Ma reggel sikerült időben kelni, viszont az éjszaka folyamán szintén nem pihentem túl jól, részint a kedd esti lakomázás következtében, részint talán a telihold is közrejátszott. Érdekes élmény ez már másodszorra itt Pulában, hogy a teliholdhoz közeli napok is olyan intenzívek, mint maga a telihold, talán a mediterrán földrajz miatt. Napok óta kereknek tűnik a hold, ha ránézek. Plusz fullasztó a meleg, és párás a levegő. Dehát én mit panaszkodom, amúgy is melegmániás vagyok.
Szóval ötkor kelés, zuhany, és dzsapa, amíg nem indulunk a jógaterembe pontban hatkor. Kissé megcsappant a létszám így félidőben, páran se reggel nem jöttek, se a délelőtti hajókirándulásra, inkább a megszokott lazulást választották. Akik jöttek, azokkal viszont szaporán kellett dolgoznunk, úgyhogy ma reggel egy óra 40 perces "csontváz" órát tartottam, vagyis semmi extrázás, csak a straightforward egyes sorozat. Na nem mintha ez könnyűvé tette volna a dolgokat az emberek számára, de szerencsére a csapat jó fele halálosan komolyan veszi a jógát, és minden nap ott van az órákon. Persze a csapat többi része is biztos komolyan veszi, csak néha szükségük van egy kis lazulásra is közben.
Mindenesetre negyed kilencre befejeztük az órát, és visszaindultunk az apartmanba. A reggeli után azonnal felkerekedtünk a kikötőbe, nehogy lekéssük a hajót. Volt, aki gyalog jött, volt, aki autóval, végül több, mint huszan lettünk a hajón. Legalábbis a mi csoportunk, mert a hajózási társaság még másokat is rászervezett. Amikor felültünk a hajóra, akkor vettük észre, hogy 95 férőhelyre van hitelesítve. Végülis nekünk sikerült az alsó szinten, a ponyva alatt meghúzni magunkat, ám a nap így is pont besütött oda, ahol ültem, illetve félig végigfeküdtem az utat. Már harminc faktorral kenem magam, de még így is éget a nap.
Kábé 45 perces utazás után kikötöttünk a nagy-Brijuni szigeten. Tavaly egy gagyibb hajót béreltünk, aminek nem volt engedélye, hogy itt kikössön, és így ezt a szigetet még nem láttuk. Tutijó hely, egyrészt Tito elnök nyári rezidenciája volt hajdanán, másrészt mindenféle olasz hírességek, még a monacói hercegnő is ide jártak volt lazulni. A sziget kb 400 hektáros, és van rajta egy nemzeti park, egy állatkert, egy botanikus kert, egy hatalmas golfpálya, és mindenféle szállodák.
Felültünk egy kis villanyvonatra, és úgy mentünk körbe a szigeten, miközben az idegenvezető horvátul lökte a reppet. Gyurikának kábé minden harmadik mondatot sikerült átültetnie magyarra, a többit hozzátalálgattuk. A nemzeti parknál megálltunk, és fotózgattunk, de csupán az elefánt farát sikerült megpillantani, mert a nagy meleg elől a bunkerjába menekült. A többi állat azért odaállt, én pedig szokás szerint ászanáztam a tereptárgyakon.
Amikor véget ért a körutazás, megkerestük a legközelebbi strandot a szigeten. Csodálatos kis lagúnába jutottunk, tiszta vízzel, ahol búvárkodni lehetett, és még a gyerekek is kényelmesen tudtak fürödni. Mivel Péternek vízálló kamerája volt, a víz alatt is próbáltunk készíteni néhány felvételt, de csak a lótuszülésig jutottunk. utána kijöttünk a vízből, és akro-jógáztunk a parton. Ma sikerült megcsinálni a négyemeletes deszkapózt, a képen látható. A kislányommal, meg a többiekkel is csináltunk páros gyakorlatokat, még Mikit is sikerült megtartanom, pedig ő több, mint 80 kiló.
Háromnegyed négykor indult a hajó vissza, úgyhogy lóhalálában a kikötő felé vettük az utat. Persze a gyerekek már nyűgösek voltak, cipelni kellett őket. Végül az asszony vállalta a kislányt, rám pedig az összes holmi jutott, úgy néztem ki, mint a Terminátor 2010-es kiadása. Vállamon páncélökölként a jógamatrac, a másik hónaljam alatt golyószóróként a búvárszett. Jól le is izzadtam, mire elértük a kikötőt. Benyomultunk a hajóra, de még utána ki kellett ugrani fagyiért, mert ugye anélkül nem lehet hajókázni!
Újabb adag 30 faktoros naptej, utána pedig irány a tető! Most több hely volt, de azért bepróbálkoztam azzal, hogy kifekszem a pilótafüke tetejére. Még le se terítettem a matracomat, az egyik horvát pribék már le is parancsolt onnan. Amúgy is már a bögyükben voltam a tornamutatványaimmal, elneveztek "Tarzan person"-nak. Úgyhogy kénytelen voltam a keskeny műanyag padon elhelyezkedni, és el is aludtam a 45 perces hajóút maradék részére. A karjaimmal nem nagyon tudtam mit kezdeni, úgyhogy zsibbadó vállakkal ébredtem a pulai kikötőben.
Hazasétáltunk az apartmanig, közben még néhány lesifotót csináltunk és fagyiztunk. Megérkezésünkkor jó meleg zöldségleves várt, amiből be is tálaltunk. Még csak hat óra, irány a part! Ismét összehoztuk a Cook-szigeteki találkozót, mert a csapat másik fele egész nap a vízben lebzselt az öbölben. Persze ők is már jó vörösek voltak estére. Nyolc felé indult a csapat egy része be a városba, mivel a helyi bhakták kiülős bhadzsant tartottak. Én inkább hátramaradtam, egyrészt családozni, másrészt blogolni. Jó intenzív nap volt ez a mai is, holnap ki kell pihenni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése