Segédletek a fejlődéshez

Szerintem természetes dolog az, hogy az ember fejlődni akar, sőt, az nem természetes inkább, hogy az ember megreked egy ponton, és természetesnek veszi azt, hogy nem tud tovább fejlődni. Ennek a hátránya az, ami a lélek természetéből fakad, hogy előbb-utóbb teljesen kiábrándulunk a dologból, és elveszítjük az érdeklődésünket iránta.

A másik motiváció-gyilkos gondolkodásmód az, amikor azt hisszük, hogy már tökéletesek vagyunk, és nincs hová fejlődni. Szomorú hírt kell közölnöm: a jógában nincs tökéletesség, illetve pontosabban fogalmazva, nincs határa a tökéletesség felé tartó fejlődésnek! Minél alázatosabb az ember, annál jobban tud előrehaladni, mert az egó nagy akadály, és általában fájdalmas az elvesztése. Ha azt gondoljuk, hogy nekünk már senki nem tud semmit sem tanítani, akkor ez így is lesz, de nem azért, mert már tökéletesek vagyunk, hanem azért, mert a befogadóképességünket sikerült nullára lecsökkenteni.

Tehát az első pont: ne fogadjuk el a helyzetet öröknek és megváltoztathatatlannak! Mindig van mód a továbbfejlődésre, csak meg kell találni! Szóval, ha úgy érzed, hogy befásult a gyakorlásod, beégtél és nem tudsz továbblépni, sőt inspirációd sincs hozzá, vagy esetleg úgy érzed, hogy már minden tuti, akkor lehet igénybe venni egyet vagy többet az alábbi segédletek közül.

1. Tükör. Nem szeretek tükör előtt jógázni, mert az embernek befelé kell figyelnie, a belső érzetekre és nem a kinézetére. De néha hasznos dolog lehet egy tükör előtt lenyomni a sorozatot, mert sokszor a belső érzet teljesen mást sugall nekünk, mint az objektív kinézet, és nagyon sokat lehet belőle tanulni, amikor azt gondoljuk, hogy valami már egyenes, és közben nem is az.

2. Videó. Manapság már egy videófelvétel nem nagy kunszt. Érdemes kamera előtt is végigcsinálni a sorozatot, és utána végignézni. Még jobb, ha esetleg rá tudsz venni valakit, hogy operatőrködjön, mert akkor több szögből látod, hogy mi az, ami béna. Én például fotózás után szoktam elsírni magamat, hogy hogy néznek ki az ászanáim, de videózás után meg végképp néha csak a "Delete Selection" opció marad.

3. Jógázzatok együtt egy barátoddal, aki szintén jártas a sorozatban, és kérdezd meg utána, mi a véleménye, mit lehetne még javítani. Ha a tanárodat kéred meg ugyanerre, az még jobb, mert biztos lesz egy pár keresetlen szava.

4. Menj el új tanárok óráira néha-néha (még ha nem is Astanga), vagy menj el egy-két workshopra! Szerintem a kapott inspiráció mindig megéri a workshop árát (feltéve, ha jó tanár workshopját választottad).

5. Olvass el egy-két könyvet az Astangáról, vagy nézz meg egy-két videót a Youtube-on! Én mindig nagyon sok inspirációt és betekintést kapok ezekből, és gyakran pont egy olyan videóra bukkanok rá a semmiből, ami megmutatja a megoldást arra a kérdésre vagy ászanára, amit éppen próbálok "felhackelni".

6. Miután mindezeken végigmentél, és sikerült világossá tenned magad előtt, hogy a gyakorlásod mely aspektusait kellene fejlesztened, találj ki egyedül vagy a tanároddal/barátoddal egy rövid speciális programot, ami azt az aspektust fejleszti. Ezt hozzáteheted a napi gyakorlásodhoz, és lassan el fogod kezdeni érezni a változást. Minden folyamatosan változik, tehát nem logikus, hogy ha a gyakorlásodat próbálod befagyasztani ugyanarra az üzemmódra, akkor eléred a maximális eredményt.

7. A gyakorlás sohasem független a mindennapi életmódunktól, a mentalitásunktól, tudatállapotunktól. Ha mélyreható változásokat akarsz elérni, akkor vedd sorra a jámákat és a nijámákat, és nézd meg, mit tudsz beiktatni az életedbe. Ha változást akarsz, akkor változtatni kell!

Ha sérülésed van, akkor tedd ugyanezt, változtass, ne ragaszkodj ugyanahhoz a módhoz, ahogy eddig gyakoroltál, mert elképzelhető, hogy a berögzült hibák okozták a sérülést. Ha makacsul nyomjuk a hibás dolgot, akkor a szervezetünk egyre nagyobb sérülésekkel fog bűntetni, illetve figyelmeztetni. Benjamin Franklin szerint "Ami fáj, az nevel", de ez nem azt jelenti, hogy minél jobban fáj a testünk, annál helyesebb úton haladunk. A fájdalom inkább elrettentő szándékkal van jelen, vagyis azt mutatja meg, hogy mint csinálunk helytelenül.

Az okos ember ebből tanul, és változtat. A kevésbé okos nyomja tovább, aztán vagy arra a következtetésre jut, hogy "az Astanga nem működik", vagy arra, hogy "az Astanga tökéletes, csak nem nekem való". Ha az Astanga csak tökéletes embereknek volna való, akkor tulajdonképpen semmi értelme sem volna, mert aki már tökéletes, az minek erőltesse magát? Az Astanga igenis a tökéletlen embereknek való, csak ésszel kell csinálni!