Fuss, Forrest, fuss!

Szégyen-e a futás? Nem. És hasznos-e a futás? Szerintem nem, de az alábbi blogbejegyzésben ezt a témát szeretném kissé körüljárni. Az apropója egy hirdetés, amit a metróban látok már napok óta: Budapesti futófesztivál szeptember 26-án a Városligetben, 15000 tervezett résztvevővel. Hát ezt a számot még nem sikerült űberelnünk a 4000-es jógafesztiválunkkal, de nem adjuk fel, talán még valamikor sikerülhet!


Forrest Gumpnál maradva egyébként levonhatunk egy-két tanulságot a filmből, ami jógásoknak is hasznos lehet. Teljes lúzerként indult ugyebár, viszont naívan hitt abban, hogy meg tudja csinálni, amit akar. Mindaddig, amíg engedte, hogy belebeszéljék a betegséget, járni sem tudott, de amikor elhitte, hogy ő is tud futni, Amerika egyik leghíresebb futója lett, és egy egész brájenes hippimozgalom szerveződött köré. Tehát csak el kel hinni, és utána csak csinálni kell. Én is szűntelenül beleütközöm a negatív propagandába, hogy a "haladó" ászanák veszélyesek, károsak, amúgy sincs semmi hasznuk, és nem is tudja megcsinálni senki, vagy aki meg tudja, az abnormális.


Szerintem ez koncepció kérdése. Ha elhiszed, hogy meg tudod, akkor addig gyakorlod, amíg össze nem jön. Mellesleg a Hatha-jóga Pradípikában nem láttam ilyen kategorizálást, hogy kezdőknek és haladóknak szóló ászanák. Még egy másik korábbi bejegyzésemre is visszautalnék, mivel valószínűleg Sri Chinmoy is láthatta a Forrest Gump-ot, és elképzelhető, hogy megirigyelte tőle futógurui státuszát. Ugyanis amikor Chinmoy Amerikába költözött, elkezdett futni, és másokat is erre bátorított, mert szerinte futás közben meditatív állapotba lehet kerülni, és ezzel elősegítjük a világbékét. Ami igaz, az igaz, tinédzser koromban én is szerettem órákat futni, volt, amikor tornaórán csak róttam a köröket, és közben a légzés ütemére a maha-mantrát mormoltam a fogaim között. 

De Chinmoy szerintem csak beérezte, hogy az amiknál trendi a futás, és könnyen sikeres lesz, ha ráébreszti őket, hogy mennyire spirituális dolog az, amit már amúgy is csinálnak. A történet vége az volt, hogy idősebb korára kikopott a térde, és már nem tudott futni. Ezért áttért a súlyemelésre, és emberfeletti méretű súlyokat emelgetett állítólag. Persze mindezt valami csörlős szerkezetekkel, amikkel egy kisgyerek is fel tud emelni akár egy autót is. Gondolom ehhez is volt szöveg, hogy súlyemelés közben meditatív állapotba lehet kerülni, vagy valami hasonló. A képen éppen valami kamu súlyt próbál felemelni ráncos karjaival.


Tehát mi az álláspontom a futás élettani hatásaival kapcsolatban? Először is tisztázzuk azt, amit már sokszor mondtam: ahhoz képest, hogy valaki a tévé előtt ül és egész nap zabál, még a futás is életmentő, tehát jobb a semminél. De vannak bizonyos hátulütői. Vasárnap a jógafesztiválon épp Rolanddal beszélgettünk, aki harcművész lévén minden nap fut, de úgy fájnak az achilles-ínjai, hogy létezni is alig bír. Tehát ha futsz, akkor ne betonon tedd, és nagyon jó futócipőben. Különben hamar szétmegy a bokád, a térded és a derekad is. Időnként a  csípő is, de azt esete válogatja. A futás egyoldalú terhelés, és főleg túlsúlyos embereknél a fenti hatások többszöröződnek. A lábak is csak korlátozott tartományban mozognak, ugyanúgy, mint a karok. Vagyis a váll és a csípőízület mozgékonysága be fog szűkülni, és a hamstring (hátsó combizom) megrövidül. Ez a tartásra is jócskán kihat. 


Ismertem egy maratoni futónőt, Agnira járt hozzám. Az összes csípőnyitó gyakorlat nagy nehézséget okozott neki, mert a combizmai erősek és rövidek voltak. A futóknak általában szülni is nehéz, mert kötött a medencéjük. Azon meg végképp döbbenek, amikor azt hallom, hogy jógaoktatók is futni járnak, ahelyett, hogy gyakorolnának. A Hot Ashtangánál intenzívebb kardióra tényleg nincs szükség! Na itt a kardió kérdése. Ha a pulzusod megemelkedik, akkor örülsz, mert ég a kalória és a zsírpárnák. De! Ha közben a szádon keresztül kapkodod a levegőt, főleg télen, akkor az összes pránádat elpazarlod, és hamarabb meg fogsz halni, mintha az orrodon keresztül lélegeznél szép hosszúakat. 


Tehát még egyszer, én minden olyan sportnak ellene vagyok, ahol az ember nem tud az orrán keresztül lélegezni. És ilyen légzés mellett a legmagasabb pulzusszám igenis Hot Ashtanga közben érhető el. A meleg ugyanis növeli a szív munkáját, mivel a pórusokon keresztül ki kell pumpálni az izzadtságot a nyirokrendszerből. Viszont egy astanga óra alatt a szervezetet nagyon sokoldalú terhelés éri, a lábakra, csípőre és a felsőtestre vonatkozólag is! Nagyon ki van ez találva kérem!


Ha pedig nincs kedved a hóban futkorászni télen és kificamítani a bokádat, meg térdre esni a jégen, akkor marad a futópadon kocogás, és közben a plazmatévé bámulása. Hát ez se sokkal jobb. Ha mondjuk helyváltoztatásra használod, mint Forrest Gump, vagy a híres-neves első görög maratoni futó, akkor még azt lehet esetleg mondani, hogy megéri a fáradozást. De a futógép gumiszalagja helyett én azért inkább a jógamatracot ajánlanám, ott is dimenziók tudnak megnyílni az ember előtt.


Persze biztos az, hogy mindig is voltak és lesznek is futóbolondok, akiknek beszélhetek, de talán egy pár ember kipróbálja az Astangát is, és esetleg átáll erre, ha már az ízületei amúgy is totál szétkoptak. Fuss, Forrest, fuss (az első jógastúdióig)!