Vajrayogi kommentjének utolsó előtti darabja (utána már lekattanok a témáról, ígérem mindenkinek, aki unja):
Na, kedvenc témámnál vagyunk. Én eleve nem értem, hogy mi ez a haladó ászana-fóbia. Az Astangások körében is van egy jó adag félelem a haladó ászanáktól, holott az, amit az egyes sorozatban csinálunk, már eleve a legtöbb másik iskola szempontjából bőven haladó. Szóval ez az, hogy a "haladó" fogalom egy viszonylagos dolog, én amúgy szeretem, mert azt fejezi ki, hogy az ember halad valahová, mint a folyó a tenger felé, és nem egy helyben toporog. Szóval az embernek mindig kell, hogy lebegjenek elérendő célok a szeme előtt. ha valamilyen ászana még nem megy, akkor addig gyakorolunk, amíg nem sikerül.
Szóval visszatérve az Astangára, nem értem itt sem, hogy mi ez a paráztatás a 2., 3. sorozattal kapcsolatban. Ha valakinek totál nem megy, akkor úgysem fogja gyakorolni, de ha már van hozzá némi adottsága, akkor miért ne próbálgassa! Természetesen szükséges a szakértő irányítás, és a tanár felelőssége, hogy mikor érzi a tanítványt alkalmasnak egy-egy haladó ászana megtanulására, illetve az, hogy helyesen tanítsa meg a kivitelezést. Szerintem az egy kifejezetten káros és demagóg kijelentés, hogy a "haladó ászanák között vannak egyértelműen egészségkárosító gyakorlatok". Egyetlen egy ászana sem káros, sőt, kifejezetten hasznos, ha megfelelően felkészült ember a megfelelő módon hajtja végre. Csak akkor lesz belőle sérülés, ha helytelenül csinálod, vagy még nem érted el a megfelelő erőnléti és koncentrációs szintet hozzá. Ekkor kell a rávezető gyakorlatokat igénybe venni. Sokan megsérülnek a mély hátrahajlásoknál vagy a térdüket tönkreteszik a lótusz erőltetésével, de ez, megint csak hangsúlyozom, hogy a helytelen gyakorlás miatt van, és nem az ászana lényegéből fakadó tökéletlenség.
Minden ászana tökéletes, és bár Siva csak 84-et, illetve 32-t választott ki az emberek számára, ezt nem azért tette, mert a többi nem tökéletes, hanem azért, mert az emberek nem azok. A szabadság fizikai szinten azt jelenti, hogy sokkal többet meg tudsz tenni a testrészeiddel, mint egy átlagember, akinek az ízületi mozgáshatárai baszűkültek. Ez jó esetben mentális nyitottsággal is együtt jár, míg a megkövesedett gondolkodásmódot általában a merev ízületek kísérik.
Az Iyengar-rendszerben sok olyan dolog van, amivel nem értek egyet. Én sohasem jógáznék széken, vagy napüdvözölnék egy falról lógó kötélbe csimpaszkodva. Mindazonáltal nem vagyok segédeszköz-ellenes, szeretem a bordásfalat, a mászókötelet, a vízszintes rudat meg egy csomó minden mást, és szeretem kreatív módon használni őket. De az alapvető ászanák teljesen máshogy hatnak, ha a test súlya, és a gravitáció segítségével végezzük, mint ha egy csomó párnával, övvel, pokróccal stb. mesterségesen belekényszerítjük az illetőt az ászanába. Lehet, hogy az inkvizítorok is az Iyengar-módszert alkalmazták?
Mindettől eltekintve azzal meg végképp nem értek egyet, hogy a haladó (vagy inkább maradjunk annál a megfogalmazásnál, hogy nehezebb) ászanák nem tanulhatók vagy taníthatók. És ha a tanítvány lelkes erre, akkor szerintem az az oktató szakértelmét bizonyítja, ha minél messzebb tudja vinni őket az ászanák szárnyán. Én nem érezném jól magamat, ha a jógabemutatókon csilivili ászanákat tudnék kivágni, miközben a tanítványaim össze-vissza bénáznának. De szerencsére nagyon sok olyan tanítványom van, akik még nálam is jóval ügyesebbek, és sokat fejlődtek az elmúlt évek során. Vagyis ők is érzik a"folyamot", és nem azt érzik, hogy állóvízben téblábolnak. Az is igaz, hogy van köztük sok, kedvező adottságokkal rendelkező ember, de remélem, azért az én kezem munkája is némileg hozzájárult a fejlődésükhöz, meg persze az ő kitartó gyakorlásuk is benne van.
Sivananda-jóga: Minden jógairányzatban a kezdő gyakorlatsorok természetszerűleg egyszerűbb gyakorlatokból állnak, én sem a kéz nélküli fejenállással kezdtem. Az Agni-sorozat és az Astanga egyes sorozat azért némileg nagyobb kihívás, de tanúsíthatom, hogy olyanoknak is van sikerélményük, akik életük első jógaórájára csöppennek be. Mi a kezdőket is keményen dolgoztatjuk, mert az elől nincs menekvés. Egyik oktatónk a minap tartott beugró órát a BHF jógaoktató-hallgatóinak nyári táborában, és kifeküdtek tőle. Ez van, a jóga nem a kényelmeskedőknek való. Ha egy jógaoktató nem szereti a fájdalmat és a kemény munkát, akkor szerintem hasonló mentalitású embereket fog vonzani, és lelkesen üldögélnek majd és veregetik egymás vállát, miközben azt gondolják a szép fehér ruhájukban, hogy "mekkora jógások vagyunk", de nem tudnak egyenes háttal és földre letett térdekkel ülni sem.
Még két reflexió: az egyik, amit tegnap kifelejtettem, hogy miért ég jobban a melegben a zsír. Hát aki sütött már ki zsírszalonnát (persze a jógik ilyet nem csinálnak, hehe), illetve próbált jéghideg vízben zsíros edényt mosogatni, az tudja. Aki nem, annak javaslom, hogy vegyen egy mosogatás-kurzust, hogy megtudja, hogyan változik a zsír halmazállapota a hő hatására. A másik, hogy mi a hatha-jóga irodalom szerint az ászana gyakorlásának a célja. A Hatha-jóga Pradípiká szerint a szilárd testhelyzet, az egészség és az anga-lághavatva (vagyis a test könnyűsége) a cél, tehát minél kevesebb zsírszövet, minél szálkásabb izmok, amik azért funkcionálisan jól tartják a testet. Még egy idézet ezzel kapcsolatban:
"A test kiteljesedése: szépség, kellem, erő és gyémántkeménység. (Jóga-szútra 3.46.)"
Szóval, ha valakinek nem gyémántkeménységű a teste, akkor ismétlem, jöjjön Iron jógára, vagy Astangára, megoldjuk :-).
És még két idézet, ami beugrott:
"A gyakorlás megkezdésétől a tökéletesség eléréséig bezárólag a jóginak mértékletesen és egyszerűen kell étkeznie, máskülönben, bármennyire okos is, nem érheti el a sikert." (Siva-szamhitá 5.183.)
Nnna. Pocak-jóga kizárva!
6 megjegyzés:
Zsírégetés melegben: ne hülyéskedj már, úgy láttam, hogy neked érettségid van. Itt most nem zsírolvasztásról van szó, vagy a zsír feloldásáról, hanem az emberi szervezetben zsírszövet formájában tárolt tartalék energia felhasználásáról. Vegyük már kicsit komolyan a témát. :)
Elmondom, mi a gondom ezzel a koncepcióval. Az emberi szervezet ugyebár energiát kap, és energiát használ fel. Ha az egyenleg többlet, akkor az zsírszövet formájában tárolódik, ha negatív, akkor a szervezet elkezdi felélni a tartalékait, ha nincs tartalék, akkor az izomszövetet. (Persze leegyszerűsítve, nyilván lehetne ezt finomítani.)
Az energiabevitelről már volt szó, most nézzük a felhasználást. Az emberi szervezet életfunkcióinak fenntartásához mindenképp szükség van energiára, akkor is, ha egész nap fekszik az ember, és semmit nem mozog. Az egyik ilyen funkció, ami rengeteg energiát emészt fel, a testhőmérséklet fenntartása. (Gondoljunk bele, magas láznál egy beteg néhány nap alatt rengeteget fogyhat, még ha egész nap ágyban fekszik is.) Na most ha melegben vagyunk, akkor nyilván kívülről kap hőt a test (vagy legalábbis kevésbé hűl), így kevesebb energiafelhasználás szükséges a testhőmérséklet fenntartására. A szubtrópusi Indiában vidáman el lehet éldegélni kókuszdión, de ha átmegyünk a sarkvidékre, ott már igencsak több energiát kéne bevinni, ha szeretnénk elkerülni a kihűlést (fókazsír zabálása kétpofára).
Ugyanez a helyzet, ha te mozgással növeled a felhasznált kalóriát, az alap felhasználás ugyanúgy megvan. Na most ha te melegben mozogsz, akkor a környezet nem von el hőt a szervezettől (sőt, nagyon melegben hőt ad át neki), és így a szervezetnek nem kell a hőmérséklet fenntartásával foglalkoznia. Ha viszont minél hidegebb helyen mozogsz, akkor a környezet folyamatosan hőt von el, tehát a szervezetnek a meleghez képest több energiát kell felhasználnia, hogy megakadályozza a kihűlést.
De ha ezek után valaki bedobja a hűtőházban jógázást „Frost Yoga” branddel, én komolyan mondom, licenszdíjat fogok kérni tőle az ötletért. :)
A melegben mozgás más élettani/jógikus hatásait Maehle gyönyörűen leírta a könyvében. Persze aki úgy érzi, hogy bármilyen szempontból produktív, az csinálja, az egészséges emberi szervezet rövid távon extrém körülményeket is elvisel. Az már más kérdés, hogy ha ez rendszeressé válik, akkor hosszabb idő múlva (évtizedek) milyen következményei jöhetnek elő ezeknek.
