Kirándulunk!

Végre ki a szabadba! Jó harmincan verődtünk össze a szombati Atmás kiréndulásra, az időjárás is éppen megfelelően alakult. A vonatos csapat már háromnegyed tízkor ott szobrozott Tabajdon a mezítlábas park bejárata előtt, amikor mi a kocsival még Törökbálintnál jártunk. Végül amikor odaértünk, hamar beértük a kis csapatot a mezítlábas park ösvényén. Bevallom őszintén, én valami nagyobb volumenű, profi dologra számítottam, de persze ingyen ne reklamáljon az ember, hanem masírozzon lelkesen a zúzottkövön, kukoricacsutkán, tobozokon és egyéb terepakadályokon.

Maximum fél órás séta után, miközben beértük az előőrsöt, megérkeztünk egy játszótérre, amit a gyerekek lelkesen birtokba is vettek. Panni és két csemetéje, Áron (2) és Dávid (6) már úgy néztek ki, mint a dzsungelharcosok túlélőtúra után, tetőtől talpig tele csípésekkel, térdig sárosan, és pluszba még Panni térdein is egy-egy zúzott seb, mert egyből a bejáratnál elesett. A játszótéren próbáltuk rávenni Katát, hogy mutassa be az újonnan tanult rúdtánc-gyakorlatokat a játszótér rúdján, de nem volt hajlandó, így én próbálkoztam, nem sok sikerrel :-).

Kinéztem magamnak egy jó kis színpadot a közelben, ahol jót lehetett volna gyakorolni, de a csapat kijelentette, hogy mindjárt indulunk tovább az alcsúti arborétumba, úgyhogy arra saccoltam, hogy inkább ott gyakorlok. Átkocsikáztunk, majd megvettük a 300 Ft-os belépőt. Ez a park valamilyen grófé volt, meg is találtuk a rezidenciáját, igaz, csak a homlokzata volt meg, mögötte a nagy büdös erdő. Nekem bejöttek a hatalmas fák, köztük mindenféle egzotikus trópusi fa is volt. Legalább a nap java részében az árnyékban sétálhattunk, bár a feleségem így is napszúrást kapott.

Találtunk még egy kis erde

i kápolnát, egy nagy szabadtéri márványkádat, meg egy tavat, amiben tavililiomok díszelegtek. Ennek a hídján még forgattunk egy rögtönzött videót, mert már mindenkit kiűzött a rengeteg szúnyog az erdőből. A film is azért lett egy kicsit göröngyös, mert a feleségem a szúnyogokat csapkodta magán, miközben a kamerát fogta. Itt van a képgaléria is, és a bejegyzés alján a videó.

Az egész kirándulásban az volt a legvarázslatosabb, hogy csak sétáltunk meg játszottunk a gyerekekkel, nem kellett semmit elérni, vagy mutatni a másik előtt, nem vártunk el semmit egymástól, és így mindenki felszabadultan élvezhette a madárcsicsergést, a természet buja zöldjét, ami a májusi felhőszakadások után talán még a szokottnál is avatárosabb volt, csak egy hátránya volt a nagy trópusi esőzéseknek, az irdatlan szúnyoginvázió. Úgy látszik, hivatalosan is meleg égövi országgá váltunk, a monszun már lement, most a moszkitók rohamoznak. Mindenki folyamatosan fújkálta magára az ilyen-olyan szúnyogriasztó szereket, Kata pedig a begyulladt csípéseket utókezelgette valamiféle varázslöttyel.

Szóval mindenkinek üzenem, aki a természetbe készül, vagy a Szigetre vagy egyéb szabadtéri fesztiválokra, hogy készüljön fel a csípésekre, mert ahogy az ár visszavonult és kiszáradtak a nagyobb belvizek, most fog még csak kikelni a szúnyogok java a lárvákból. A júliusunk véradással fog telni, legalábbis azoknak, akik sokat lesznek a szabadban. Én már várom az augusztust, mert akkor megyünk Horvátországba. De előtte még sok teendő van, előttem áll a két jógabemutató (igazából összesen nyolc vagy tizenegy, nem is tudom...), plusz a két éjszakai workshop, a hétköznapi órákról nem is beszélve. Úgyhogy jó volt ez az egy napos lazulás, de holnap vissza a gyakorláshoz, practice and all is coming!