Velvet-jóga by Vajrayogi

Újabb műremek Vajrayogi tollából, tegnapi blogomhoz hozzáfűzve. Csak sajnos úgy érzem, ez alkalommal a semmibe pufogtat, vagy mondhatni ágyúval lő szúnyogra, de azért nem mulasztom el az alkalmat, hogy cafatokra cáfoljam :-)))). Íme (dőlt betűvel az idézett szöveg):


Szia Gauranga!


Mivel úgy látom, hogy te nem veszed az írásaimat támadásnak, és azt sem várod el, hogy csak feszes vigyázzállásban, ütemesen tapsolva olvassuk a blogodat, ezért újból bátorkodnék néhány gondolatot hozzáfűzni ehhez az írásodhoz.


Először is, ha valaki egy hiteles hagyományvonal követése nélkül, pénzszerzési céllal, szaunába zárkózva oktat fitneszjóga-mutatványokat a nebulóknak, ezzel már önmagában olyan szinten veszi semmibe a klasszikus jóga előírásait, hogy nem oszt, nem szoroz az, hogy eszik-e húst. :)) Még mielőtt bárki félreértené: természetesen nem arról van szó, hogy ne lenne létjogosultsága a Velvet-jóga szcénájának, vagy bármilyen szinten elítélném az ezt oktatókat, nyilván ennek tanítását is lehet abszolút korrekten és elismerésre méltóan csinálni. Röviden ennyi erről a véleményem.


Nem tudom, hogy miért vagy azon az állásponton, hogy nem követek semmilyen hiteles hagyományvonalat. Leginkább Krishnamacharya követőjének vallom magam, aki korunk egyetlen Vaisnava vallású jógaoktatója volt. Az ő tanítványai közül BNS Iyengarhoz tartoznak azok a guruk (Kamal, Ajay, Sheshadri és Shiva), akiktől én tanultam. Szerintem teljesen hiteles vonal. A magam részéről igyekszem minél mélyebben megismerni és követni a klasszikus jóga-irodalmat, de ha a pufogtatáson kívül konkrét ellenvetéseid is vannak, akkor vitassuk meg inkább azokat! Ennek fényében irdatlan erős csúsztatásnak érzem azt, hogy egy oktatónak mindegy, hogy eszik-e húst vagy nem eszik. Ez nem attól függ, hogy melyik láncolatot követi vagy milyen stílust oktat.


Ami a konkrét felvetést illeti, szerintem nem lehet erre egyértelmű választ adni, hogy helyes-e a húsevés a jógagyakorló, -oktató részéről. Pl. Satyananda sem várta el tudtommal a tanítványaitól a vega táplálkozást, de Maheshwarananda már javasolja, és a beavatottaknak kötelezővé is teszi etikai okokból. Bhikram viszont azt tanította, hogy mindent lehet, de mértékkel, ami szintén teljesen korrekt a nyugati élettan szempontjából. Szerintem nem kéne túlmisztifikálni ezt a dolgot, a régi írásokban a húsevés tiltásának egyrészt etikai (és nem vallási, mivel a rádzsa jóga vallások és filozófiák fölött áll, legfeljebb az oktató erőlteti bele néha a saját választott vallását, de ebbe most ne menjünk bele, mert ez egy hosszabb téma lenne), másrészt nagyon is gyakorlati szerepe volt: a dél-indiai klímán ugyanis elég nehéz lett volna megoldani a hús biztonságos tárolását, viszont bőséges és jó minőségű vega táplálék állt rendelkezésre. Nem is beszélve arról, hogy a kevés húsfogyasztás valóban megkönnyíti a nehezebb ászanák végrehajtását, illetve a hosszabb üléseket, ahogy azt te is írtad máshol.


A vallás és a filozófia két különböző dolog. Az én álláspontom, like it or not, a következő: A jóga gyakorlójának nem kötelező egy bizonyos vallást követnie, viszont a jóga-darsanához kapcsolódó filozófia egyértelműen a szánkhja. A filozófiai tanokat tehát illik elfogadni, aminek egyenes következménye az, hogy a gyakorló elfogadja, hogy Visnu a Legfelsőbb Abszolút Igazság. Patandzsali, lévén Ananta-sésa inkarnációja, nem tudta megtagadni önnön magát, és szerintem ezért nem kell senkitől sem bocsánatot kérnie. Inkább azoknak kellene bocsánatot kérniük, akik a vallási meg etikai szabadság zászaját lobogtatva mindenféle eszement filozófiai és erkölcsi tanokat próbálnak beleerőltetni a jóga letisztult rendszerébe. Nem kell itt sok mindent kitalálni. Ami ott van, az ott van, ami nincs, az meg nincs. És a nap végén kiderül, hogy Vajrayogi is egyetért a vega táplálkozással, például praktikussági okokból. Akkor most sortűz vagy fehér zászló?


A megfelelően összeállított vega táplálkozás természetesen jó dolog, és élettanilag sem ellenjavallt. Viszont a bűntudatkeltésen és tiltáson alapuló, erőszakos propaganda a vega táplálkozás mellett, amit szerintem te is folytatsz, sokkal inkább jogos és ösztönös ellenkezést szül, épp ezért értelmetlennek tartom. Szerintem ha valaki csak külső hatásra (pl. vallási előírás, vagy mert (állítólag) trendi) próbál hirtelen átállni a vega táplálkozásra, akkor jó eséllyel kudarcra és csalódásra van ítélve a dolog. Természetesen a jógagyakorlás előrehaladtával többnyire felébred a belső igény a vega táplálkozásra, ekkor már nem fog különösebb gondot okozni az átállás.


Nekem nem kell bűntudatot keltenem, ott van az magától is! Ha elmész egy vágóhídra és végignézed egy tehén legyilkolását, nem hiszem, hogy nem szorul össze a szíved, és nem sajnálod meg. A szomorú dolog az, amikor az élelmiszeripar mindenféle trükkös propagandával próbálja elaltatni a lelkiismeretünket, és meggyőzni bennünket, hogy milyen jót teszünk magunkkal és a világgal, amikor kikérjük a negyven deka szeletelt gépsonkát a hentespultról. 


Sajnos, amit az indiai vegetáriánus táplálkozással kapcsolatban mondasz, az fordítva is igaz.  A húsevés ilyen mértékű elterjedése Magyarországon szintén a kulturális hagyományoknak köszönhető, semmi másnak. Abban viszont igazad van, mert az én tapasztalatom is azt mutatja, hogy ha csupán külső hatásra vagy egészségügyi, praktikus stb. megfontolások miatt lesz valaki vega, akkor nem szokott annyira kitartani mellette, mint azok, akik erkölcsi, világnézeti vagy vallási okokból kerülik az állatok fogyasztását. Amilyen erőszakos propaganda folyik a húsevés mellett, szerintem semmilyen mértékű ellenpropaganda nem tekinthető az emberi (és főleg az állati) szabadságjogok felrúgásának.   


Én radikális és fundamentalista ember vagyok, és mindig is úgy gondolkodtam, hogy mindenkinek úgy kellene élnie, mint nekem. Persze a jóga azért már sokat finomított a toleranciámon, de az elveimmel azért nem kötök alkut. Prabhupada azt mondta, hogy ha a krisnások lennének hatalmon, akkor azonnal bezáratnák az összes vágóhidat és kocsmát, és a droghasználatot is nagyon szigorúan büntetnék. Sajnos az embereket néha csak erőszakkal lehet megakadályozni abban, hogy önmaguknak és másoknak szenvedést okozzanak. Addig is maradok csendes lázadó, legfeljebb akinek ez is csípi a szemét, az lapozzon tovább az interneten, egy másik blogra. 


Még egy utolsó, vitaindító gondolat a jóga-guruk húsevéssel kapcsolatos tanairól. Maheshwarananda policy-jával egyetértek. A többiekről sajnos azt kell mondanom, hogy megalkuvók, és ezt nyugaton, sőt, itthon is látom a jógaoktatók körében. Főleg akkor kerül ez terítékre, amikor valaki jógaoktatói tanfolyamokat kezd tartani, és jógaoktatókat képezni. Mivel fél attól, hogy elesik egy pár pénzes kuncsafttól, inkább a szőnyeg alá söpri az ahimszá elvét, és nagy liberálisan azt kezdi hajtogatni, hogy mindegy, mit eszel. Ismétlem, nem hiszem, hogy bármelyik jóga-írásban lehet találni olyan kijelentéseket, amelyekkel ezt a "mindegy-mit-eszel" filozófiát alá lehetne támasztani. Szóval kitalálnak mellé valamit, hogy miért lehet, és kész. 


Bikram Choudury a legkiemelkedőbb példa. Nálam az vágta ki a biztosítékot a könyve olvasása közben, amikor leírta, hogy bizony ő is jóízűen megeszi a baconos hot dogot, mivel "Ha Rómában vagy, tégy úgy, mint a rómaiak." Bár lehet, hogy ő Kalkuttában sem volt tiszta vega, a Káli-hívők általában esznek kecskét meg halat meg ilyesmit. Szerintem ez nagyon gáz, úgyhogy a szauna-velvet-jógi jelző szerintem inkább rá illik, mint rám. Ettől eltekintve sok működőképes dolgot sikerült összehoznia, és például azzal, hogy Bikram-jóga fanatikus valaki, nem tesz rosszat önmagának meg másoknak sem, hanem inkább jót tesz.