Vasárnap reggelre virradt Pulában. Nem tudtam olyan jól aludni az éjszaka, mert túl nagy volt a párna, meg minden bajom volt, de majd beleszokom. Ötkor keltem, készülődtem a reggeli jógaórára. Egész jó létszámban összejöttünk, 18-an astangáztunk reggel. Sikerült belehelni a termet is vagy 30 fokosra, mindenkiről csöpögött az izzadtság. Utána visszajöttünk a szállásra, reggeli, és irány a part! Sikerült ma is 11-től négyig kinn nyomulni a tengeren meg a tűző napon, nem is értem hogy nem kapott napszúrást a kislányom, és hogy nem égett le. Búvárkodtunk is, bár már nem kötött le annyira, mint tavaly, mivel ugyanazokat a létformákat fedeztem csak fel, amiket már ismertem.
Délután kimentünk ismét a partra jógázni. Én tartottam egy tíz perces pránajámát, majd Ancsa vette át a stafétát, és másfél órában jól megjógáztatta őket. Mi ketten Janival a kettes sorozatot gyakoroltuk. Némelyik póznál valamelyes nehézségekbe ütköztem, mert az öbölbe menet megcsúsztam egy pocsolyás részen, úgyhogy a sérült jobb vállam mellé most már a bal térdem is becsatlakozott.
Mindegy, azért lenyomtuk. Kicsit később végeztünk, mint a csapat többi része, és mire savászanába feldkeztünk volna, pont elkezdtek oszladozni. Ezt nem hagyhattam annyiban, úgyhogy szóltam, hogy csináljunk valami közös akró pózt, hogy legyen mit fotózni. Lett is. Utána még felmásztunk egy kis kőpillér tetejére, ott is ászanáztunk egy párat. Jani azonban hamar lekéredzkedett, mert tériszonya van. Én viszont beleugrottam a tengerbe. Jó, nem volt nagy ugrás, kábé két méter magasról toltam a talpast. Viszont ara épp elég volt, hogy az agyamig felmenjen a sós víz az orromon keresztül.
Rájöttem, hogy a karma törvényét nem lehet kijátszani, ugyanis negyed órával azelőtt töltöttem egy kis ásványvizet Jani orrlyukába, miközben fejenállt. Persze az nem volt sós, dehát ez a karmaszorzó. Hazafelé menet felfedeztünk még egy kábeldobra szerelt rudat, amelyiken remekül lehetett rúdtánc-jógafigurákat gyakorolni. Párat ki is próbáltunk, de még majd fejlesztjük a koreográfiát.
Mire visszaértünk, persze csak némi kuszkusz és gyümülcseleves maradt az ebédből, én a másodikat választottam. Miközben lefeküdni készültünk, a szomszédban fergeteges szülinapi party kezdődött, úgyhogy még meghallgattunk egy pár retró tinislágert, aztán eltettük magunkat holnapra. A csapat elég színes, de úgy látom, mindenki jól érzi magát, és új barátságok születnek. Remek alkalmak az ilyenek arra, hogy összehozzák a társaságot, és ne csak az öltözői beszélgetések alapján ismerjük egymást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése