Felfelé néző kutyapóz

Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből:

"Pancsa: Úrdhvamukha-svánászana (felfelé néző kutyapóz)

Dristi: Homlok

Belégzéssel indítva a mozdulatot, egyenesítsük ki a karjainkat és vigyük előre a mellkasunkat, átgurulva a lábujjainkon, mígnem a talpak felfelé mutatnak. A rüsztöt nyomjuk bele a talajba, és fékként használva őket, akadályozzuk meg a karok előrehúzó hatását. Ennek a két mozdulatnak a kombinációja kihúzza és megnyújtja a gerincet.

Ahelyett, hogy hátragurítanánk a vállakat (ami közben a rombusz-izmok összehúzzák a lapockákat, és a szív mögötti terület lezárul). Tartsuk szélesen a lapockákat ez elülső fűrészizom (serratus anterior) segítségével, és húzzuk őket lefelé a hát mentén a széles hátizom (latissimus dorsi) segítségével. Ha hátragördítenénk a vállakat, akkor a mellkas előremozdulna, és büszkén kidomborodna, mint egy oroszláné.

Úgy képzeljük el a karokat, mint a hinta keretét, a vállakat a tengelyének, a mellkast pedig az ülésének. Hintáztassuk át a szívünket a karok között, hogy meg tudjuk hosszabbítani a gerincet. A legalsó bordák most előre és felfelé mozdulnak.

Az állunkat emeljük a mennyezet felé, és hosszan nyújtsuk meg a tarkót, miközben hátrahajtjuk a fejünket. Akiknek korábban sérült a nyaki gerinc-szakasza, azok kerüljék a fej hátrahajtását, és tartsák egyenesen a nyakukat,, és az orrhegyre nézzenek a homlok helyett. Ezzel megelőzhető a tarkó túlzott hátrafeszülése és összehúzódása. Azok a gyakorlók, akik több hátrahajlításra szorulnak, nézhetnek a szemöldökük közé. Ugyanakkor legyünk óvatosak, és ne korlátozzuk a hátrahajlítást csak a nyaki szakaszra!

Ezt a pózt gyakran összetévesztik a Hatha-jóga Bhudzsangászanájával (kobra-póz), és gyakran a két póz közötti átmeneteket is megfigyelhetjük. A felfelé néző kutya határozottan különbözik tőle. Amellett, hogy a karok egyenesek, a lábakat is megfeszítve és egyenesen tartjuk, olyannyira, hogy a térdek nem érintik a földet. A megfeszített lábak támasztják a derekunkat. Ha egyenesen tartjuk a lábainkat, akkor a nyújtást a csípőízület eleje felé visszük, és nyújtjuk a csípőhajlító izmokat, ami minden hátrahajlításnál szükséges. Fontos, hogy előremozduljunk a karjainkkal, és meghosszabbítsuk a gerincet, ahelyett, hogy a derékra terhelnénk mindent. Ha helytelenül végezzük, akkor ez a póz könnyen derékfájdalmat okozhat. Ha viszont helyesen végezzük, akkor enyhítheti a hátfájást, amit az íróasztal mellett, vagy az autós ülésben töltött hosszú órák idéztek elő.

A felfelé néző kutyapóz rendkívül fontos póz a sorozatban, mivel az első sorozatban gyakorlatilag ez az egyetlen valódi előkészítő gyakorlat a hátrahajlításokhoz. Mélyen meg kell tapasztalni minden egyes alkalommal, ahányszor megjelenik az egyes sorozatban, hogy felébresszük a gerincet a hátrahajlítókhoz. Inkább szánjunk rá több időt, végezzünk hosszú, mély belégzéseket, ahelyett, hogy röviden vennénk a levegőt és gyorsan belemegyünk, majd kimegyünk a pózból."

Eddig az idézet. Holnap szokás szerint egy kis anatómia, majd az én kommentjeim következnek.