Nem is hiába, mert vagy egy tucatnyian jöttek, szerencsére némileg szétcsúsztatva, így kényelmesen tudtunk vinyászázni végig. Én jellemzően túlbuzgó módjára mér fél hét után nem sokkal ott voltam, egyvalaki előzött csak meg, Rita, aki a kapualjban várakozott a napi astanga shotjára. Nosza, betörtünk az Atma Centerbe, aztán matracot bontottunk. Én még kialkudtam Istvánnál, hogy bevihessek egy kis vizet órára, mert tudtam, hogy ki fog száradni a szám széle. Morogva ugyan, de beleegyezett :-). Még egy fűtőtestet is bekapcsolt a kedvemért (miután a két tárva-nyitva álló ablakot becsukta), és rám irányította, nehogy megfagyjak gyakorlás közben.
Két és egy negyed óráig voltam benn, mert bár fáj még a vállam, nem bírtam ki, hogy ne csináljam meg az egyes és a kettes sorozatot is egyben. Ezalatt a digitális hőmérő higanyszálának sikerült felkúsznia 26-ról 28 fokra, amit én még mindig egy kicsit keveselltem. Az az igazság, hogy nem szeretem a testemre fagyó hideg izzadság érzését, és ez valahol 32 fok fölött szokott megszűnni, mert akkor már kívül-belül egyenletes langymeleget érzek.
Mindegy, egy picit éreztem a vállamat, István meg lelkesen segített a kedvenc ászanáinál. A gerinccsavarók nem okoznak problémát, Ajaynál már megszoktam a majd' 360 fokos csavarást. A Dszánusírsászana D azért szigorú volt. A Baddhakónászanáról nem is beszélve. Lassan kezdem érteni, miért szoktak sírva fakadni a lányok ennél a póznál, ha István rátehénkedik a hátukra. Hát nem a gyönyörtől, az biztos, bár ki tudja? Pain is so close to pleasure... Mindenesetre én majdnem lekopogtam a pózt, de aztán végül türelmesen kivártam a tíz légzést, miközben az elmémben bejártam mind a hét alsóbb bolygórendszert. Jó kis túra volt.
Szerintem István már lassan egy egész Baddhakónászana-klinikát nyithatna: "Reinkarnációs utazás és karma-oldás Baddhakónászanában! Több, mint hetven féle betegség hatékony és végérvényes kezelése!" stb. Szerintem sorokban állnának az emberek. Később Dorka is bejött, úgy látszik, ma ilyen egyes-kettes nap volt. Ő is mindkettőt végignyomta, közben megadással tűrte István fentebb részletezett terápiáját.
A kettesnél életemben először sikerült a Málászanában hátul összeakasztani az ujjaimat (persze szintén István segítségével) Csak még a bokám nem olyan laza, hogy ilyenkor ne dőljek el. De azért ez már nagy szó! Sokan úgy gyakorolják a kettest, hogy egyből a Pásászanával kezdik, mert Pattabhi állítólag kivette a Málászanát az elejéről. Pedig szerintem nagyon jó kis rávezető póz, és a BNS Iyengar tanítványok általában szokták csinálni.
A Karandavászanát még csak félárbócra tudom leereszteni, de már az is valamivel jobb, mint volt. A végén jött a dropback-terápia. István nyeregben érezte magát, mert miután a többieket is jól leiskolázta dropback-ből meg kézenállásból, odajött hozzám és lelkesen összekötötte a két lábamat egy jógaövvel, nehogy túl szélesre tegyem. Persze azért a lábfejemet sikerült némiképpen kifordítani (ez sem szabályos), de így is kellett a segítség a fel- és lejövetelhez. Utána még csináltam egy dropbacket kézenállásból is hídba, majd István segítségével vissza, és le csaturangába. Szép az élet!
Megvolt a mai gyakorlás is, délután pakolászunk, készülődünk, aztán holnap kora hajnalban megyünk Pulába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése