A kommentálás és kontra-kommentálás jót tett a nézettségemnek, 22%-ot nőtt az elmúlt hónapban, pedig nyár van. Nade a népszerűség nem minden, lassan térjünk vissza a blog céljához, vagyis az Astanga-jóga elméletének és gyakorlatának és a hozzá kapcsolódó dolgoknak a minél mélyebb megismeréséhez. A Napüdvözlet A ismertetésének a végére értem a Maehle-könyv alapján, de egy-két aspektus kimaradt, úgy érzem. Például az ászanák nevének magyarázata, illetve az ászanák élettani hatásai. Most maradjunk az elsőnél. Az ászanák nevei alapján sok mindent megérthetünk az archetipikus szimbolikájukból is, ami ugye Jung szerint egy generációkon és kultúrákon átnyúló dimenzió, és mivel azt gondolom, hogy a jóga mindenkinek való, történelmi kortól és földrajzi helytől függetlenül, amikor rendszeresen elkezdjük gyakorolni az ászanákat, akkor összekapcsolódunk ezzel az archetipikus jelentéstartalommal is, és ez hatással van a tudatunkra, illetve az elme koncentrálása a pózban a bandhákkal és a dristivel együtt egy energetikai és tudatállapotot hoz létre, amelynek során a testünk energetikai csatornái megnyílnak a magasabb tudatosság felé. Ezáltal válik a jógi képessé az elemek uralására és így jut különböző misztikus képességek birtokába. Akkor nézzük:
Tádászana - hegytartás. Az álló alappóz a Méru hegyre emlékeztet, amely az univerzum középpontjában található, és olyan, mintegy fagyistölcsér, vagyis fölfelé szélesedik. Az álló ember is a vállánál a legszélesebb, és a tádászana (vagy szamaszthiti) kiegyensúlyozottságot és stabilitást biztosít, amely egyúttal éberséggel is párosul. A vállak fölött nyugvó fej Brahmá székhelyéhez hasonlít, amely az univerzum legfelsőbb régiójában található. Brahmá a legintelligensebb félisten és az első teremtett lény az univerzumon belül. A szama (egyenlő) és szthiti (szilárd nyugvó helyzet) szavak összetétele is ezt sugallja.
Úrdhva-vriksászana - felfelé nyújtózkodó fapóz (amikor a tádászanában kinyújtjuk a kezünket a fejünk fölé). Én sokáig haszta-vriksászanának mondtam, amiben a haszta kezet jelent, de aztán rájöttem, hogy ezt inkább a kézenállásra szokták használni. A fapóz kifejezés használata érdekes, mert azokra az álló pózokra is használják, amikor az egyik láb féllótuszban van, vagy éppen betámasztva a belső combhoz, mintha ez a láb alkotná a fa lombkoronáját. A tálászana (pálmapóz) is hasonló, csak ott az ember a lábujjhegyein áll, és a magasba nyújtja a kezeit.
Uttánászana - előrehajlító póz. Ebben az esetben, mint sokszor máskor, a póz neve a test által felvett alakkal áll szorosabb összefüggésben, és más mitológiai tartalom nem mutatható ki nyilvánvalóan. Ez a helyzet az úrdhva-uttánászanával is (felfelé törekvő előrehajlítás.)
Csaturanga-dandászana - talán a legjellegzetesebb astangás póz. Csatur - négy; anga - végtag (a földön nyugvó tenyerekre és lábujjakra vonatkozik); danda - bot. A danda a törvényt, a bűntetést is jelenti, vagy a szabályokat. Ezt a pózt nem olyan könnyű szabályosan végrehajtani, de ha valaki sikeres benne, akkor képesé válik arra, hogy irányítsa a testrészeit, és a többi póz végrehajtásában is hamarabb éri el a sikert.
Úrdhvamukha-svánászana - svána a nőstény kutyára vonatkozik, amely nyújtózás vagy a hold ugatása során szokta ezt a pózt felvenni. Hallottam már olyanról, hogy valaki a pózok nevei alapján osztályozta őket, vagyis ha csak geometriára vagy állatokra utalnak, akkor alacsonyabb rendűek, viszont ha szentek vagy istenségek neveit viselik, akkor magasabb rendű pózokról van szó. Én ebben nem hiszek, mindenkinek magának kell megtapasztalnia az egyes ászanák energetikáját, és hogy mindez a sajátjával hogyan kerül összhangba.
A lefelé néző kutya (adhómukha-svánászana) ugyanaz, és Indiában szintén nagyon jól meg lehet figyelni a nyújtózkodó kutyákon. Persze lehet valami rejtett ezoterikus összefüggés a kutya és a hűség, alázat stb. fogalmai között, amik szükséges tulajdonságok lehetnek az astanga tartós gyakorlásához. Nosza, rajta, kutyálkodjunk a matracon minden nap!
4 megjegyzés:
"hatással van a tudatunkra, illetve az elme koncentrálása a pózban a bandhákkal és a dristivel együtt egy energetikai és tudatállapotot hoz létre," -> Az ashtanganak ezt a pozitiv hatasat a korulottemelok is tapasztaljak. A felesegem szokta kerdezni, hogy "Mi van ma nem ashtangaztal reggel?" ha napkozben ingerult vagyok.
Ez eddig szep is jo is, a problema a munkahelyemen kezdodott amiota renszeresen gyakorlok. A magasabb ezoterikus regiokbol nem igazan akarok visszakerulni a monitoromon megjeleno kis ikonok vilagaba...
Tobbszor kapom magamat daydreaming-en vagy eppen a bandha-imat huzogatom egy meeting alatt. Tobb embert is ismerek akik hasonlo gondokkal kuzkodnek ezert kivancsi vagyok a velemenyetekre.
Nem csodalom, hogy nagyon sok nyugati yogi feladta az allasat es csak a yoganak el.
Gyuri
A titok a motivációban rejlik. Ha van motivációd arra, hogy a munkádat végezd, akkor viszza tudsz billenni a "working state"-be. Ha megszűnik, akkor azt is érdemes tudomásul venni, és ezért választják egyesek a "hivatásos" jógaoktatói státuszt, mert arra motiváltak a legjobban, hogy ezzel foglalkozzanak. Persze itt is megjelenik egy ellentmondás: biznisz vagy gyakorlás? Ha ezt ügyesen tudja egyensúlyban tartani valaki, akkor boldog lesz, de ha elbillen csak az oktatás és menedzsment irányába, és feladja a gyakorlását, akkor szerintem elég sivárrá válik a jógához fűződő viszonya.
Gyuri,
Amit írsz, az szerintem nem a jóga specifikuma, mindig talál az ember olyan kedvtelést vagy célt, ami miatt szeretné elhanyagolni a kötelességeit. (Arjuna esete a kuruksetrai csatával, hmmm?) Abban egyetértek Gaurangával, hogy ha nem vonz már a munkád, akkor próbálj mg olyat keresni, ami motivál (és ez nem feltétlenül a jógaoktatás). Ugyanis nagyon jól hangzik elméletben, hogy „milyen jó lenne jógaoktatóként dolgozni, abból élnék, amit szeretek”, de sajnos ennek a gyakorlati megvalósítása hosszú és nehéz, és vannak olyanok is, akiknek kifordul a gyomra attól, ami a magyar profitorientált jógaszcénában megy.
Ami a konkrét felvetésedet illeti, én nem tartom azt pozitív dolognak, ha valaki jógafüggő lesz, és pl. ha kimarad egy gyakorlás, az már az emberi kapcsolatok rovására megy (pl. mogorva lesz, megbántja a feleségét), mint amikor a drogfüggő nem kapja meg a napi adagját. A jóga célja szerintem nem az, hogy a minket megkötő rozsdás vasláncokat lecseréljük aranyláncokra. Ezért fontos pl. a holisztikus jógairányzatokban az ízületek csavargatása mellett az is, hogy az ember társadalmi kapcsolatait, érzelmeit stb. is a jóga szellemében alakítsa.
Vajrayogi
Ez a dimenzió csak egy mese.
Szereplőkkel, történésekkel, helyekkel.
Amikor bármelyik szereplő azt hiszi, hogy ez a saját meséje és ő van a középpontjában akkor nagyon sivár minden. Ez mozgatja a legtöbb szereplőt.
A szereplők is érzik ezt. Bizonyos tevékenységek közben a "saját mese" érzése elhalványodik(töltődik a sivárság), de a tevékenység befejezése után vissza áll az elkülönültség bár egy könnyedebb formában.
A végső megoldás az elkülönült szereplőknek: ráébredni, hogy nem a saját meséjükben vannak :).
Minden szereplő(akár elkülönült-akár nem)-történés-hely-érzés-érzet-AZ EGÉSZ MESE csak a Mesélőben merül fel.
A Mesélőt nem lehet megismerni az elkülönült szereplő logikájával.
Teljes harmóniát viszont csak a Mesélőben lehet találni.
Ott lehet hagyni az elkülönült szereplői létezést és mindent a Mesélő szemével látni, érezni, csinálni.
A figyelemmel kell dolgozni. Amikor jógázol gondolatok-elkülönültség nélkül akkor: A Mesélő jógázik a saját meséjében a saját szereplőjével.
Tapasztald meg ezt az érzést és ültesd át a teljes napodra, apránként, 1-1 tevékenységgel kezdj. Csak a -most-ban tudsz dolgozni. Ne legyél görcsös, ne akard azonnal az egész életedet Mesélőként élni. Csináld apránként. Ha kizökkensz ne aggódj nincsen semmi baj, még mindig ugyan abban a Mesében vagy csak -elkülönülve- ha ezt észreveszed akkor megint csak kapcsolódnod kell és Mesélőként megélni a pillanatot.
Nem kell otthagyni a munkád, veszekedni a családoddal, bármelyik másik szereplővel... Csak a pillanatban kell maradnod amikor te vagy a Mesélő.
(Adyashanti, Mooji, Buddha, Nisargadatta Maharaj, E Tolle Horváth Mónika, stb)
Olyan szereplők akik mesélőként nyilvánulnak meg.
Sokat lehet tanulni elkülönült szereplőként.
De az a tudás csak elméleti, gyakorlatban kell megélni a Mesélőt.
Persze azt sem kötelező :).
Mindenki olyan világban Él amit Megteremt Magának.
-Ahimsa-
Megjegyzés küldése