Porckorongsérv

Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből:


"Anatómiai fókusz: Porckorongsérv


A porckorongsérv olyankor keletkezik, ha a földről megfeszített gerinccel felemelünk egy súlyt. A csigolyák közötti porckorongokra nehezedő nyomás eldeformálja őket, és hajlamossá teszi a sérv kialakulására. A porckorongok "lengéscsillapítóként" szolgálnak a csigolyák számára. A porckorongot egy rostos gyűrű alkotja, amely a folyékony magot veszi körül. Amikor a folyékony párna kitüremkedik a csigolyák szélén kívülre, azt sérvnek nevezzük. 


Sok esetben a porckorong nyomást gyakorol a gerincvelőre és komoly fájdalmat idéz elő. A hozzá kapcsolódó izmok görcsbe rándulnak, hogy kimerevítse és ezáltal védje a gerincet, ami azt eredményezi, hogy teljesen képtelenek leszünk előrehajolni. A porckorongsérv általában néhány hét alatt önmagától elmúlik. A porckorong-sérv súlyosabb formájában a rostos gyűrű átszakad, és a kocsonyás belső a csigolya peremén túlra türemkedik ki. Az allopátia (a nyugati tudományon alapuló orvoslás) szerint ez az állapot nem múlik el önmagától. 


Ezért fontos, hogy előrehajlásnál kerüljük a derék kipúposítását, mert ebben a helyzetben az viseli a test súlyát. Ehelyett hajlítsuk be a térdünket, miközben valamennyire azért nyújtjuk a hamstringeket is."


Na és most akkor komment by Gauranga Das:


Az elmúlt évek során nagyon sokan jöttek hozzám jógázni, akiknek átszakadt, még nem átszakadt, de fájó, vagy már műtött porckorong-sérvük volt. Egy dolog közösen megállapítható: ha mozognak, jógáznak vele, akkor javul, ha viszont nem, akkor csak romlik a gerinc és a porckorongok állapota. Az ugrálós sportokat (aerobik, futás) semmiképpen sem ajánlom a porckorongosoknak, valamint a görnyedést (bringa), illetve a súlyokkal való gyakorlást sem (mivel a gépes és szabad súlyos gyakorlatok 80%-a kedvezőtlenül terheli a gerincet). Lógni, nyújtani lehet, az nagyon jót tesz neki, mert leveszi a terhelést a porckorongokról, sőt, hamarabb visszahúzódhat a sérv is. 


A prockorong-sérv kialakulásának két oka van. Az egyik a gerinc és környéke nem megfelelő anyagcseréje. Erről egy külön blogot lehetne írni, hogy mi idézi elő. Például: helytelen táplálkozás, mozgáshiány, egyoldalú terhelés, stressz stb. A másik persze a kedvezőtlen mechanikai ráhatás. 


A leggyakrabban a heveny fájdalom valóban akkor szokott előjönni, amikor valaki előredöntött gerinccel megemeli magát, és a gerinc "összecsuklik", vagyis a csigolyák rácsúsznak egymásra és szétnyomják a porckorongokat. Levonhatjuk tehát azt a következtetést, hogy a gerincproblémák jelentős részben azért alakulnak ki, mert a csigolyák között lecsökken a távolság. Ennek oka, hogy a csigolyák között húzódó izmok nem elég erősek és nem tanuljuk meg tudatosan nyújtani a gerincünket. A jógában elsődlegesen erre neveljük a gyakorlókat, és ez az, amit más sportban nem oktatnak, a gerinc hosszanti nyújtását. 


Ha ez már tudatosan megy, akkor a következő hasznos gyakorlat a hason fekve végzett hátrahajlító pózok, ahol a gravitáció ellenében dolgozunk, és a hosszanti hátizmokat is megerősítjük. Ugyanis ha ezek gyengék, akkor a gerinc előreesik, és a porckorongok elülső része összenyomódik. Következésképpen a porckorong hátrafelé fog kitüremkedni, és fájdalmat okoz, mert ott halad el a gerincvelő, illetve ott lépnek ki az idegek a gerincoszlopból. A gerincoszlop elülső oldalán ugyanis nincsenek csigolyasípok, amik mechanikusan megakadályozhatnák a csigolyaszélek túlzott összenyomódását. A hátrahajló szakaszok (derék és nyak) lesznek a leghajlamosabbak a sérülésre, többek között azért, mert itt bordák sincsenek, amik szintén  valamennyire tartanák a távolságot a csigolyák között.


A következő mogzás, amivel kísérletezni lehet, az a gerinccsavarás, nyújtással egybekötve. Ez erősíti legjobban a csigolyák közötti kis izmokat. A hátrahajlítások is hasznosak, de itt is oda kell figyelni az egyidejű nyújtásra, nehogy összeessen a derék vagy a nyak. Az előrehajlításoknál, ahogy Maehle is írja, a derék púposítását kell kerülni, vagyis a medencét kell megfelelően billenteni előre. A rövid hamstringgel rendelkezőknél tipikusan előfordul az "agárhát", vagyis a lumbális kifózis. Ilyenkor derékból hajolnak előre, ahelyett, hogy a medencét billentenék előre a csípőhöz képest. A megoldás vagy a térd behajlítása kis mértékben, ami által a hamstringről levesszük a feszültséget, vagy pedig az, ha kiemeljük a mellkast, és az alsó bordákat próbáljuk a combhoz közelíteni a fejtető helyett. És ne feledkezzünk meg a nyújtásról sem, amit megfelelő előrehajlításnál a gravitáció is segít. Ezek figyelembevételével egy idő múlva minden ászanát képesek leszünk végrehajtani, és a gerincünk meg fog fiatalodni.