Lúzerek és fighterek

Terveim szerint ez a bejegyzés nem kevés visszhangot fog kiváltani. Mindig ez történik, amikor bizonyos prekoncepciókat, hallgatólagosan elfogadott dolgokat veszek elő és a fejük tetejére állítom, utána pedig megrázogatom, hogy lássuk, mi is hullik ki belőlük. Aki jógázik, az tudja, hogy ha valaki egyben van, az a feje tetején is egyben van, meg a levegőben lógva is. Például sokan azt gondolják, hogy a jóga az valami lazulós, relaxálgatós, magától értetődő dolog, és az a lényege, hogy az ember ne tegyen erőfeszítést, hanem csak úgy történjenek vele a dolgok. 


Érdemes ilyenkor elővenni egy kicsit a Bhagavad-gítát és olvasgatni. Krisna és Ardzsúna párbeszéde pontosan a fenti előítéletből indul ki: Ardzsúna úgy gondolja, hogy egy transzcendentalista erőszakmentes és fölötte áll a világi tetteknek, a nyereségnek és a veszteségnek, és éppen ezért tétlen, és nem akar harcolni. Krisna erre kertelés nélkül rávágja, hogy Ardzsúna egy lúzer, mert ha nem teljesíti a kötelességét, akkor mindenképpen csak veszíteni fog. Ellenben, ha harcol, akkor mindenképpen nyer, a csata kimenetelétől függetlenül. "Állj fel a jógával felfegyverkezve, és harcolj!"


Ardzsúna szinte önkívületi állapotba kerül a megölendő rokonai feletti bánatában, teljesen bestresszeli magát, mire Krisna kijelenti, hogy a legjobb stresszűző módszer az, ha ragaszkodás nélkül cselekszünk és végezzük a kötelességünket. A ragaszkodás nélküliség nem azt jelenti, hogy elhanyagoljuk a kötelességünket, hanem azt, hogy a motivációnk nem csökken akkor sem, ha nem vagyunk sikeresek. A jógásoknál gyakran tapasztalom, hogy amikor azt érzik, hogy a fejlődésük nem egy diadalív, akkor elveszítik a lelkesedésüket, és nem járnak az órákra. Ugyanakkor azt is jelenti a ragaszkodás-mentesség, hogy nem gondoljuk magunkat az eredmények okának (ez az egómentesség), és nem is akarjuk élvezni őket, hanem felajánljuk a Legfelsőbbnek. Ez egy mélyebb megértést igényel, de ha az előbbit gyakoroljuk, akkor lassan az utóbbi is megérik. 


Szóval Krisna győzködésére Ardzsúna lúzerből ismét visszaváltozott fighterré, és megnyerte a háborút. Persze igazából sohasem volt lúzer, de a másik majd' hétmilliárd lúzer kedvéért azért eljátszotta, hátha tanulunk belőle. Amikor Ardzsúna nyilazni tanult, éjt nappallá téve nyilazott, le sem feküdt aludni. Így ő lett a legjobb íjász a földkerekségen. Nem "magától" jött neki, erőfeszítés nélkül. Úgyhogy van esély, csak gyakorolni kell, és nem szabad feladni! 


Általában az emberek kifogásolják, amikor mindenkit lelúzerezek. Hogy miért? Mert fájdalmas beismerni, hogy azok vagyunk. De ez az első lépés, amit meg kell tenned, ha változtatni akarsz a helyzeten. Reggelente a Vörösmarty mozi előtt megyek el, ahol ki van téve egy filmplakát: "Kövéren szép az élet." Tipikus lúzer szöveg! Inkább elfogadom a helyzetet, amibe juttattam magamat, és meggyőzöm önmagamat meg egy pár másik ökröt, hogy ez így jó, ahogy van. Mert ugyebár, aki nem kövér, az vagy szegény, vagy beteg. 


