2010. július 7., szerda

Hatha-jóga Pradípika

Lassan el kell kezdenem az Agni-jóga oktatói tanfolyam jegyzeteit írogatni. Az elméleti rész alapja Szvátmáráma műve, a Hatha-jóga Pradípiká lesz. Jelenleg a történettudomány a 14. századra teszi a keletkezésének időpontját. A mű 282 slókából (szanszkrit versből) áll, amit négy fejezetre osztott a szerző. Az első fejezet az ászanálkkal foglalkozik, a második a pránájámával, a harmadik a múdrákkal és a negyedik a szamádhival. Úgyhogy a közeljövőben néhány ezzel kapcsolatos blogbejegyzés szenvedő alanyai lesznek a kedves olvasók. A következő angol kiadást használtam alapul a fordításokhoz: Pancam Sinh Rai Bahadur Srisa Chandra Vasu: The Forceful Yoga, Motilal Banarsidass, Delhi, 2004.

HATHA-JÓGA PRADÍPIKÁ

ELSŐ FEJEZET - AZ ÁSZANÁK

srí-ádináthája namó 'sztu taszmai jénópadistá hatha-jóga-vidjá
vibhrádzsaté prónnata-rádzsa-jógam áródhum iccshór adhiróhiníva /1/

Dicsőséget Ádináthának (Sivának), aki kifejtette a hatha-jóga tudományát, ami lépcső gyanánt vezeti a gyakorlót rádzsa-jóga magasabb szintjei felé.

Sivát tartják a hatha-jóga tudomány atyjának, aki megtanította azt az emberiségnek. Ezt a nézetet a Gheranda-szamhitá is osztja (2.1-2.), mely szerint az Úr Siva 8 400 000 ászanát pbált ki, és ebből 84-et emelt ki. Gheranda Muni szerint e 84-ből csupán 32 hasznos az emberiség számára. Ugyanakkor Siva a Nátha hagyomány eredetének is tekinthető, hiszen a következő versben felsorolt mesterek (főleg Matszjéndranátha és Górakhnátha) a Nátha tradíció (ami szanszkritül fenntartót jelent) híres gurui voltak.

Fontos még megérteni az astanga-jóga, a hatha-jóga és rádzsa-jóga elnevezések közötti kapcsolatot. Az astanga-jóga mindkettőt magában foglalja, míg a hatha-jóga főként az alsóbb lépcsőfokokat (ászana és pránájáma) emeli ki a jóga lépcsőjéből, míg a rádzsa-jóga (királyi jóga) dominánsan az utolsó három lépcsőfokra (dháraná, dhjána és szamádhi) építkezik. Nyilván minden jóga célja a rádzsa-jóga, a hatha-jóga gyakorlói viszont fontosnak tartják az alapok (ászana és pránájáma) megfelelő elsajátítását, mivel az könnyebben elvezet a rádzsa-jóga magasabb szintjeire. A ha-tha szóösszetétel a nap és a hold-energiákra vonatkozik, amelyek az ídá és pingalá-nádíkban (energiavezetékekben) keringenek), és a hatha-jóga gyakorlatainak célja a harmónia megteremtése ezen energiák között.

A szanszkrit versek után, amelyeket fonetikus átírással közlök, vastag betűvel szedtem a versek fordítását, majd normál betűvel magyarázatokat fűztem hozzá.

pranamja srí-gurum nátham szvátmáráména jóginá
kévalam rádzsa-jógája hatha-vidjópadisté /2/

Jógi Szvátmáráma, miután először tiszteletét ajánlotta gurujának, Srínáthának, elmagyarázza a hatha-jógát, amely csupán előkészület a rádzsa-jóga eléréséhez.

A mű szerzője Jógi Szvátmáráma (a neve azt jelenti, hogy az, aki a saját önvalójában leli örömét; szva - saját, átmá - önvaló, áráma - aki boldogságot tapasztal). Mint ahogyan a védikus kultúrában szokásos, mielőtt mondanivalójába kezd, felajánlja a tiszteletét a gurujának, akitől e tanítások származnak, és az áldását kéri, hogy a törekvése sikerrel járjon.

bhrántjá bahu-mata-dhvánté rádzsa-jógam-adzsánatám
hatha-pradípikám dhatté szvátmárámah kripákarah /3/

A sokféle vélemény nyomán fakadó sötétség okán az emberek képtelenek megérteni a rádzsa-jógát. Együttérzésében Szvátmáráma összeállította ezt a Hatha-pradípikát, hogy eloszlassa ezt a sötétséget.

A védikus irodalom (és azon belül a jóga-írások) célja az, hogy a bennük rejlő tudás által szétoszlassák a tudatlanság sötétségét az emberiség fejében. Ez a vers megmagyarázza a mű címét, ugyanis a pradípiká kifejezés lámpást, mécsest jelent, amely eloszlatja a sötétséget.

hatha-vidjám hi matszjéndra-góraksádjá vidzsánaté
szvátmárámó 'thavá jógí dzsáníté tat-praszádatah /4/

Matszjéndra, Góraksa, és a többi [guru] ismerte a hatha-vidját, és az ő kegyükből Jógi Szvátmáráma is tőlük sajátította azt el.

A vidjá kifejezést tudást, tudományt jelent. A vers egy fontos elvet emel ki: a mester és tanítvány kapcsolatában a tanítványnak elégedetté kell tennie a mestert a törekvésével és a szorgalmas tanulással, mert a valódi tudás a mester áldásából nyilvánul meg a tanítvány szívében.

srí-ádinátha-matszjéndra-sábará-nanda-bahiraváh
csaurangí-mína-góraksa-virúpáksa-bilésajáh /5/
manthánó bhairavó jógí sziddhir buddhascsa kanthadih
kórantakah szuránandah sziddhipádas csa csarpatih /6/
kánérí púdzsjapáddas csa nitjanáthó nirandzsanah
kapálí bindunáthas csa kákacsandísvaráhvajah /7/
allámah prabhudévas csa ghódácsólí csa tintinih
bhánukí náradévas csa khandah kápálikasz tathá /8/

A korábbi időkben a következő sziddhák (megvilágosult mesterek) léteztek:
1. Srí Ádinátha (Siva)
2. Matszjéndra
3. Sábara
4. Ánanda
5. Bhairava
6. Csaurángí
7. Mína
8. Góraksa
9. Virúpáksa
10. Bilésaja
11. Manthána
12. Bhairava
13. Sziddhi
14. Buddha
15. Kandhadi
16. Kórantaka
17. Szuránanda
18. Sziddhipáda
19. Csarpati
20. Kánérí
21. Púdzsjapáda
22. Nitjanátha
23. Nirandzsana
24. Kapálí
25. Bindunátha
26. Kákacsandísvara
27. Alláma
28. Prabhudéva
29. Ghódácsólí
30. Tintini
31. Bhánukí
32. Náradéva
33. Khanda
34. Kápálika stb.

A sorrend vélhetőleg nem teljes, és ha mindegyik megelőző mesterre egy emberöltőt számítunk (50 év, bár az esetüknben ez sokkal több is lehetne), akkor ez már 1700 évet jelent, tehát ez a tudomány ilyen formában minimum az i.e. 3. században létezett, de persze a mű tanulásga szerint már az univerzum kezdete óta birtokolja az Úr Siva.

itjádajó mahásziddhá hatha-jóga-prabhávatah
khandajitvá kála-dandam brahmándé vicsaranti té /9/

Ezek és a többi mahásziddha (nagymester) az idő korlátait áttörvén a hatha-jóga ereje által, még most is az univerzumban vándorolnak.

A jóga meghosszabbítja az életet, egy tökéletességet elért, felszabadult mester esetében akár nagyon hosszú időre is, és a vers tanulsága szerint ezek a mesterek azóta is, több ezer éve az univerzum különböző pontjain találhatóak. Még ha nem is feltétlenül a fizikai testük konzerválása által maradtak életben, de a tanaik folrmájában mindenképpen, hiszen a Hatha-jóga Pradípiká az ő tanításaik összegzése.


1 megjegyzés:

Teofil írta...

"a tanítványnak elégedetté kell tennie a mestert a törekvésével és a szorgalmas tanulással, mert a valódi tudás a mester áldásából nyilvánul meg a tanítvány szívében" - ez nagyon szép!