Újabb részlet a Hatha-jóga-Pradípikából:atjáhárah prajásas csa pradzsalpó nijamágrahah
dzsana-szangas csa lauljam csa sadbhir jógó vinasjati /15/
A következő hat tényező elpusztítja a jógát: a túlzott evés; a túlzott törekvés; a szükségtelen beszéd; a szabályokhoz való túlzott ragaszkodás vagy azok figyelmen kívül hagyása; a materialisták társasága és az ingatag lelkesedés.
A fenti hat tényezővel kapcsolatban egészséges egyensúlyra kell szert tennie a jóginak, ha sikeres akar lenni törekvésében. Ha túl sokat vagy túl keveset eszik, túlerőlteti a gyakorlást vagy éppen váltakozó lelkesedése miatt elhanyagolja, ha túlzottan ragaszkodik a jóga-írásokban lefektetett szabályok követéséhez, vagy éppen figyelmen kívül hagyja őket, túl sokat beszél a jógához nem kapcsolódó témákról, vagy túl sokat van azok társaságában, akiket nem érdekel a jóga, akkor a jóga útján való előrehaladása akadályokba fog ütközni. Éppen ezért gondosan kerülni kell ezt a hat tényezőt.
utszáhád száhaszád dhairját tattva-gjánács csa niscsaját
dzsanaszanga-paritjágát sadbhir jógah prasziddhjati /16/
A következő hat tényező elősegíti a sikert a jógában: lelkesedés, bátorság, kitartás, helyes megértés, eltökéltség és a világi személyek társaságának kerülése.
Ezek a tényezők a pozitív előírások, amelyeket kultiválni kell, a jámához és nijámához hasonlóan, ahol az előbbi az öt tiltó szabály, az utóbbi pedig az öt előírás (lásd a következő versben). A jóginak töretlen lelkesedéssel kell gyakorolnia a jógát, mindennemű zavaró tényező ellenében is. merésznek kell lennie, ugyanis a jóga a félelem legyőzéséről szól. Kitartónak és türelmesnek is kell lennie, mert a jógában nem lehet gyorsan és könnyen elérni a sikert. Ezzel együtt eltökéltnek kell lennie, hogy bármilyen körülmények között is van, folytatja a gyakorlását és tovább halad a jóga útján. A tattva-gjána, vagyis a helyes megértés azt jelenti, hogy tanulmányozzuk a jóga filozófiáját, elméletét, és az intelligenciánkat arra használjuk, hogy megértsük a jóga folyamatának jelentőségét és helyes alkalmazását. Ennek hiányában nem szerezhetjük meg a helyes motivációt a jóga gyakorlásához, és ez a motiváció nem lesz tartós. A dzsana-szanga-paritjága elv nem csak arra vonatkozik, hogy kerüljük azok társaságát, akiket nem érdekel a jóga, vagy nincs hitük benne, hanem arra is hogy válasszuk azok társaságát, akiket komolyan érdekel a jóga, és komolyan gyakorolják.
atha jamanijamáh:
ahimszá szatjam asztéjam brahmacsarjam ksamá dritih
dajárdzsavam mitáhárah saucsam csaiva jamá dasah /17/
A tíz jama (tilalom) a következő: ahimszá (erőszakmentesség); szatjam (igazmondás); asztéja (nem-lopás); brahmacsarja (cölibátus); ksamá (megbocsájtás); dhritih (kitartás); dajá (kegyesség); árdzsavam (szerénység); mitáhárah (mértékletes evés); és saucsa (tisztaság).
A Szvátmáráma által említett tíz elv némiképpen eltér Patanzsali felsorolásától a Jóga-szútrában. Emellett nincsenek határozottan különválasztva a jamák (tilalmak) és a nijamák (előírások). Nézzük meg összehasonlításképpen Patandzsali listáját: Az öt jama között az aparigrahát (nem-birtoklást) említi ötödikként a brahmacsarja után. A nijamák között csak a saucsa (tisztaság) egyezik, emellett Patandzsali a tapasz (lemondás), szvádhjája (az önvaló tanulmányozása), ísvara-pranidhána (önátadás a Legfelsőbbnek) és a szantósa (elégedettség) elveit említi. Ez utóbbihoz valamennyire kapcsolható a szerénység, illetve a lemondáshoz kapcsolható a mértékletes evés. A megbocsájtás és kegyesség olyan tulajdonságok, amelyek azokban alakulnak ki, akik átadják magukat a Legfelsőbbnek. A kitartás, mint tulajdonság, egyrészt szükséges mind a tíz szabály gyakorlásához, másrészt azok gyakorlása erősíti a kitartást. A fenti felsorolásból látható, hogy a hatha-jóga elsősorban a test és az érzékek szabályozásával foglalkozik, míg Patandzsali Astanga-jógája az elme és az önvaló kultiválásával is részletesen foglalkozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése