Az ülő pózoknál dupla vinyászát csináltunk, illetve a három pascsimóttánászana között egy-egy púrvóttánászanát. Ma reggel Bogyó is eljött jógázni, és egy pár napüdvözlet után nekiállt fényképezni. Andi fáradt volt, így már az elején azt kérte, hogy inkább hadd igazítson a gyakorlás helyett. Én azonban végigcsináltattam vele az állókat, és csak azután engedtem igazítani, mivel a tegnapi délutánit is ellógta. A Cook-szigetek megalapítása óta kissé fellazult a jógaóra-látogatási fegyelem, különösen, ami a délutáni órákat illeti.
Szóval végigcsináltuk az egyes sorozatot, nyolc kör csónakpózzal, illetve a baddhakónászanára volt még egy-két rávezető gyakorlat. Plusz volt, amit párosban csináltunk. Az óra jó hangulatban záródott, és külön büszke vagyok azokra, akik év közben nem, vagy csak heti egyszer jógáznak, viszont most minden nap rendesen ott voltak az órákon, az izomlázzal, a későig bulizás utáni fáradtsággal és a délutáni napsütéssel küszködve. Remélem, kedvet és erőt kapnak ahhoz, hogy a hétköznapi életükben is megtartsák ezt az intenzív astanga-gyakorlást, annak minden hasznával együtt.
Délelőtt ismét reggeli, finom vajkrémes kifli, a maradék dinnye, tea. Úgy belaktam, hogy alig bírtam kitámolyogni a partra. A kislányokat ismét megúsztattuk a nagymatracon, majd a parton akrobatikáztak szülői segédlettel a falról a matracra. Lányomból egészen jó akro-jógás pár lenne, csak még egy kicsit gyakorolni kell vele. Miután a gyerekek bementek ebédelni, felkerekedtünk a közeli búvárközpontba, hogy kicsit fotózzunk meg videózzunk. egy pár pózt sikerült megcsinálni, majd fürödtünk a tiszta vízű öbölben. A stég alatt felfedeztünk egy hatalmas barna medúzát, akkora volt, mint egy ember feje. Amikor visszaértünk a szállásra, a feleségem éppen masszázsra ment, de csak egy felet kapott, a hátára, mert Miki már kezdett kidőlni, és este még vezetnie kell hazáig. Mi pedig elfogyasztottuk az utolsó ízletes ebédet, ami rizsből, tejszínes párolt zöldségekből és salátából állt.
Utána természetesen Cook-szigetek! A reggeli astangától elalélt szomszéd apartman lakói is feléledtek délutánra, és immáron négy dupla matraccal nyomult a magát lassan megapolisszá kinövő úszó sziget-rendszer, tizenhat jógással a hátán. A búvár-öbölben felfedezett medúza (vagy ikertestvére) itt is megjelent, és mindenki lemerült megnézegetni, sőt meg is simogatták. Engem pedig a matracon fektemben már nem a lángoló napsugarak pörköltek, hanem a hűs szellő kezdett borzongatni. Úgy látszik, front készülődik. Tavaly is pont ideutazásunkkor és elutazásunkkor volt vihar, a kettő között rekkenő hőség. Nem meglepő, ha idén is így járunk.
Az idei tábor sok tekintetben a tavalyi reload-ja volt, de azért az ismétlésben mindig van újdonság, és még gondolkodom, hogy jövőre is ide szervezzük-e, vagy más tengerparti helyre, vagy esetleg Magyarországra. Mindenesetre ez a kis hűvös borzongás egy csapásra átállított a "jajdemaradnékmég" üzemmódból a "gyerünkhazasokdolgunkvan" üzemmódba, de még utoljára azért bementünk Pula belvárosába nézelődni egyet a családdal. Valahogy a kislányom is már nyűgös volt, ötpercenként összeveszett Tarunival, a legjobb barátnőjével.
Végül visszaértünk az apartmanba, ahol Bogyó már lelkesen sütögette az esti grillzöldségeket. Sőt az az igazság, hogy mire megérkeztünk, a java el is fogyott a hamuban sült krimplinak, a padlizsánnak, cukkininek, paradicsomnak és paprikának. Szerencsére azért éhen nem maradtunk. A vihar előtti felbolydulás, illetve az indulásra készülődés azonban már a fejekben is érződött, így az este nem sikerült olyan relaxáltra, mint tavaly. A délutáni jógaóra eleve elmaradt, mert mindenki szigetezni akart. A szombat reggelit végül szintén lemondtam, mert majdnem mindenki elindul már ma este, vagy holnap korán reggel. Csak a buszosoknak kell megvárniuk az öt órai busz-indulást.
Búcsúzóul kaptam még egy "I AM NOT NORMAL" feliratú pólót a jógásoktól, amit én az ő tudatuk kivetüléseként könyveltem el. Na jó, én sem vagyok teljesen 100, de azért van benne rendszer! Én inkább valami árnyaltabb megfogalmazásra lettem volna lelkesebb, például "I AM SAVAGE" vagy valami hasonló. Na mindegy, a szeretet kifejeződése ez is. Csináltunk még jó néhány őrült fotót az éjszakában, majd körbeadtam egy kis füzetet, hogy írjanak bele véleményeket a táborról. A holnapi blogbejegyzésben majd beidézem őket.
Utána még pakolászás, mivel én is indulok hatkor, a család meg tízkor jön utánam. Jövő héten újra indul a verkli, és folytatódnak a különböző témájú blogbejegyzések is. Remélem, a jövő évi jógatáborban még több jókedvű és lelkes jógás vesz részt, mert ez felejthetetlen élmény. Én jól éreztem magamat, mert mint mindig, azt kaptam, amire számítottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése