Gyakorlat teszi a mestert

Van egy jó magyar mondás: "Aki tudja, csinálja, aki nem tudja, az meg tanítja." Na hát én sokáig azt hittem, hogy ez a jógaoktatókra nem igaz, legalábbis az Atma Centeresekre tudtommal nem, mert gyakorolnak, mint a güzü, és fejlődnek is. Közben azonban lépten-nyomon belebotlok egy-egy oktatóba, aki bensőségesen elárulja nekem, hogy ő mostanában elhanyagolja a gyakorlást, és hát annyi dolga van, meg minden. Ezt persze akinek inge, az most magára veheti, de általában én nem szoktam egyes esetekre hivatkozva blogbejegyzést írni, csak amikor több, független forrásból érkeznek arra utaló jelek, hogy ez már egy tendencia.

Jelen esetben is ez történt. Az első konklúzióm az volt, hogy ha egy oktató számára nem elsődleges prioritás a gyakorlás, akkor hogyan fogja tudni a diákjait meggyőzni, hogy nekik az legyen? Ma éppen oktatói gyűlést tartottunk az Atmában, és a többiek azt mondták, hogy más jógastúdiók simán bezárnak nyárra, nálunk meg úgy néz ki, fanatikusok a jógások, mert éjjel-nappal, fagyban és rekkenő hőségben is jönnek. "Ezt el is várom" - vágtam rá, mert egy fanatikusnak az a dolga, hogy másokat fanatizáljon. Nálunk "No day without yoga" a jelszó, még karácsonykor meg Szilveszterkor is tartottunk jógaórákat.

Őszintén szólva már nem is érzek túl sok inspirációt arra, hogy azokat cseszegessem, akik a fészbukkon ontják a kifogásokat, amikor rájuk reccsentek, hogy hol jártak az elmúlt héten. Szerintem aki ilyen inspiráló közösségben nem tud inspirációt meríteni a jógához, az vagy menthetetlenül lusta, vagy tényleg nem érdekli a jóga. Szerintem nem jönni jógaórára, kihagyni egy hetet vagy kettőt, vagy ne adj'isten még többet egyszerűen ciki, és alibiket gyártani az még gázabb dolog.

De persze egy jógás azt csinál, amit akar, viszont egy oktató azért az már nem teljesen! Én azt mondanám, hogy egyenesen az emberek becsapása az, amikor győzködöd őket, hogy milyen jó dolog a jóga, és gyakorolják minden nap, de neked nem jut rá időd, mert "annyi fontosabb dolgod van." Ez hiteltelen. Amikor egy indiai oktatóval beszéltem régebben, akinél Astanga órán jártunk, és nagy lelkesen kijelentette, hogy ő már nem ászanázik, csak pránajámázik, akkor eldöntöttem, hogy itt egy csalóról van szó, aki nyerészkedik a jóga hullámát meglovagolva, de nincs igazi őszinte hite a jógában.

Az emberi lustaság végtelen, és szerintem ez az egyetlen igazi indok, amikor egy oktató elhanyagolja a gyakorlását. Pattabhi Jois azt mondta, hogy "Practice and all is coming" (persze közben ő is abbahagyta a gyakorlást 57 éves korában, és még vagy harminc évig fejte a lelkes nyugati tanítványokat), de én ehhez hozzátenném, hogy "Stop practicing and all is lost). Magyar fordítás a Bikicsunájok kedvéért: "Gyakorolj és minden jönni fog", illetve "Hagyd abba a gyakorlást és minden elveszik."

Vannak olyan hangok a magyar jógában (reményeim szerint ezek kihalófélben lévő hangok, mert jóval 50 feletti ipsékből törnek elő), hogy az ászanának semmi köze a spiritualitáshoz, már majdhogynem "semmi köze a jógához" stb. Igaz, ami igaz, az ászana egy kezdeti lépcsőfok. De én egyelőre kezdőnek tekintem magamat a jógában, és mivel kezdőket oktatok, az ászanák gyakorlásán keresztül szeretném elvezetni őket a spiritualitás vagy a jóga magasabb aspektusai felé.

Szerintem a "spritualitás" nem ürügy arra, hogy egy jógaoktató sörpocakot növesszen, és megideologizálja, hogy neki már nincs szüksége az ászana-gyakorlásra. Olyat is hallottam már, hogy a haladó ászanáknak nincs jelentősége, de miért? Mintha nem lenne azoknak is ugyanúgy számtalan terápiás és energetikai hatása, mint az alapgyakorlatoknak. Én ilyenkor mindig megkérdezem, hogy ha valaki nem tud megcsinálni egy haladó ászanát, akkor miért nem tudja? Mit tett annak érdekében, hogy meg tudja csinálni? Nyilván kényelmesebb önmagunkat és másokat győzködni, hogy "ez igazából nem is olyan fontos, és egyébként is nem ez a jóga lényege". De mennyire őszinte egy ilyen személy, és mennyire hiteles?

Szögezzünk le valamit. A bhakti-jóga az általam ismert legmagasabb szintű és legspirituálisabb jógafolyamat. De mivel testet öltött lények vagyunk, a testünket használjuk Isten szolgálatára. A testünkkel énekelünk, táncolunk, takarítjuk a templomszobát, imádjuk Krisna múrtiját, stb. Akkor kötelességünk a testet egészégesen tartani, és erre az ászana egy kiváló módszer.

Én nem hiszek abban, hogy sikeres lehet valaki a jóga magasabb aspektusaiban, a meditációban, stb., ha a testét nem szabadította meg a betegségektől, az elhízástól és a méreganyagoktól. Ezek az elmét is megmérgezik és szétszórják. Az Upanisadok azt mondják: nájam átmá bala-hinéna labhjó, vagyis az Önvalót nem érhetik el azok, akik híján vannak az erőnek.

A másik pedig az, hogy szerintem az sem becsületes dolog, ha halálra dolgoztatjuk az embereket jógaórán, miközben mi meg hátradőlve lazulunk. Én szeretem legalább azt elvárni magamtól is, mint amit másoktól, de inkább többet. Vannak néha extrém hajlékony emberek, főleg lányok, és természetesen velük olyan pózokat csináltatok, ami nekik kihívás, miközben az átlag hajlékonyságúaknak majd kiesik a szemük, hogy mit vágnak ezek ki könnyedén és zokszó nélkül. De nálunk az Atmában mindenki egyenlő, és azt a látásmódot próbálom átadni, hogy ami neki sikerül, az nekem is menni fog egyszer.

Például most a fenti képen látható póz az egyik kedvencem. A hétfői meg a keddi órán is volt egy-egy lány, aki gond nélkül meg tudta csinálni a teljes íjpózt, felső fogással, vagyis előrenéző könyökökkel, szinte nyújtott könyökkel és térdekkel, vagyis tulajdonképpen hátrafelé kettéhajtotta magát. Persze itt engem mint tanárt nem elégít ki az, hogy vannak ilyen "abnormális" hajlékonyságú emberek, és én hajtogatom őket az órán, mint az eszeveszett. Én inkább ezt szűröm le ebből, hogy valamikor ez nekem is menni fog, csak gyakorlás kérdése. Mos egyelőre még csak jógaövvel megy, esetleg ha nagyon be vagyok melegedve, és valaki beigazít, akkor az övön el tudja csúsztatni a kezemet a lábujjamig, de a lényeg a tendencia.

Majd' negyven évesen is napról napra fejlődök, és biztos vagyok benne, hogy ez nyolcvan éves koromban sem fog megállni. Az öregedéssel a szövetek kiszáradnak, összemennek, de ezt meg lehet előzni, és egy csomó tényező van, amivel pozitívan lehet befolyásolni. Rábukkantam a neten egy igazi amerikai reklámízű brosúrára, ami a "Hajlékonyság hét titkát" tárgyalja. Na ezeket fogjuk kritikusan szemügyre venni a következő napokban.

Szóval vissza az alaptémához. Szerintem a legerőteljesebb tanítási módszer a példamutatás. Ha nem gyakorolsz, akkor ne csodálkozz, hogy a tanítványaid elszállingóznak, mert ők is olyan tanárt keresnek, akiből több inspirációt tudnak meríteni. Másrészről viszont az a legjobb marketing, ha gyakorolsz, és a tanítványok ezzel tisztában vannak, sőt, a saját szemükkel tapasztalják az eredményt. Nem szégyen az, ha egy jógaoktató hajlékony, talán még az sem, ha nem annyira az, de viszont ha visszafelé fejlődik, az már nagy szégyen szerintem. Tehát a legjobb marketing a gyakorlás!