Szóval akármilyen fájdalmas is, de először be kell ismernünk, hogy lúzerek vagyunk. Miért? Mert menekülünk a kihívások elől, mindenféle hamis elképzelésekbe ringatjuk magunkat, és szerepeket játszunk a virtuális térben vagy esetleg a valós életben is. Fel kell vállalnunk önmagunkat, és szembe kell nézni a kihívásokkal, dolgoznunk kell a gyengeségeinken, a jellemhibáinkon. 


A fighter nem fél a megmérettetéstől, a kihívástól. Mert mi a félelem? Csak annyi, hogy esetleg nem teljesülnek az elvárásaink, vagy másokban összedől az a kép, amit gondosan kialakítottunk magunkról. Amióta jógázom, azt tapasztalom, hogy ez egy roppant őszinte dolog. Nem kell, hogy valahogy kinézzél, hogy nagyon ügyes légy, vagy hogy úgy tegyél, mintha könnyedén, kényelmesen tudnád elvégezni a pózokat. Nyugodtan lehet szenvedni, nyöszörögni, izzadni, könnyeket hullatni. Ha valaki szeret, az így is szeret. Ha meg nem, akkor igazából nem is téged szeretett, csak a gondosan kipolírozott imidzset, amit minduntalan magadra erőltetsz. A fighter nem futamodik meg, akárhányszor is szenved vereséget. Mert ami nem öl meg, az csak erősebbé tesz. Minden egyes jógaórából, minden egyes sérülésből vagy kudarcból lehet tanulni. 


Ardzsúna győzelme ott kezdődött, hogy Krisna meggyőzte, ne futamodjon meg a csatamezőről. Én viszont már feladtam azt, hogy mindenkit noszogassak arra, hogy órára járjon. Aki nem jár, az magára vessen, nem vállalok felelősséget rá. Ha megkapsz egy ilyen remek lehetőséget, és elmész mellette, az az igazi lúzerség! Szóval innentől mindenkinek a maga felelőssége az, hogy megjelenjen az órán, merítse hozzá az inspirációt, ahonnan akarja! A blogomból, a barátaitól, az ébresztőórából, nekem mindegy. Amint beléptél a stúdióba, onnan viszont teljes felelősséget vállalok rád. Ha sikerült legyőzni az összes ellent, és eljutottál idáig, (fuss, Forrest, csukott szemmel az első jógastúdióig!), akkor már nem vagy lúzer, hanem fighter vagy! És én segítek végigküzdeni a két órát, akár minden nap, vagy napjában többször is! 

Van, aki azt gondolja, hogy minek itt izzadni a nyaktörő ászanákkal, majd inkább leülök, aztán erőfeszítés nélkül meditálok és elérem a szamádhit. Ezt úgy hívják a gamerek zsargonjában, hogy cheat, de sajnos az elme mátrixában ilyen nincs! Amikor Krisna végre megtanítja Ardzsúnát, hogyan kell meditálni, akkor Ardzsúna rájön, hogy hatszázmillió embert ledarálni 16 nap alatt jóval könnyebb, mint az elmét uralmad alá hajtani. Azt mondja Krisnának, hogy szerinte a tomboló szelet könnyebb megállítani, mint az elmét kontrollálni. 


Erről mindig Masutatsu Oyama nagymester jut eszembe, aki állítólag a tájfunban kiállt a dozsó tetejére, és két tatamit tartott a kezében, úgy próbált a szélnek ellenállni. Krisna azt válaszolja Ardzsúnának, hogy valóban iszonyú nehéz, de a megfelelő erőfeszítés, vagyis gyakorlás és az elkülönülés lassan elvezet a célhoz. Az elkülönülés azt jelenti, hogy ne keressük a kifogásokat, és ne ragaszkodjunk hozzájuk, hanem kerekedjünk fel a stúdióba, és gyakoroljunk! Bár lehet, hogy valaki otthon is könnyedén tud gyakorolni, de abban legfeljebb csak közvetett módon tudok segíteni. Na jó, most megyek gyakorolni.