Elnézést, Vajrayogi voltam.
Miért kell mindig a jóga más irányzatait kritizálni? A blogodban sorozatosan szembeállítod a fiatal jólkinéző szingli és vagány thai-boxos csávó tanítványaidat a kövér és lusta néppel. Biztos hogy erre szükség van?
Dagicsufika
Nem bánnám, ha szakszerű választ írna valaki. A hivatkozott Maehle idézetet én nem ismerem, sajnos.
Vayrayogi, szerintem a következőt felejted ki a képletből. A gondolatmeneted igaz lehet, ha nincs testmozgás. De jelen esetben az izmok dolgoznak és ennek során hőt termelnek.
Azaz szerintem nemhogy nem kell energia a szervezet fűtésére, hanem épp ellenkezőleg, marha sok energia kell a szervezet hűtésére, hogy ne melegedjen túl. Nem tudom az izmok hatásfokát, de a felhasznált energia egy része hőként jelentkezik, amit el kell vezetni, le kell adni. Ez melegben nehezebben megy.
Más kérdés, hogy ez extra szívterhelésben jelentkezik, mivel az a vért pumpálja és szállítja az izmoktól elfelé, hűteni és izzadni.
Namost mindennek a zsírégetéshez való közét már nem tudom.
(Más kérdés, hogy a fentiek miatt a vízvesztésre és ásványi anyag pótlásra figyelni kell).
Kicsit eltávolodva a jógától, a spirituális megközelítéstől és elmerülni a nyugati, analitikus módszerben, én régen azt tanultam, hogy pulzustartományt alacsonyan kell tartani, ha zsírt akarsz égetni (mondom és tudom, eltávolodtunk a jógától...), azaz a folyamatos kocogás ilyen szempontból jobb, ahol mondjuk 120 körül van a pulzusod, mintha pörgeted magad és 160-170-es pulzussal tolod (az értékek csak példák, sokmindentől függnek a tartományok), mert utóbbi az izomépítést szolgálja.
Kezdjük szokás szerint a végénél. K szépen megfogta a lényeget, úgyhogy nekem már csak a pontot kell feltenni az i-re. Mostanában a Hot Ashtanga órák 32-34 fokban mennek, és az emberek szépen izzadnak. Ezt nem tagadhatod le, Pattabhi Jois is hangsúlyozza az izzadás fontosságát. A szervezet azért izzad, mert hűteni próbálja magát, és ha a külső hőmérsékelt nem magasabb 36 foknál, akkor szerintem nincs közvetlen életveszély (eddig még a 4 év alatt senkit sem kellett szívinfarktussal elszállítani, pedig 60-70-esek is nyomják, igaz inkább az Agnit).
Az izzadás során a mikrokeringés felerősödik, és a szívnek többet kell dolgoznia. Következésképpen a melegben több kalóriát égetsz, mint szobahőmérsékleten, és jobban fogysz. Az izzasztást és a meleget az ájurvédában ugyanígy a méregtelenítésre és a fölösleg kiürítésére használják.
Volt egy lány, aki mérte a pulzusát Agni és Astanga közben, és szinte végig a zsírégető tartományban volt. Az Astangán inkább a felső határértékhez közelít, szóval az izom is épül, ha megfelelően csinálod.
De, és ez a lényeg, a tudatod ellazul. Engem a melegben jógázás az anyaméh biztonságos melegére emlékeztet, míg hideg szobában nem csak a szöveteim merevebbek, a tudatomat is kevésbé tudom ellazítani.
Csufika megjegyzésére annyit reagálok, hogy én nem kötözködöm, és nem is támadok más irányzatokat. Megvan az oka, hogy én miért ezt követem, és miért nem más irányzatot, de ez az én testalkatom és személyiségem, akinek másmilyen van, az máshol fog otthonra lelni. Mindaz, amit a saját részemről elmondok, nem arról szól, hogy más irányzatot érvénytelenítsek, vagy hiteltelenítsek. Van, aki eljár egy lightosabb jógaórárá vagy közösségbe, és mellette fut vagy úszik vagy aerobikozik. Tán csak nem bűn, hogy én ezt nem teszem, mert a jógában megtalálok mindent, amire szükségem van? Az Iron jóga pedig egy kísérlet, akik járnak rá, azoknak tetszik, de igazából nem új gyakorlatokról van szó, mert Indiában a birkózók évezredek óta ugyanilyen saját testsúlyos gyakorlatokat végeznek, sőt, még durvábbakat is.
Köszönöm a válaszokat, ezek szerint sántított a gondolatmenetem.
Csufikának azt írod, hogy nem áll szándékodban más irányzatokat támadni. Pedig néha nagyon úgy tűnik. :) Semmi baj nincs a negatív kritikával, viszont ha többeknek is támadásként jön le, esetleg érdemes lenne a stíluson kalibrálni egy kicsit, de ez csak az én véleményem.
Vajrayogi
Megjegyzés küldése