Szombat este elérkezett az Acro Night ideje. Hét pár gyűlt össze, plusz befutott Lovász Andi is, így nyolc pár gyakorolt. Persze közben váltogattuk a kombinációkat, annak megfelelően, hogy ki kit tudott tartani. Mint mindig, nagyon jó hangulat keletkezett. Olyan zsivaj volt végig, mint egy játszótéren, és a nehezebb pózoknál egész csapatok alakultak ki, hogy egymást segítség a gyakorlatok végrehajtásában. Az akro jóga nagyon izgalmas dolog, mert a földön már megszokott ászanákat a partnered talpain vagy tenyerein repülve mutatod be. Ehhez a tartónak megfelelően szilárdan kell tartania, ami, mondanom sem kell, hogy alapos igénybevétel a kar- és lábizmoknak. Volt egy testépítő srác is, akinek eltartott egy darabig, amíg rájött, hogyan kell tartani a partnerét, mert azért ez nem lábtológép!
De végül mindenkinek sikerült oda-vissza megcsinálni a legtöbb gyakorlatot, ami meglepő volt, mert voltak azért nehezek is köztük. Ara is rájöttem, hogy ha megfelelően begyakorolja az ember, akkor a saját súlyával megegyező, vagy annál valamivel nehezebb partnert is simán meg tud tartani.
Itt nem előny, ha az ember izzad, mert akkor csúszik a talpa és a tenyere. Úgyhogy külön nem fűtöttem be, így is 30 fok fölé emelkedett a hőmérséklet az augusztusi éjszakában, és 80% fölé a páratartalom. Szóval mindenkiről csöpögött a víz, és szüntelenül törölgetni kellett a kezünket-lábunkat. Szóval jó hangulató workshop volt, és lesz még ilyen.
A rendszeres gyakorlásban persze az embernek az egyéni ászanázásra kell a hangsúlyt helyeznie, mert akkor fejlődnek ki azok a képességek, amelyekre az akróban alapozunk, de happening-jelleggel, és jógabemutatókra igazán izgalmas dolog, és az ember az ászanák új vetületével szembesül, valamint a saját korlátait is más szemszögből látja.
Lefogadom, hogy a résztvevők (miután kiheverték az izomlázat) még ki fogják próbálgatni a tanfolyamon megismert gyakorlatokat, én például a kislányommal fogom gyakorolni. És ez nem egy új találmány, mert Krishnamacharya is csinált jógabemutatókat a kislányával. A gyerekeket legalább könnyű megtartani, és roppant módon élvezik a levegőben jógázást.
A workshop résztvevői is gyerekekké váltak három órára, alig lehetett lecsitítani őket a végén a relaxációhoz. Éjfél után tíz perc síri csend borult az Atma Centerre, még a szigethangok sem nagyon hallatszottak be. Gondolom, nem voltam egyedül avval, hogy hajnalig nem tudtam aludni, ilyenkor felborul a bioritmusom egy pár napra. Ősztől ismét nappali workshopok lesznek az Atma Centerben, a tegnapiról pedig hamarosan felteszek egy képgalériát Facebookra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése