész, egy agyműtétet nem tud elvégezni. Én sem értek mindenkihez, csak bizonyos fajta emberekhez. És hiszek benne, hogy a sors el fogja vezetni hozzám azokat az embereket, akiknek rám van szükségük a fejlődéshez, a továbblépéshez. 


Általában elvárások nélkül szoktam elfogadni az embereket. Természetesen az oktatási folyamatnak része az, hogy a tanuló és eleget tesz bizonyos követelményeknek, nem csak a tanár, de azon túl, belső szinten a folyamat teljesen spontán. Sok esetben találkozom azzal, hogy különböző elvárásokat támasztanak velem szemben, és próbálnak beskatulyázni. nekem ez egyáltalán nem probléma, mert nem célom az, hogy győzködjek valakit, aki felszínesen akar véleményt alkotni rólam, és azt is csak a maga megnyugtatására teszi. "Na, itt egy másik őrült krisnás, nem kell komolyan venni, amit mond." 


Ha megriadsz attól, hogy nem tudsz hová tenni, akkor elképzelhető, hogy ideje lenne önmagaddal is szembenézni, és nem egy képet festeni arról, hogy milyennek szeretnéd, ha mások látnának, és milyennek szeretnél másokat látni, hanem meg kéne nyitni egy kicsit a szívedet, és szembenézni a valósággal. Itt kezdődik az igazi szeretet, mert amíg nem ismerjük önmagunkat, és nem akarjuk őszintén megismerni a másikat, a kapcsolatunk csak a hamis elvárások, az előítéletek szintjén mozog, és nem remélhetünk belőle valódi boldogságot. 


Mostanában többen használják a "guru" kifejezést is velem kapcsolatban, érdekes módon, inkább gunyoros értelemben véve, és nem elsősorban olyanok, akik bármiféle komoly kapcsolatra törekednének velem. Úgyhogy ez is inkább olyan címke-jellegű ragadvány, ami után általában az következik, hogy mit is várnak el (vagy nem várnak el) egy "gurutól". Nos, én éppen ezért nem nagyon szeretem ezt a kifejezést, főleg magammal kapcsolatban. Egyrészt azért, mert az én megértésem szerint a guru egy tökéletes szent, olyan, mint az én lelki tanítómesterem, Srila Sivarama Swami Maharaja, és az ő esetében ez nem egy idealizált kép, ami az én fejemben él, hanem nagyon sokak által alátámasztott tény. 


Másrészt azért, mert a guru az nem egy poszt, amit meg kell ugrani, és akkor lehet fogadni a virágfüzéreket meg az imádatot, hanem egy nagyon bensőséges kapcsolat két ember között, ami a kölcsönös bizalmon alapul. Lehet, hogy valaki sok inspirációt merít az én oktatási tevékenységemből, míg mások számára ugyanez nem fog semmit sem jelenteni. Az én kötelességem az, hogy átadjam azt, amit tanultam, amit folyamatosan tanulok és próbálok tökéletesíteni a tanulás által. 


hogy mit kapok cserébe? Néha köszönetet (bár erről valahogy leszoktak az emberek mostanában), néha bírálatot. A köszönet persze jól esik, de nem ezért teszem. Ha nem kapok, akkor is tevékenykedem tovább. A bírálat meg kifejezetten hasznos, mert mindig lehet tanulni belőle, még ha az ember nem is forog minden vélemény és megnyilvánulás után, mint egy szélkakas. Úgysem tudok mindenkit kielégíteni, de ugyanakkor nem szabad elzárkóznom azok elől a hatások elől, amelyek még jobbat hozhatnak ki belőlem. Hogy hogyan reagálok ezekre a hatásokra, azt a belső integritásom, határozza meg. Hiperextrovertált személyiségem mindenkinek rendelkezésére áll. Lehet, hogy ez a kitárulkozás már önmagában megrémiszt bizonyos embereket, de szerintem jó alap arra, hogy tartalmas kapcsolatokat építsünk fel.


Szóval maradok kiváló tisztelettel, a matracon és a billenytűzeten is: Gauranga Das, the Punisher. A zongorázást pedig meghagyom a művészeknek :-).

Bhagavad-gítá gyíkoknak

Azt a címet akartam adni ennek a bejegyzésnek, hogy "Bhagavad-gita for Dummies", de nem tudom, ezt hogyan mondják magyarul. Laikusoknak, vagy kezdőknek. A GYIK viszint a Gyakran Ismételt Kérdések rövidítése, szóval maradjunk annyiban, hogy ebben az esetben a gyík arra a tagra vonatkozik, aki valószínűleg ugyanazokat az alapkérdéseket tenné fel a Bhagavad-gítával kapcsolatban, mint mindenkim más. Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, itt egy link is a "Bhagavad-gítá úgy, ahogy van"-hoz, Ő Isteni Kegyelme A.C.Bhakitvedanta Swami Prabhupada fordításában és magyarázataival.


Szóval, mi is az a Bhagavad-gítá? Irodalomtörténeti szempontból A Mahábhárata című óind eposz egyik fejezete, amelyben Krisna és Ardzsúna, a Pándava hercegek egyike párbeszédét olvashatjuk a kuruksétrai csata előtt. Vallási szempontból a Hindu Bibliának is szokták nevezni, mert nincs olyan hindu, aki ne tisztelné és ne tanulmányozná szentírásként a Bhagavad-gítát, függetlenül attól, hogy a hinduizmuson belül melyik vallási irányzathoz vagy filozófiai iskolához tartozik. 


Egyesek persze azzal érvelnek, hogy a vallás és a jóga az két különböző dolog, és egyáltalán nem kell ahhoz vallásosnak lenni, hogy valaki jógázhasson. Ez valóban igaz, de mint tudjuk, a jóga tanításai nagyon ősi tradíción keresztül szállnak alá, és e tradíció úgy tartja, hogy a Bhagavad-gítá az egyik legősibb és legfontosabb jóga-írás. Krisna és Ardzsúna ugyanis a jóga maradandó tudományáról beszélget, és éppen ezért a Gítá telis-tele van olyan ismeretekkel, amelyeket a matracon, gyakorlás közben, meditáció közben, de az életünk minden más területein is nagy haszonnal tudunk alkalmazni. 


Amikor először a kezembe került ez a könyv, akkor éppen a Végső Igazság buzgó keresésében voltam. Néhány oldal elolvasása után elégedetten dőltem hátra, megállapítva magamban, hogy ugyan nem sokat értek abból amit Krisna mond, de teljes mértékben meg vagyok győződve arról, hogy Prabhupada tudja, miről beszél, és ebben a könyvben meg fogom találni a válaszokat az élet nagy kérdéseire. 


Utána érdeklődéssel tanulmányoztam tovább, majd el is kezdtem gyakorolgatni azt, amit Srila Prabhupada odaadó szolgálatnak, azaz bhakti-jógának nevez, és amit Krisna az összes jógafolyamat közül a legmagasabbnak tart. 


Természetesen a Gítá nem csak a kiválasztottakhoz szól, hanem az élet minden helyzetében használható, és a spirituális fejlődés legkülönbözőbb szintjein lévő emberek számára ad útmutatást. A jövőben tervezem azt, hogy a Bhagavad-gítá néhány kulcsverséhez kapcsolódóan megosztok majd egy-két praktikus tanácsot, mert az a tapasztalatom, hogy a Gítá elhangzása óta eltelt ötezer évben sem tudtak sokkal okosabbakat mondani még a legnagyobb guruk sem. Ezen persze nem lepődök meg, mert Krisna az eredeti guru, és Ő minden tudás forrása. Ha nem hiszed, járj utána!


Az első lecke, amit a Gítával kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy Krisna négy fő utat, jógafolyamatot említ. Az első a karma-jóga, vagyis a cselekvés jógája. Az életünk minden percében egy csomó tettet hajtunk végre. A karma-jógát gyakorolva azonban e tetteket a spirituélis céljaink elérésének szolgálatába állíthatjuk. A karma-jóga a cselekvés művészete, amelynek során mentesek maradhatunk a tettek visszahatásaitól.


A második út a gjána- vagy dzsnyána-jóga, vagyis a tudás művelése. A materialista tudomány egy törekvés e jóga gyakorlására, és látjuk, milyen komoly eredményekre és befolyásra tehetnek szert még az anyagi tudomány művelői is. A lélekről szóló tudomány, a filozófia azonban még ennél is fontosabb, mert alkalmassá teszi a spirituális jelöltet arra, hogy mekülönböztesse az illúziót a valóságtól, és fanatizmustól mentesen, a valódi tudás alapján tapasztalhassa meg spirituális fejlődése állomásait. 


A harmadik út a dhjána-jóga, vagyis a meditáció útja. Ezt a későbbi jóga-írások rádzsa- vagy astanga-jógának is nevezik. E folyamat a jámák és nijámák (tiltások és előírások) alapjáról az érzékek és az életlevegő szabályozásán (ászana és pránájáma) keresztül jut el az elme szabályozásáig (pratjáhára, dháraná, dhjána és szamádhi). 


A negyedik út, amit Krisna a legkönnyebben követhető és leghatékonyabb módszernek jelöl meg, a bhakti-jóga, vagyis az Isten iránti szeretetteljes odaadás útja. Ezt természetesen sokan vallásnak tekintik, főleg azok, akiknek nincs kialakult istenképük, hiszen az ilyen emberek számára minden vallási rítus csupán külsődleges ceremónia, a lélekre, tudatra ható belső tartalma nélkül. Ugyanakkor a hívő számára za odaadás cselekedetei a legmélyebb meditációs állapotot jelentik, hiszen a szeretet Isten felé fordítva tud a legtökéletesebb, a lelket maradéktalanul boldoggá tévő érzelemmé fejlődni. Ha egy jógi nem képes szeretni isten minden teremtményét, akkor még nagyon az elején jár a gyakorlásnak. 


Érdekes módon a kommentátorok megjegyzik, hogy a másik három út sikere is erőteljesen függ attól, mennyire van jelen a gyakorló szívében az odaadás. Ezzel Patandzsali is egyetért, aki az Ísvara-pranidhánát (önvalónk átadását Istennek) alapvető gyakorlatként írja elő a hatha- vagy rádzsa-jógi számára. Szóval mindenkinek garantálni tudom, hogy élvezetes és hasznos olvasmányban lesz része, ha előveszi a Bhagavad-gítát, és sok problémát segít megoldani az életünkben, még akkor is, ha nem hisszük el, hogy Krisna Isten.  

Szemjóga 3. rész

9. Ujjhegy- és horizont-nézés


Álljunk egyenesen és az ujjunkat emeljük fel szemmagasságba kb. 30 centire az arcunktól. Felváltva fókuszáljuk a tekintetet az ujjunkra, majd a horizontra, mindegyik pozícióban 2-3 másodpercet maradva. Az ujj és a horizont legyen egy irányban, hogy ne kelljen mozgatni a szemgolyót, miközben átfókuszálunk. Mindkét pozícióban tisztán kell látni az objektumot. Végezzük a gyakorlatot 1-3 percig, majd térjünk át a következőre.


10. Orrhegy- és horizont-nézés


Az előzőhöz hasonlóan kell végezni, csak az ujjhegyünk helyett az orrhegyünkre koncentrálunk. Ez a két gyakorlat elősegíti a szem pontos fókuszálási képességét. A látás javul, mivel a szemlencse jobban képes változtatni a törését.


11. Gyertyaláng-nézés (Trátaka)


Gyújtsunk meg egy gyertyát, és helyezzük el szemmagasságban, fél-egy méter távolságra a szemünktől. Vegyünk fel egy szilárd ülő helyzetet, és pislogás nélkül nézzünk a lángba. lehetőleg iktassunk ki minden zavaró külső körülményt. A gyakorlatot általában este vagy félhomályban végezzük. 


A tekintetet irányítsuk egyenesen a gyertyalángba, nyissuk tágra a szemeket. Nem szabad pislogni. A lángnyelv egy idő múlva világító folttá nő, és arra kell törekedni, hogy az egész látómezőnket betöltse. Ez hosszabb gyakorlás után sikerül, és ezt az állapotot akár fél óráig is fenn lehet tartani. Meg kell tanulni semmire sem gondolni a gyakorlat közben, csupán nézni. Ne húzzuk fel magunkat, ha észre vesszük, hogy elkalandoztak a gondolataink. Próbáljuk tovaengedni a febukkanó gondolatokat, anélkül, hogy magukkal ragadnák a figyelmünket. helyette irányítsuk vissza a gondolatokat a gyertya közepére, és próbáljunk megpillantani benne VALAMIT. 


Az első néhány hétben addig nézzük a lángot, amíg a szemünk el nem fárad. Szigorúan tilos erőltetni! Törekedjünk arra, hogy 10-15 percig tudjuk végezni a gyakorlatot. Ha elkezd fájni, vagy erősen könnyezni, akkor csukjuk be, és becsukott szemmel "nézzük" tovább a gyertya lángját. Törekedjünk ara, hogy a világos folt minél tovább és tisztábban megmaradjon a becsukott szemhéjunkon. A fejünket és a gerincet tartsuk egyenesen. ha leereszkedik, akkor azonnal emeljük fel! utána lazítsuk a szemeket.


Van, amikor nem a lángot látjuk megnövekedni, hanem különböző képek tűnnek fel. Ez egy fontos képesség, de csak szakértő irányítása alatt fejlesszük. Az ágjá csakra önkényes "felhekkelése" ugyanis pszichés rendellenességekhez vezethet. Ezt a gyakorlatot a dháraná (koncentráció) fejlesztésére használhatjuk. Emellett a szemek élességét is fokozza.      

Egy éjszaka a templomban - Finnország vol. 2.

Szombat éjszaka egész sokat tudtam aludni, bár időnként felébredtem Muniraja horkolására, illetve arra, hogy enyhén fáj a fejem a hűvös időben. Úgy látszik, eltart egy darabig, amíg ezt megszokja az ember, és a helyiek is azért jócskán fázósak – relaxációhoz mindig jól beöltöznek.


Reggel nyomtam egy 15-20 perces gyakorlást a Mysore előtt. A hideg miatt úgy látszik kiújult a jobb vállfájásom – már alig várom, hogy visszatérhessek a jó kis meleg szobában való gyakorláshoz. Hatan jöttek reggeli Mysore-ra, többnyire a tegnapi arcok, és egy új pár. A férfi tipikus északi, tenyeres-talpas ember volt. Lelkesen gyakorolt, de nemigen tudott az orrán keresztül lélegezni. Utána a felesége elmondta, hogy jócskán horkol is. Úgy látszik, ez is valami északi tulajdonság. Ma mindenki rövidített sorozatot gyakorolt, általában a návászanáig, vagy még utána egy-két gyakorlatig.


Amikor a Mysore csoporttal végeztem, megettem kát almát, és jött a 9.30-as csoport. Szintén a tegnapi arcok kb. tizenketten. Niina nem tudott annyira részt venni a gyakorlásban, mert belázasodott, és jövő héten órákat kellett tartania, ezért nem akart teljesen kikészülni. Helyette az igazításokban segített. Muniraja viszont lelkesen végignyomta a három órás gyakorlást szombaton és vasárnap is. Szokott jógázni, de nem astangát, pedig mint kiderült, Helsinkiben a templom közvetlen szomszédságában van az Astanga jóga iskola. Ahhoz képest egész jól nyomta.


Ma is végigmentünk az egész egyes sorozaton, bár a bhudzsapídászanától a garbhapindászanáig azért a legtöbb embernek volt egy kis nehézsége. Ma a befejező gyakorlatokra koncentráltunk, aminek szerintem nagyon komoly jelentősége van, bár sokszor el szokták hanyagolni, mivel a tanár nem is igazít nagyon a befejezőben. Gyakoroltuk a hidat, egy-két embert fel is állítottam belőle. A befejezők közben megmutattam Niinának a vállról lógatós trükköt, amit azoknál szoktam alkalmazni, akik derékfájdalmat éreznek a matszjászana és uttánapádászana után. Itt a hidegben gyakran előfordulnak mindenféle ízületi fájdalmak.


A gyakorlás után fotózkodtunk, meg beszélgettünk. Szóba jött az életmód, a táplálkozás. Egy kicsit beszéltem az ájurvédáról, és arról, hogy a rendszeresen jógázóknak tudatosabbá válik a táplálkozásuk, mivel jobban érzik, hogyan emészti meg a szervezetük az ételeket. Még azok is, akik nem foglalkoznak a filozófiával, ösztönösen elkezdenek kevesebb húst és több zöldséget, gyümölcsöt enni.


Délután kettő felé még leültünk Munirajjal megenni a maradék kenyeret és gyümölcsöt, aztán lassan elindultunk Helsinki felé. Az volt a terv, hogy a helyi Hare Krisna templomban töltöm az éjszakát, és reggel onnan megyek a reptérre. Pont a vasárnapi program vége felé érkeztünk meg, de azért még jutott a bengáli lakomából. Nem sokat ettem ezen a hétvégén, az az igazság, úgyhogy egy a három nap felért egy fogyó- és fagyókúrával is. De viszont nem is sokat gyakoroltam, úgyhogy ezt jövő héten be kell hozni. Estére nagyjából elmúlt a fejfájásom is, és jókedvűen leültünk a bhaktákkal egy kicsit énekelni a Hare Krisnát.

Munirajjal Indiáról is beszélgettünk, nagyon lelkes lett egy jövőbeni Himalájás kirándulásra, astanga-gyakorlással egybekötve. Meglátjuk, mi lesz belőle. A templom kis irodájában tértem nyugovóra, Muniraja hegymászó hálózsákjában. Elég sokáig nem tudtam elaludni, rég aludtam már templomban. Reggel magyar idő szerint 3.30-kor ébresztő, ugyanis itt egy órával később van, mint otthon. Lezuhanyoztam a kis szerzetesi fürdőszobában, majd leültem japázni. Fél ötkor kezdődik a mangala-árati, a reggeli szertartás. Végre megláthattam a szép Gaura-Nitai múrtikat az oltáron, és le is fényképeztem Őket. A mangala-árati végén gyanútlanul kihívtak a kis szobámból, és mindannyian köszöntöttek, virágszirmokkal dobáltak meg. Nagyon kis vendégszerető csapat, remélem néha még erre keveredek a jövőben. Nemsokára irány a reptér, aztán Bécsen keresztül bumlizás haza. Délután már otthon tartom az órákat, remélem, nem leszek túlzottan kinyúlva.