Ászana és spiritualitás

A válasz folytatása Vajrayogi kommentjére:

"Az ötvenes ipsék – akiknek te cinikusan a pusztulását kívánod – pedig többnyire már letettek valamit az asztalra (valamilyen hiteles hagyományvonal képviselőiként), és esetleg olyan dolgokra van már rálátásuk a nagyobb tapasztalatból kifolyólag, amihez mi még csak később fogunk eljutni. Tehát javaslom nem fikázni őket, hanem tessék szépen beállni a kezdő óráikra (soha nem szégyen tanulni a tapasztaltabbaktól), persze csak ha az ember szeretne mélyebb ismereteket és tapasztalatokat szerezni a jógáról, nem pedig csak egy manipuceráj fitneszjóga-stúdióban edzeni. Abban tökéletesen igazad van, hogy testalkat terén többnyire nem versenyezhetnek egy jógát youtube-hagyományvonalon, meg innen-onnan szemináriumokról összeszedett/kiragadott tanítások alapján elsajátított macsó ászanás jógaoktatóval. Mondjuk nekem nem is szempont, hogy hogyan néz ki egy jógaoktató, mivel én nem fitneszedzőnek tekintem őt, hanem elsősorban egy mesterláncon keresztül közvetített szellemi tanítás átadójának."

Azt hiszem, itt valamit tisztázni kellene az én guru-képemet és spirituális hovatartozásomat illetően. Amikor először elkezdtem ismerkedni a jóga tanításaival, nagyon hamar a jóga spirituális aspektusánál kötöttem ki, méghozzá a bhakti-jógánál, ahogy a Krisna-tudatban gyakoroljuk. Közel húsz éve kaptam avatást lelki tanítómesteremtől, Srila Sivarama Swami Maharaja-tól, Srila Prabhupada tanítványától, és a személyében megtaláltam a tökéletes gurut, ahogyan Krisna a Bhagavad-gítában definiálja.

Srila Prabhupada sokszor említi, hogy a hatha- vagy astanga-jóga eszkösztára önmagában nemelegendő a Kali-korszakban az önmegvalósítás eléréséhez, csak akkor, ha bhaktival, vagyis odaadó szolgálattal egészítjük ki. Úgyhogy én a magam részéről a spirituális fejlődést a Hare Krisna énekléséből és az odaadó szolgálatból remélem, míg az egészséget és a stresszcsökkentést a jóga gyakorlásától. Természetesen nincs kizárva az, hogy a jóga, mint univerzális módszer, hozzásegíti azokat a gyakorlókat a spirituális megnyíláshoz, akiknek egyébként semmi kapcsolatuk nincs vele, de az biztos, hogy a fizikai és mentális egészségünket képes optimális állapotba hozni.

Szóval én a kettő dolgot nem tartom felcserélhetőnek, és az ászana gyakorlást nyilvánvalóan annak kézzel fogható, terápiás haszna miatt javaslom, és nem azért, mert egyenrangúnak vagy magasabb rendűnek gondolom, mint a meditációt. Tehát ilyen értelemben véve én is egy általam és sok mindenki más által teljesen hitelesnek tartott tanítványi láncolatot követek, nyilván túlzás lenne egyelőre azt mondani, hogy tökéletesen.

A jógával kapcsolatos tanulmányaimra sem mondanám azért, hogy a Youtube-ra támaszkodnak, bár ismerek olyan oktatókat és gyakorlókat, akik csak online források alapján komoly szintű jártasságra tettek szert az astanga külső és belső aspektusaiban is. Az igaz ugyan, hogy nem tölthettem éveket egy jógamester lábainál, mert amikor behatóbban elkezdtem foglalkozni az ászanákkal, már családom volt. Viszont azoktól a mesterektől, akikkel alkalmanként egy-két hetet tölthettem, nagyon sok mindent tanultam, amit a saját gyakorlásomban és oktatásomban is tudok kamatoztatni, és személy szerint elképzelhetetlennek tartom, hogy enélkül a személyes tapasztalat nélkül minőségi oktatást tudnék véghez vinni.

Azt azonban nem éreztem eddig egyik jógaoktatómmal szemben sem, amit a lelki tanítómesteremmel kapcsolatban érzek, hogy teljesen képesített arra, hogy eljuttasson a lelki tökéletesség legmagasabb szintjére. Én azonban ezzel békében is vagyok, mert nem ezt várom tőlük, sem Manjutól, sem Sheshadritól, sem Kamaltól, vagy Shivától vagy Ajaytól. Én általában azt várom tőlük, amit kapok is, hogy mesteri módon megtanítsák nekem az ászanákat, a pránájámát, a relaxációt és az igazításokat. A hatha és astanga filozófiáját pedig megtanulom a Bhaktivedanta Főiskolán, ahová éppen jógamester-szakra járok. Szóval akit éppen a papír érdekel, annak két év múlva olyan papírt tudok majd felmutatni, amihez foghatóval a világon kevesen rendelkeznek a BHF hallgatóin kívül. Mellesleg augusztus 16-ig még lehet jelentkezni az idén szeptemberben induló szemeszterükre, úgyhogy ha valaki igazán alapos elméleti képzésben szeretne részesülni, annak feltétlenül a figyelmébe ajánlom.

Úgyhogy remélem, ezek alapján megelőlegezhető a bizalom az Atma Centernek azok részéről, akik a jóga életmódjával, filozófiájával és mélyre ható, autentikus gyakorlatával szeretnének megismerkedni a mi oktatóink irányítása alatt. És persze a jó pap holtig tanul, úgyhogy én is szeretnék a jövőben is minden lehetőséget kihasználni arra, hogy tovább fejlesszem magam.