"A rendszeresség, és a következetesség nem egyenlő a fájdalommal. A fájdalom, mint katalizátor egy cél elérése érdekében - nem a legkönnyebb út. Kezd hasonlítani a keresztények szenvedés-tanára. Ugyanakkor esetedben felmerül a kérdés, hogy miért helyezted ennyire előtérbe a test betörését a (vaisnava) lelki gyakorlatokkal szemben, a "bliss" elérése céljából. A másik pedig, vajon okoz-é fokozottabb testi függőséget, kötődést a jógaászanák ilyen fokú, profi gyakorlása? Hiszen a testedet (elsődleges) eszközként használod a bliss elérése érdekében, míg ha jól tudom, a Gítá is mulandó koncként tekint a testre, s a vaisnava rendszerben sem elsődleges a test betörése, így a bhaktin van a fő hangsúly. (A fentiek a Te utad tekintetében érdekelnek.)"
Nos, a fájdalomról már értekeztem korábban. A tegnapi bejegyzés szerintem nem azt sugallta, hogy "no pain - no gain", inkább azt akarta, hogy "no strain - no gain", vagyis hogy erőfeszítés nélkül nem érünk el eredményt. A fizikai szenvedés, (vagy nevezzük inkább kényelmetlenségnek) csak arra hivatott emlékeztetni, hogy a test átmeneti, és nem szabad ragaszkodnunk hozzá, mint az öröm forrásához. Én a jógára inkább úgy tekintek, mint a test, az érzékek megzabolázásának módszerére, nem annyira a betörésére. Olyan, mint az autószerelés. Koszos leszel, megizzadsz, elfáradsz, de utána jobban megy a verda. Karbantartani mindig kell.
Az is érdekes, hogy sokan azzal foglalkoznak, én hogyan alkalmazom az általam felhozott elveket, ami persze jogos, de ez nem biztos, hogy úgy történik, ahogy nekem mások prekoncepciója szerint viselkednem kellene. A krisnások ugyebár nem sportolnak, hanem imádkoznak - diktálja a populáris vélemény. Viszont a testünket nekünk is karban kell tartani, és a jóga erre kiválóan alkalmas. Az, hogy mellesleg az öröm forrása, az pszichológiai és fiziológiai tény, amivel kettőt tehetsz, vagy kipróbálod, és belemerülsz, vagy kerülöd, és kritizálod azokat, akik jól érzik magukat, miközben jógáznak. A Krisna-tudatban persze a legfontosabb gyakorlatok a kirtana és a mantra-meditáció, de a nap huszonnégy órájába ezért belefér egy kis jógázás is.
"Fontos a test "karbantartása", félreértés ne essék, nálunk erre a következő módszerek vannak, de nem elsődlegesként:
1.: A meditációt megelőzi a napüdvözlet, majd ezt követően 16 + 1 ászanát gyakorlunk. A 17. a hullapóz, amit kb. 5 percig gyakorlunk. A hullapóz után jön 5 perc pránajáma (váltott orrlukú), majd ezt követi kb. 20 perc TM-meditáció, illetve aki gyakorolja a TM-Szidhit, Patanjali jógaszútráira alapulóan, ő folytatja a meditációt a jógaszútrákkal, mindvégig az elme a csendjében maradva - erre készül fel a gyakorló az ászanákkal, pránajámával testi szinten, megfelelő alapot adva az elme számára a TM általi lecsendesedéshez. Persze a TM-et nem kötelező csak ászanával, pránajámával gyakorolni, de ez ez ajánlott módja."
Jól hangzik, de én dominánsan a test "autószerelője" vagyok, mivel elsődlegesen erre van igény. De azért szoktunk a pránájámával, a mantra-énekléssel és a Jóga-szútrákkal is foglalkozni, csak arra kevesebben kíváncsiak. Én is aktív ember vagyok, mint Ardzsúna, aki a meditáció helyett az öldöklést választotta, mert ez közelebb állt a természetéhez. Úgyhogy inkább ászanázok és lélegzem munkaidőben, szabadidőmben pedig meditálok.
"2.: Maharishi Ájurvéda, amely 20 [illetve vannak már újak is, pl. Maharishi Fényterápia] módszert alkalmaz - köztük az ászanákat, és a pránajámát is:
http://tminfo.hu/maharishi-ajurveda/tokeletes-egeszseg/
Szóval, örülnék a társalgásnak, de vitázni - győzködni egymást a frankóról - azt nem szeretnék. Érdeklődve szemlélem a jógában elért eredményeidet..."
Jól tálalja a dolgokat a TM, szép körítéssel. Csak az az érdekes, hogy folyamatosan a meditációnak az agyra és az idegrendszerre gyakorolt hatásairól beszél, és a lélekről nem sok szót ejt. De az a lényeg, hogy van rá igény, és eladható. Itt megint azzal találjuk szembe magunkat, hogy van egy eszköz (jelen esetben a meditáció), ám ez önmagában nem predestinálja az alkalmazóját arra, hogy bizonyos célok elérésére vágyjon. Csupán lehetőséget ad neki, és ő dönti el, hogy milyen célt kíván elérni vele. Az ászana gyakorlás is egy ilyen eszköz, és a gyakorló tudatától, természetétől függően sokféle cél elérésére felhasználható. Nem gondolom, és nem is gondoltam soha, hogy ez az egyedüli üdvözítő út, illetve hogy azoknak, akik jógáznak, feltétlenül astangázniuk kellene, úgy, mint nekem. Én azoknak mutatom be ezt az utat, akik szeretnék kipróbálni, akik affinitást éreznek az iránt, hogy ezeket a gyakorlatokat végezzék, és kíváncsiak arra, hogy ezáltal mit érhetnek el.
A TM-es "Yogic Flying"-ot például nem nevezném kifejezetten erőfeszítés nélküli mutatványnak, főleg, hogy még versenyeket is szoktak rendezni belőle: melyik madár tud messzebre, gyorsabban, magasabbra repülni :-) Íme egy videó:
2 megjegyzés:
Kedves Gauranga!
A Meditáció Portál Facebook-profilját szerény személyem, Antal Béla gondozza. Nem vagyok TM-tanár, az én „munkásságom” lényege a tminfo.hu oldal szerkesztése, melyet 2000 óta végzek. A TM-et 1992-ben, a TM-Szidhi programot pedig 1994-ben tanultam meg.
Az erőfeszítés, illetve a fájdalom nem a tanulók törekvései, esetleges lustasága kapcsán került előtérbe, hanem a JógaFesztivál alatt általam tapasztalt erőlködés, valamint ezzel összhangban a Te Facebook-bejegyzéseid kapcsán, idézem: "Nálam még tart a jógafesztivál utóhatása, 24 órás izomláz. Ahogy mondani szokták, csak egyszer kell berúgni, utána elég, ha rátölt az ember :-) Úgyhogy rágyakorlok!" Fájdalomról számolt be tanítványod (?), Eszti is: "csípőnyitó óta komoly fájdalmaim vannak a hátamban :D nem baj, itt volt az ideje összefutni az első vinyasakkal (már ha így kell írni)".
Az általam feltett kérdések a fentiekre vonatkoztak, ugyanis igazolják a saját megfigyelésemet, miszerint volt olyan sátor, ahol a fájdalomig kérték a kezdőkről a gyakorlatok elvégzését. Arra nem is gondoltam, hogy esetedben is fájdalom lett a gyakorlás eredménye. Nekem a jóga eredménye a fájdalom c. történet kapcsán fenntartásaim, nem a személyes, tanítványok iránti elkötelezettségeddel, noszogatásukkal, stb.
A TM „semleges” vonalat követ a hatások ismertetése terén, s a kor modern nyelvezetét használja, ami a tudomány. Lehetne védikus filozófiával is leírni a hatást, beszélni Brahmanról, Lélekről, Önvalóról, de ezzel kizárnánk a vallásos érdeklődőket, hiszen a TM-et bármilyen vallás, vagy hitrendszer követője gyakorolhatja, mivel nem vallás, hanem egy technika. A filozófia iránt érdeklődők is megtalálják azt, amit keresnek, de ezt a témát a nyugati széles embertömegeknek jobban lehet tálalni a tudomány nyelvén – ezért fektette a hangsúlyt Maharishi a tudományos kutatásokra, s ezért lett a TM a legszéleskörűbben kutatott meditációs technika. Nyilvánvalóan nem volt könnyű a tudományos körök előtt elfogadtatni, de sikerült. Egyben objektív bizonyítékok százai születtek meg, s pl. a neurofiziológusok tanulmányozhatták az emberi agyműködés, a magasabb tudatállapotok eleddig soha nem ismert területeit. A http://tminfo.hu/kutatasok oldal részletesen bemutatja az eredményeket, s itt látható dr. Veér András ajánlólevele is. (Ő például biztosan nem adott volna ki ilyen ajánlást, ha a Lélekről beszélünk neki.) Személyes kedvencem az Önvaló tapasztalatának hatása az agyműködésre, a különféle agyhullám-koherenciák, valamint a tizenéve meditálók mérési eredményei meditáció alatt, és kívül is. Ha valaki járatos pl. a védikus irodalomban, könnyen párhuzamokat talál az egyes kutatási eredmények, és a védikus irodalomban leírt evidenciák között. A TM tehát a tudományt választotta nyelvezetéül, de kb. 50 ezer óra videófelvétel áll rendelkezésre, amiben Maharishi más oldalról is megvilágítja ugyanazt, a könyvekről nem is beszélve.
TM-Szidhi – Patanjali levitációja: Mivel jártas vagy a jógaászanákban, javaslom, hogy tedd lótuszülésbe magadat, s kemény szivacson, kb. 10 méteren, oda-vissza szökkenj, de úgy, hogy kb. 1 métert ugrasz előre (kezed nem érinti a földet, csak láb-törzsmunkát végzel). Ezt követően figyeld meg a testedet, hogy izzad-e. Ha ez is megvan, akkor nézd meg alaposan a videót, s keress izzadságot a gyakorlók homlokán, arcán. Azt is összehasonlíthatod, hogy ők milyen könnyedén szökdösnek. Amúgy voltak ilyen kutatások: sportolókat ültettek lótuszba egyik, Szidhi-gyakorlót a másik oldalra, s figyelték EEG-vel az agyukat, valamint bőrellenállást mértek. A sportoló izom-munkájának eredményeképp rendezetlen maradt az agy, megjelent az erőlködés jele a bőrön is, a Szidha esetében pedig 100%-os agyhullám-koherencia volt az összes spektrumon, minden tartományban a felemelkedés pillanatában. Ilyen agyhullám-tevékenységet soha nem láttak, s először nem tudták teljesen kimérni, mert a műszer nem volt rá alkalmas. Szóval, próbáld ki az izom-munkás jógarepülést, s kíváncsian várom élményeidet…
Üdv,
Béla
Egy kis ugrás mindenkinek kell, a karosszékből álljanak most fel, hogy a klasszikust aktualizálva idézzem. Az anyagi testet egyszer mindenkinek el kell hagynia, és annak a sikeressége, már egy kicsit emelkedettebb tudatállapotot igényel.
Hari bol!
Megjegyzés küldése