Kicsit megszakítom a hajlékonyság hét titkának tárgyalását, hogy beszámoljak a hétvégi eseményekről. Szombaton délután megbeszélést tartottunk több jógastúdió vezetőjével, egy szeptemberi eseménnyel kapcsolatban, amiről bővebben a jövő héten fogok majd értekezni. nagy buli lesz, annyi biztos! Fél kilenc felé elkezdtek jönni az emberek az éjszakai workshopra. Tizennégyen gyűltünk össze velem együtt, így pont jól elfértünk a teremben. Volt három új vendég is, akik most astangáztak életükben először. Hát jó kis erős kezdés, az biztos. De mindenki becsületére legyen mondva, kitartottak a végsőkig, vagyis az éjféli zárómantráig, és becsülettel végigküzdötték az összes ászanát.
Szépen lassan kezdtük, megcsináltuk a napüdvözleteket, az állókat, közben egyesek már elkezdtek izzadni. Én megint csendesen leszűrtem magamban, hogy nem szeretek hidegben jógázni, bár rólam is szépen folt a víz a végére. Inkább csak az zavart, hogy a befejezők közben az emberre ráfagy a vizes ruha. Azért a végére simán lett 30 fok, és 85%-os páratartalom. Az első sorozat első felét dupla vinyászával csináltuk végig, csak hogy teljen az idő. Én azért nem szoktam erőltetni a dupla vinyászát az órán, mert ha mondjuk tíz vinyászával kevesebbet csinál meg az ember, de azokat rendesen megcsinálja a sorozat végéig, annak szerintem több értelme van, mint belenyomni egy csomó vinyászát, de közben csak vonszolod a lábaidat előre-hátra a matracon.
Az egyes sorozat végére már egész jól bemelegedtünk, és még mindig csak fél tizenegy volt, úgyhogy sebtiben át is tértük a kettes sorozatra. Sokan félnek tőle, merthogy "még az első sem megy", de az igazság az, hogy a kettes sorozat ászanái nem sokkal nehezebbek, mint az egyesben levők, csupán gyakorlás kérdése ez is. A pávapózig csináltuk a gyakorlatokat, az utolsó párat, a dvipada-sírsászanától kezdve párosával, hogy mindenkinek legyen sikerélménye. Utána áttértünk a befejezőkre, szépen lecsurgott az is. A savászana alatt egész csend volt az ablakon kívül is, nem is nagyon akaródzott senkinek felkelnie éjfélkor a záró mantrára.
Hajnali egy körül értem haza, és reggel még aludtam volna lelkesen, de a lányom nem igazán hagyott. Délelőtt egy kicsit tevékenykedtem otthon, majd ebéd után elnyomott a buzgóság, elvégre pihenésre való a hétvége vagy mi! Háromkor alig bírtam felkelni, hogy induljak a Millenárisra, még ott is várt rám egy Astanga óra. Ez volt a harmadik vagy negyedik alkalom, hogy órát tartottam ott, és most volt a legjobb az időjárás. Az előző alkalmakkor vagy az eső lába lógott, vagy hideg volt, most viszont frankó napsütés és 30 fok kísérte az órát. A tegnapi workshop kicsit megszórta a népet, meg talán a nyárvége is, mindenki még próbálja kinyaralni magát. De azért így is voltunk tizennégyen, bár egy páran közben feladták.
Viszont ott volt Roland, újdonsült jógásunk, aki mellesleg Muay Thai és K-1 bajnok. Mivel az Ashtanga Night-on nem sikerült fényképeket készítenem, gyorsan lefotózkodtunk vele a Milliben, íme a kép a mai bloghoz. Mellesleg a Muay Thai is pont ugyanazt jelenti, mint az Astanga, legalábbis szó szerinti fordításban: "nyolc testrész". Persze a Thai boxban az ütőfelületekre értik (ököl, könyök, térd és láb), a jógában pedig a nyolcfokú jóga egyes gyakorlataira, de azért érdekes nyelvészeti párhuzam. Holnap pedig folytatódik a munkahét, úgyhogy megyek pihizni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése