Instant astanga a vegafeszkón

Szombaton 1-kor érkeztünk meg Pulából. Ha ez némileg vigasztalja a többi résztvevőt, én sem sokat pihentem a tábor egy hete alatt. persze ők erről maguk tehetnek, mint ahogyan én is, nem volt kötelező hajnalig bulizni minden nap. Illetve én nem buliztam, hanem blogoltam, de mindegy. 


Vasárnap a vegetáriánus fesztiválra voltam hivatalos, ahol 4-től 5-ig kellett astanga-órát tartanom. A szombati nap alapján olvastam pár visszhangot a fészbúkon a fesztiválról, amikben az emberek arról nyilatkoztak, hogy a sok ezo-mókus, akik a fesztiválon kipakolták az auradiagnosztizáló és egyéb csodakütyüiket, mennyire lejáratják a vegetárianizmus eszméjét, főleg, hogy valószínűleg 80%-uk nem is vegetáriánus. 


Na mindegy, én kábé öt percig sétálgattam a vásári forgatagban, majd a vécé felé vettem az útirányt, és átöltöztem jógás szerkóba. Közben a folyosón összefutottam Vadász Ákossal is. A fesztiválon részt vevő jógaoktatók jelentős része azért vegás volt, és emellett sok olyan ember eljött, aki kíváncsi volt a jóga különböző irányzataira- Úgyhogy bizakodva tekintek a két hét múlva kezdődő jógafesztiválra is, szerintem ott is sok jó arccal sikerül majd megismertetni az atmás jóga flévört. Intravénás yogaholic-dózis! 


Előttem egy hölgy tartott kismama-jógát egy darab leendő anyukának a teremben, én csendben bementem készülődni. Kábé tíz perces késéssel indultunk, az elején három Óm-ot zengtünk el. Majdnem teljesen tele volt a terem, húszan sorakoztak a polifoamokon. Timi és Zóra, a két atmás törzs-jógás, illetve Shakti Andi, akit már évek óta ismerek, szerencsére az első sorba álltak, és így a többi újoncnak volt hová néznie, amikor belezavarodtak a pózokba. 


Mindenki lelkesen csinálta a pózokat, lélegzett és mosolygott. Igazi felszabadult érzés és jókedv uralkodott el a teremben, és senki nem ment el az egy óra alatt, sőt, még egy-két ember be is jött, és feltöltötte az utolsó helyeket. Például az a hetven éves néni, akit baddhakónászanában igazítok a képen. Óra után lelkendezve jött oda, hogy végre valakit élőben is lát, aki megcsinálja ezeket a pózokat, és most már neki is fel van adva a lecke, és be fogja gyakorolni. Andi is odajött a végén (lásd alsó kép), és az előre-meg hátravinyászáról kérdezgetett. Nem tudtunk nagyon belemerülni, mert jött a következő oktató, és át kellett adni neki a pályát. De lehet, hogy majd tartok egy külön workshopot ezzel kapcsolatban, mert nagyon izgalmas téma. 

A sorozatot persze rövidítettem, mert bele kellett férni az egy órába, és a nehezebb pózokat kihagytam. Szóval nekem az emberek lelkesedése és igyekvése bearanyozta ezt a napot, és kellemes élménnyel távoztam a vegafesztiválról, plusz még felpakoltam jóféle marcipánból, meg zsanna-manna golyóbisokból a család részére. A fesztivál többi része annyira nem érintett meg, bár biztos találtam volna még mazsoláznivalót a gyógynövény- meg mézárus bácsikák és nénikék között.