Amikor már éppen kikértem a többfogásos ebédemet, és leültem volna enni a jógásokkal, rájöttem, hogy fél háromra akro gyakorlást ígértem be egy pár ismerősnek, és addig már csak egy óra! Na mindegy, enni kell, vigasztaltam magam, és bekanalaztam a szabdzsit és társait. Fél három felé megjött Miki, el is kezdtünk napüdvözölni, hogy be legyünk melegedve. Utána jött még Eszter és Dávid, akik mindketten hivatásos akrobaták, és úgy döntöttek, hogy megtanítanak nekünk egy pár trükköt. Az alábbi fotágalériából kiderül, hogy mire jutottunk.
Négykor némileg bemelegedve és kifáradva átmentem a másik terembe Agnit tartani, és az akrobatákat is meghívtam. Dávidnak nagyon bejött, apukáját is hozni akarja. Eszter meg már a jógafesztivál óta fanatikus. Utána jött még az este hatos Astanga, és lassan hazatámolyogtam.
Szerdán a szokásos maratoni hosszúságú nap várt rám. Az első élményem viszont az volt, miután reggel magamhoz tértem, hogy mintha riksán ülve töltöttem volna az éjszakát, vagy álmomban lenyomtam volna tíz kilométert görkorin. A farizmaimban totális izomláz, valamint több más helyen, ahogy ez a nap folyamán kiderült.
Reggel a templomban szolgálat az oltáron, aztán hévezés befelé a Bhaktira, jóga-gyakorlat órára. A múlt szerdán indult a szezon egy jó kis lájtos, lazulós órával, plusz akkor nem is voltam ennyire fáradt. A mai napon azonban Zsuzska igazán kitett magáért, úgyhogy kénytelen voltam egy napra kölcsönadni neki a nickname-emet, ami lassan kezd rám ragadni. Igazi Punisher-üzemmódba került, minta tudat alatt sejtette volna, hogy brutális far- hamstring- és hátizom-lázzal küszködöm éppen. Ha egyszer a karma-örvény beindul...
Ahogy a jógafesztivál után megállapítottam, csak egyszer kell berúgni, utána csak rá kell tölteni. Úgyhogy ő eldöntötte, hogy nem kíméli az alsótestünket. A bemelegítés után egyből felállított Vírabhadrászana Egy-be, vagy ötven légzésre, mindkét oldalra. És ilyenkor csak löki, löki a kísérőszöveget, te meg azon merengesz, hogy mikor fogy már ki a szóból? Utána lefelé néző kutya-kitörés kombó következet, szintén vagy ötvenszer, Aztán trikóna és pársvakóna, de közben egy percig sem lehetett ám lazulni. Szóval az óra háromnegyed részében álló gyakorlatok pörögtek, amit más napokon akár poénnak is vettem volna, ma viszont inkább a túlélésre játszottam.
A végére még csípőnyitás, meg jó kis keresztbe-csavarás, úgyhogy a farhátamat óra végére nyugodtan el lehetett volna adni klopfolt húsnak is. Lepörgött a napközben is, a lépcsőzések a városban némileg nehezemre estek, csakúgy, mint a felállás-leülés. Délután elkezdtem a 2. sorozat második felét gyakorolni, ami hétfőn lemaradt, meg még egy-két pózt odabiggyesztettem a 3.-ból is. A tegnapi tortúrának köszönhetően azonban nem csak fájdalmaim voltak, de a hamstringem is eléggé megrövidült.
Azért lenyomtam az Agni-órát, és utána jött a csúcspont, a 2. sorozat óra. Ráadásul két óra húsz perc hosszúságúra sikerült, mert valamiért a fejembe vettem, hogy Lizának mindenáron megtanítom a normális előre- hátra vinyászát, mivel mindig lecsapja a lábát a földre. Óra végén már nem csak az eddig említett helyeken éreztem az izomlázat, hanem a combomban, karomban, vállamban, nyakamban is. Remélem, holnapig azét sikerül regenerálódni, mert úgy hírlik, újabb akro-merénylet van készülőben. Let's go with the flow baby!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése