A tegnapi Gregor Maehle-idézetet folytatnám, illetve hozzáfűznék egy-két dolgot, mert nem mindennel értek egyet vele:"Anatómiai fókusz: a gerinc kapcsolódási pontjai
Az a rész, ahol a gerinc a fejjel összekapcsolódik (a nyakszirt) a gerinc fontos kapcsolódási pontjainak egyike. A továbbiak az utolsó nyaki csigolya (C7) és az első mellkasi csigolya (T1) találkozási pontja; Az utolsó mellkasi csigolya (T12) és az első lumbális csigolya (L1) találkozási pontja, valamint az utolsó lumbális csigolya (L5) és a keresztcsont (S1-5) ízesülése. A kereszcsont pedig oldalirányban ízesül a medencével, illetve a szakroiliakális (csípő-keresztcsonti, SI) ízületekkel kapcsolódik össze.
Ezek mind olyan területek, ahol a gerinc nagyobb mértékű stresszt kap. Ezeken a területeken olyan izom-kapcsolódások vannak, amelyek egymással ellentétes irányban dolgoznak, hogy nagyobb mozgási lehetőséget adjanak nekünk. Ezért fontos, hogy tudatosan dolgozzunk ezeken a területeken, és tartsuk tiszteletben a strukturális korlátaikat és érzékenységüket.
Ugyanakkor a hosszanti hasizmot (rectus abdominis) aktiválni kell, hogy rögzítsük az alsó bordákat és megakadályozzuk azok megnyílását. Ha az alsó bordák szétnyílnak, akkor ez hozzájárul a derék túlfeszítéséhez. A hasizom a szeméremcsontot is megemeli, és engedi, hogy a farokcsont befelé billenjen. Ez képessé tesz arra, hogy hosszú, nyújtott állapotban tartsuk a gerincet az összes pózban."
Na és most jövök én. Aki nem olvasta a tegnapi bejegyzést, annak javaslom, hogy fussa át, mielőtt belemerülnék a fejtegetésembe. Nos, én megértem, hogy Gregor Maehle és főleg a felesége, Monica Gauci a terápiás hatás szempontjából közelítik meg az Astangát, és ez így is van rendjén, illetve minden tanárnak elsősorban a terápiás hatást kell szem előtt tartania, amikor ászanákat gyakoroltat a tanítványokkal. A gerincproblémákkal, különösen a derék vagy a nyaki szakasz fájdalmával, illetve ugyanitt porckorong-degenerációkkal küzdő emberek számára teljes mértékben áll az, amit írnak.
Hozzá kell tennem azonban, hogy én hátrahajlítás-mániás vagyok, és meggyőződésem, hogy egészséges és megfelelően edzett gerinc esetén a legextrémebb hátrahajlítások sem okoznak problémát. Persze ez az oktató felkészülétségén múlik, hogy mennyire tudja megítélni, kit milyen mértékű hátrahajlításokba lehet veszély nélkül belevinni. Azonban azt badarságnak tartom, hogy a vállak hátragördítésétől "leblokkolódik a szívcsakra hátsó tölcsére", ha ezoterikusan akarok fogalmazni.
Én pontosan azt tapasztalom, hogy a legtöbb embernek előrelóg a válla, és nem tudja hátrahúzni a lapockáit, mivel gyenge a romboid-izma. A háti gerinc-szakasz nem nagyon tud hátrahajolni, így ha szép ívvel akarjuk összekötni a derék és nyaki szakasz hátrahajlítását, akkor a lapockákat maximálisan hátra kell húzni, és a vállakat is hátragördíteni. Szerintem kifejezetten szép, ha valaki jó nagy körben tudja mozgatni a vállait, és ez a légzés elmélyítését is elősegíti.
Való igaz, hogy a derekunkat nem szabad engedni összeesni, és ezért a felfelé néző kutyában is tartani kell az uddijána-bandhát, de azt nem hiszen, hogy a hasfal feszesen tartása által a bordákat vissza kéne fogni. Ha valóban teljes hátrahajlítást akarunk elérni, akkor a gerinc minden szakaszában, plusz a csípőben is ki kell használni a maximális hátrahajlítási lehetőséget.
A nyakra visszatérve, én sem szoktam erőltetni, hogy a fejet teljesen dobjuk hátra, főleg, mert a csuklyásizom görcsös megfeszítésével a nyaki csigolyák összetorlódnak. Ha valaki szédül, vagy megfájdul a feje a fej hátrahajlítástól, akkor jobb kihagyni. De egészséges nyakúak bátran csinálhatják, ha jólesik, mivel ez nagyon szükséges például a 3. sorozatos sáskapóznál. Egy dolgot kell megtanulni, és ez a nyaki és derék-szakaszra is vonatkozik, hogy a teljes hátrahajlítás előtt és közben teljesen meg kell nyújtani a gerincet, hogy a csigolyák között maximális legyen a táv, és ne nyomorítsuk össze a porckorongokat. Csak az lesz sikeres a hátrahajlításokban, aki ezt megtanulja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése