Gyakran látok az utcán vagy máshol olyen embereket, akik nálam jóval fiatalabbak, és mindenféle betegségek gyötrik őket, az arcuk minduntalan görcsbe rándul a szenvedéstől. Ilyenkor elgondolkodom, és befelé fordulok, hogy vajon én hogyan érzem magam? Tegnap például Astanga után teljesen fel voltam dobódva, mentálisan és fizikailag is úgy éreztem, hogy kifogástalan állapotban vagyok. Természetesen ezt összefüggésbe hoztam a rendszeres astanga-gyakorlással, hoszen vissza tudok még emlékezni arra az időre, amikor nem jógáztam rendszeresen, és az ülő életmód miatt elhíztam, és már ülni sem tudtam fájdalom nélkül. Az ember a legtöbb szenvedést a helytelen életmódnak, a mozgáshiánynak és a nem megfelelő táplálkozásnak köszönheti. Ja és persze a stressznek, amiből azért még most is jócskán akad az életemben, de szerintem a jóga-gyakorlás segít abban, hogy azzal is könnyebben meg tudjak birkózni.
Szóval hálát adtam az égnek, hogy minden nap gyakorolhatok, és azért is, hogy másokat rávehetek arra, hogy megajándékozzák önmagukat ezzel a kivételes lehetőséggel. Ugyanakkor küldtem egy imát Krisnához, hogy lehetőleg a jövőben se jusson eszembe abbahagyni a gyakorlást, és őszintén adhassam át a tudásomat másoknak. Mindig eszembe jut a történet, hogy Iyengar gyerekkorában nagyon beteges volt, aztán Krishnamacharya, a sógora azt javasolta, hogy próbálja ki a jógát. Hát a kísérlet olyan jól sikerült, hogy Iyengar még most, 90 év fölött is remek egészségnek örvend, és vígan jógázik. Sőt, azt is tegyük hozzá, hogy Krishnamacharya 101 éves koráig élt, és ő is vígan jógázott még utolsó éveiben is.
Szóval amikor egy szenvedő arcot látok, én is azt mondom: "Próbáld ki a jógát, hátha rendbe jössz!" Szerintem megéri az a két óra küzdelem az elmével, meg a merev ízületekkel, mivel (szinte) az örökkévalóságot kapjuk cserébe. Vagy ez, vagy a vámpír harapása, más megoldás nem nagyon van:-)! Persze garancia nincs, mert ugye a jóginak meg kell küzdenie a lustasággal, ami valahogy ilyenkor nyárutón igencsak erőt vesz mindenkin. Valamint az is igaz, hogy az embernek van karmája, amit a jógával nem biztos, hogy el tudunk égetni, vagy csak részlegesen. Tehát egy jógi is kaphat esetleg rákot, és meg is halhat benne, de szerintem akkor is sokkal jobb minőségű (és vélhetőleg hosszabb) életet élt, mintha nem jógázott volna.
Az astanga szinte sejtről sejtre átprogramozza a testünket, de még a gondolkodásmódunkat is. Olvastam egy könyvben, hogy a 20. század eleji indiai jógik elkezdték hirdetni, hogy a jóga javítja a génállományunkat, vagyis, az, aki jógázik, jobb géneket örökít át, mint az, aki nem. Persze ez nem biztos, hogy tudományosan bizonyított tény, de mi a védikus tanítások alapján nem csupán úgy képzeljük el a gyermeknemzést, mint a szülők génállományának átörökítését, hanem a szülők tudata is nagy szerepet játszik abban, hogy milyen lelket vonzanak be. Emellett, ha a dohányzás, akolholfogyasztás és egyéb káros szokások képesek rontani a génállományt, akkor nagyon is elképzelhetőnek tartom, hogy a jóga képes javítani azt.
Na jó, most nem azt akarom ebből kihozni, hogy a jógik valamiféle űbermensch-ek, akiknek joguk van lenézni másokat és szerencsétlennek titulálni őket, de ahhoz szerintem simán joguk van, sőt, a kötelességük is, hogy másokat is meggyőzzenek a jóga pozitív hatásairól. Egyébként is a jóga pozitív hatásának elsősorban a jellemnevelés terén kellene megnyilvánulnia, vagyis a jógiban meg kell, hogy jelenjenek az alázat, erőszakmentesség, együttérzés, büszkeségnélküliség tulajdonságai, és ezeken keresztül válhat igazán értékes tagjává a társadalomnak. A fizikai fittség és egészség csupán olyan járulékos hatások, amelyeknél nem állhatunk meg, mert a jóga egy teljes egész, és akkor járunk a legjobban, ha hagyjuk, hogy a személyiségünk teljességére kiterjessze a hatását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése