Persze nem azt akarom most mindenkivel elhitetni, hogy a jóga a megoldás minden problémára, hiszen akik egy kicsit is ismernek, vagy olvassák a blogomat, azok szerintem már a cím alapján kitalálták, mire akarok kilyukadni. Egyik ismerősöm a következő aforizmát fogalmazta meg rólam: "Tudjuk, hogy a férfiaknak mindenről ugyanaz a dolog jut az eszükbe. Nos, a Gauranga esetében ez a jóga." Mindettől eltekintve tényleg azt gondolom, hogy a jóga olyan gazdag eszköztárral rendelkezik, és egyek az eszközök, gyakorlatok olyan sokoldalú hatást fejtenek ki a testünkre, egészségünkre, pszichénkre és a lelkünkre, hogy ha nem is feltétlenül mindenre, de nagyon sok problémára, nehézségre hathatós segítséget nyújt a jóga.
A betegségek esetében egyértelmű, hogy szinte nincs olyan betegség, amelyre ne lenne pozitív hatással valamely jógagyakorlat vagy pránájáma. Persze vannak megkötések is, de egy tapasztalt oktatónak ezekkel tisztában kell lennie. Általában nem az a cél, hogy az embereket formáljuk addig, amíg nem képesek végrehajtani egy bizonyos ászanát, hanem inkább az, hogy a gyakorlást igazítsuk hozzá az illető egészségi állapotához, alkati adottságaihoz és pillanatnyi fejlődési szintjéhez. Ez az egyik oka annak, hogy sokféle órát kínálunk az Atma Centerben, mert ezáltal mindenki megtalálhatja azt a típust, ami abban a pillanatban neki a legmegfelelőbb, vagy a leginspirálóbb.
De a jóga egészségügyi hatásain túlmutat a pszichés hatása. Az órák látogatásának remek közösségformáló hatása van, és nagyon sok baráti kapcsolat kialakult már azok között, akik együtt járnak jógázni. Több olyan esetről is tudok, amikor valakit a jóga segített át egy-egy mélyponton az életében, legyen az akár egy partnerkapcsolat megszakadása, egy haláleset vagy más sorscsapás, a jóga mindig megadja azt a belső tartást, és ugyanakkor hajlékonyságot, ami által nem törünk meg az élet csapásai alatt, hanem képesek vagyunk újjászületni.
A sérülésekkel kapcsolatban pedig azt tudom mondani, hogy "kutyaharapást szőrével", vagyis ha lesérülünk, akkor se hagyjuk abba a gyakorlást, csak módosítsuk a probléma figyelembe vételével, és miközben lassan feloldjuk a sérülés gócát, van elég időnk tudatosítani, hogy milyen tényezők válthatták ki. A jógában az az érdekes, hogy a testi érzetek, fájdalmak tudatosításán keresztül visszatalálunk a személyiségünk finomabb aspektusaihoz, lassan megértjük, mik azok az energiák, egyensúlyzavarok, külső és belső tényezők, amik előidézik a sérülést. A sérülés mindig egy konfliktushelyzet letükröződése a fizikai szintre, és valójában a betegségek is azok, hiszen sok-sok apróbb sérülésből, bizonyos karmikus, természeti törvények áthágásából alakulnak ki.
Maradjuk az én konkrét esetemnél, és annál, hogy mit szűrtem le belőle. Szombat hajnalban arra az érzésre ébredtem, amit körülbelül tíz éve éreztem utoljára. Minta kettévágtak volna keresztbe egy körfűrésszel, valahol a szív és vesék közötti magasságban, mint a cikruszi bűvészek szokták a dobozban fekvő táncosnőt. Az iszonyúan szúró gerincfájdalomtól levegőt is alig bírtam venni, és különböző összetekergőzött pózokban próbáltam tovább aludni, de nem volt esélyem.
Tíz éve (de lehet, hogy tizennégy) Jagannatha Puriban fürödtünk az óceánban, és a szokásos bodysurfing közben nem jól számítottam ki a hullámba ugrást. Alám kapott, és átfordított, de közben jól megroppantotta a gerincemet, és valahol az ágyéki és háti szakasz találkozásánál valószínűleg elmozdult egy csigolyám. Utána hazajöttem, és ugyanez a história kezdődött: hat órás fekvés után hasogató gerincfájdalomra ébredtem, mintha vasabroncs lenne a mellkasom körül. Ez több évig eltartott, a csontkovácsok sem tudtak segíteni rajta. Egészen addig szenvedtem, amíg el nem kezdtem újra rendszeresen jógázni, és akkor teljesen elmúlt.
A szombat hajnal után egész nap éreztem a gerincemet, mintha egy félig elfűrészelt fa volna, és a felső része lötyögne az alsóhoz képest. A vasárnapra virradó éjszaka hasonló izgalmakkal telt, kábé három órát tudtam forgolódva aludni, majd inkább fölkeltem, mert ülve nem szenvedtem annyira. Vasárnap reggel elmentem gyakorolni, de igencsak éreztem közben a gerincemet az összes vinyászánál, és főleg a háton gurulásnál. Vasárnap este Jani megnézte, megropogtatta, én közben jókorákat kiáltottam. Azt a diagnózist állította fel, hogy a hátizmaim annyira meg vannak erőltetve, hogy félrehúzták a csigolyákat, és onnan ered a fájdalom. "Pihenned kéne" - javasolta. Erre rávágtam, hogy az nem opció, de majd visszafogom egy kicsit a gyakorlásomat. Ugyanakkor imádkoztam, hogy jaj ne tartson túl sokáig ez a gerincprobléma, mert azért az frusztráló, hogy az ember éjszaka sem tud aludni.
A hétfőre virradó éjszaka sem hozott túl sok jót, 3-4 óra forgolódás és izzadás után kénytelen voltam ülve folytatni a bóbiskolást, majd elmentem reggeli Mysore-t tartani. Jött egy kanadai lány, aki a 2. sorozatot gyakorolta, csodaszép technikával, lelkesen, pedig iszonyú szkoliózis (oldalirányú görbület) volt a hátában. Ettől nekem megint egy felkiáltójel gyulladt ki a fejemben: "Kapaszkodj a jógába!" Délután nekiveselkedtem a gyakorlásnak (miközben napjában többször bekentem a gerincemet a kínai krémmel, és rendületlenül szedtem a szokásos ájurvédikus bogyókat). Egyelőre az első sorozatra korlátoztam magam, amíg fel nem épülök rendesen. Nem sietek sehová, mindent a maga idejében. Egyelőre elengedtem az "egy év - egy sorozat" dolgot, főleg, amíg a 3. sorozat nem megy elfogadható szinten. Fektessük le az alapokat rendesen!
Kábé a sorozat feléig jutottam, a návászanák után lefeküdtem relaxálni. Hát ez is csak behajlított térddel ment, mert a hanyatt fekvés megy a legnehezebben. Egy kis zuhany, még egy adag kínai büdöskrém, és kezdődhet az Agni óra. Azért is szeretek melegben jógázni és órát tartani, mert ezerszer hamarabb gyógyulnak a sérülések. Az agnis gyakorlatoknak már a bemutatásától is lassú, kellemes javulást éreztem, mintha kezdene életre kelni a gerincem.
Természetesen az sem kis inspiráció, ah tele van a terem, és az Agnin meg utána az Astangán is jócskán voltak, új emberek is. Miki beígért egy masszázst óra előttre, de végül úgy alakult, hogy csak kilenckor tudott nekilátni, az Astanga végén. Amint levezettem az órát, és savászanába fektettem mindenkit, lekapcsoltam a villanyt, és a matracomon kuporogva mondtam a relaxációs szöveget. "Csigolyáról csigolyára ellazítjuk a gerincet..." Ekkor a saját gerincemre gondoltam, és az jutott az eszembe, bárcsak onnan is ki tudnám engedni a feszültséget! A szöveg végén én is hanyatt feküdtem, és miközben a hátamat leeresztettem a földre, egy jól hallható reccsenés jött a hátamból, pontosan a fájdalom helyéről, mintha több csigolya is a helyére került volna. Nem hittem a fülemnek, és főleg az érzeteimnek. Próbaképpen gondoltam, kinyújtom a lábamat, és veszek egy mély levegőt. Fájdalom sehol! Hurrá! Lehet, hogy vége?
A relax után Miki csecsemőpózba fektetett és úgy gyúrta a hátizmaimat, azért még volt egy kis feszültség bennük, de határozottan éreztem, hogy a gerincemet már elengedték. Ha végig tudom aluni az éjszakát, akkor az érdem a jógáé és a masszázsé! Miki egyébként nagyon kreatív masszőr, javasoltam is neki, hogy érdemes lenne megtanulnia a lábbal végzett Kalari masszázst, hogy teljes legyen az eszköztára.
A blogot azért írtam ma reggel, mert megvártam, milyen lesz az éjszaka. Jelentem - végigaludtam, reggel azt sem tudtam, hol vagyok, amikor kelni kellett. Nem ártott már egy kis pihenés, és az is lelkesítő, hogy egy ilyen sérülés, ami normál esetben hónapokig kínozza az embert, három nap alatt megoldódott. Ezt egyrészint a jóga tudatosító és "karmaturbósító" hatásának tudom be, másrészt szerintem az is fontos, hogy ne ragaszkodjunk a betegségünkhöz. Ezt majd részletesebben kifejtem egy másik bejegyzésben.
És most jön a tudatosítás része, hiszen ha nem fejted meg, mi volt az üzenet, akkor újra és újra visszatérhet a sérülés. Egyrészt volt egy karmikus vonulata, mert ugyanott fájt, ahol tíz éve. Azt gondolom, hogy nem szabad visszatérnek ugyanarra a mozgáshiányos életmódra, amit akkor éltem. Mindig meg kell újulni. Másrészt a múlt heti akro gyakorlás is hozzájárulhatott, hiszen olyan mutatványokban voltam a tartóember, amit a kigyúrt Rippel fivérek is tíz évig gyakoroltak. Most egy kicsit visszafogom magam az akróval, és az egyéni gyakorlásra fogok koncentrálni. Harmadrészt több olyan hatás is ért az elmúlt napokban, ami "hátbadöfés"- szerű érzetet hozott elő bennem. De itt is az üzenet szerintem az, hogy nem szabad gerinctelené válni. Az emberben legyen tartás, még ha hajlékony és alkalmazkodóképes is.
Úgyhogy a Punisher ezúttal önmagán is végrehajtotta a karmatörlesztést, és köszönet mindenkinek, aki a pozitív energiáját hozzáadta. Most pedig megyek Pannihoz, és kipróbálom, mit tud az újjászületett gerincem. Általában az a tapasztalatom, hogy egy-egy sérülés után átszakadnak bizonyos gátak, és sokkal nyitottabb lesz az adott rész, mint előtte volt. Persze ez nem azt jelenti, hogy csak sérülések árán lehet fejlődni, inkább azt, hogy miként kovácsolhatunk előnyt egy akadályból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése