Vasárnap hajnali ötkor keltem, mert a fesztivál örökmozgó koordinátora, Adri már hétre odatrombitált mindenkit a Westend tetőkertre. Előtte még szombaton jól leteremtett a fészbúkon, hogy az időjárás nekem volt kiosztva, csináljak már valamit, hogy elálljon az eső! Én riasztottam az összes vajákos haveromat, hogy küldjék az imáikat Krisnához, Indra esőisten legyőzőjéhez, de lehet, hogy a végső löketet négyéves kislányom imája adta, aki megkérte szépen Krisnát, hogy ugyan legyen már holnap jóidő a jógások kedvéért!
Hát két hét esőzés után elég komoly pozitív megerősítés volt, amikor reggel a hév-megállóból láttam, hogy oszladozik a felhőzet, és mire kilenckor elkezdtem az Astangát, már ragyogott a Nap, pontosan bele az arcomba. A technikus is előkerült, felszereltük rám a mikroportot, ami persze minden egyes vinyászánál leesett a gatyámról, így azzal dídzséjkedtem, ahelyett, hogy az emberekkel foglalkozhattam volna.
Kilenc körül Nagy József, a Magyar Jógaoktatók Szövetségének elnöke megtartotta a megnyitó beszédet, és utána vagy harminc emberrel a nagyszínpad előtt el is kezdtük az astanga-órát. Közben Lovász Andi már edzette az embereket a Body Art-tal az Atma sátorban. Óra közben minduntalan nagy röhögésekre meg tapsra lettünk figyelmesek. kiderült, hogy az egyik sátorban hahota-jógát tartottak éppen. Felőlem hahotázhatnak, de inkább a diliházban, minthogy hat másik órát zavarjanak vele.
Közben befutott az Atma stáb is, mivel mi csináltuk a vega büfét. Sajnos alábecsültük a klientúra emésztőrendszerének űrtartalmát, mert délután négy felé már az utolsó pohár limonádén veszekedtek. Legközelebb duplázunk, pedig így is elfogyott 300 menü, egy csomó szendvics, vegaburger meg süti. A táplálkozás jógájára is oda kell figyelni, főleg egy ilyen hardcore kalória-égetős rendezvényen, mint a jóganap!
Tíz felé megélénkült az élet. A mi sátrunk pont a Madalával szemben volt, így szinte egész nap egymásba értek az emberek a két sátor óráin, és még a flaszterra is letelepedtek, hogy részt vegyenek az órákon. A mi óráinkon folyamatosan 20-30 ember volt, amikor páran kidőltek, újabbak álltak be a helyükre. A korosztály széles volt, 7-től 70 évesig minden játszott. Én tízkor toltam egy hátrahajlító órát, aztán volt még Akró, az nagyon népszerűre sikerült. Többször fogunk még ilyen workshopot tartani az Atmában is. Panni két akro órát tartott egy óra kihagyással, mi meg végigcsináltuk L. Andival. Ha akarsz tényleges izomlázat tetőtől talpig, akkor ez a módja!
Közben a szünetekben körbefutottam a sátrak között, kattingattam egy pár fotót. Mindenki nagyon ügyes volt, és minden sátor tele volt, plusz még a nagyszínpad előtt is 70-en nyomták a délutáni órákat. A női jógára egy-két pasi is beállt, nem tudom hogyan sikerült nekik a petefészek- és a méhlazítás, de biztos jól érezték magukat! Mentem volna más sátrakba is órára, de ami izgalmas lett volna, az sajna elmaradt. Így maradt a jó kis hazai. István csípőnyitóján és Andi Agniján tetőzött a tömeg, aki nem fért oda, az fotózott vagy ámuldozott, és lelkesen vitte haza a szórólapokat. Én még nyomtam egy Iron órát, ahol mindenki leizzadt a lemenő nap ellenére is. Utána Ági következett a bandha tréninggel, de közben befutott Eszter, aki cirkuszi akrobata, és ki akart próbálni egy-két akro-jógás mutatványt. Úgyhogy gyakoroltunk még hétig.
Hétre befutott Nitai (azaz Csató) és bhajan zenekara. Pér reflektor és piros temetői mécses társaságában ültek neki zenélni a nagyszínpadon (ez relatív, mert 3x4 méter alapterületű volt, és vagy 40 centi magas :-)). Előttük a placcon meg a padokon még vagy 150 ember andalodott a Hare Krisna hangjára, és sokan be is szálltak az éneklésbe. Én persze mindezt csak a távolból, az Atma sátorból hallottam, mert hétre még meghirdettünk egy haladó astanga órát, amire bevágódott még négy ember. Így kénytelen voltam átvenni velük a nehezebb ászanákat az 1-2-3. sorozatból.
Nyolc felé már takarodót fújtam azért magamnak is. A színpadon még Laár András zenélt jógi barátaival, mi meg szépen hazaosontunk a remek fesztivál után. Kb 4000 látogatót saccoltunk, vagy 150 jógaóra ment le ugyanennyi tanárral, és legalább húsz stúdió képviseltette magát a rendezvényen. Reméljük, hogy hagyománya lesz a dolognak, és már szövögetjük a terveket a következő megmozdulásra. Mára csak az izomláz maradt, meg a szép emlékek, és némi kialavatlanság. Remek embereket ismertem meg, sok mindenkit, akinek megtetszett a jóga, és remélem, viszontlátom őket majd az órákon is.
Azt hiszem, hogy a rendezvény pozitívuma volt az is, hogy nagyon sok jógaoktató ismerte meg egymást, látta egymás óráit, és legalábbis bennem növekedett az elismerés mások munkája iránt is, amit ezen a téren végeznek. Szerintem sokkal több értelme van együttműködni, mint a saját stúdiónkban kuksolva bizonygatni a tanítványainknak, hogy mindenki más mennyire amatőr és komolytalan. It's all yoga baby, mindegy hogy hol gyakorolsz és éppen mit. És itt van egy kis képgaléria is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése