Búcsú beszámoló

A csütörtök esti Iron jóga után hazaérve még el kellett rendeznem egy pár dolgot, mielőtt másnap reggel indultunk volna a Krisna-völgyi búcsúba. A teljes képhez hozzátartozik az, hogy a búcsúba négy jógabemutatóval készültünk, én kettő egyénivel, amiket a szekérfesztiválon elő is adtam (persze nem úgy, ahogy elterveztem, mert egy-két kézenállásból kidőltem), valamint Betti egy Poi jógatánccal, illetve Betti és Ancsa egy Akro-jógabemutatóval. Ez utóbbi rendkívül látványosra sikeredett, ám Bettinek a Búcsú előtt három héttel begyulladt a térdízülete, így kénytelenek voltunk Ancsával sebtiben összerakni két páros számot. Persze ezek jóval egyszerűbbre sikerültek, mint az eredeti, dehát ez van.

Szóval péntek reggel négy óra alvás után sikerült leindulni a farmra, kb 34 fokos rekkenő hőségben. Tizenegy óra után nem sokkal már mi következtünk, én elvégeztem néhány napüdvözletet és bemelegítő gyakorlatot, miközben Ancsa a jógáról beszélt, utána pedig átvettem a szót és megjógáztattam a közönséget. Felállítottuk őket, néhányan még a színpadra is felálltak, és végigcsináltuk velük az Agni jóga első öt-hat gyakorlatát. Közben magyaráztam az ászanák élettani hatásáról. Ez mindenkinek nagyon tetszett.

Utána elmentünk enni, hogy még leülepedjen a következő bemutató előtt. Ancsa csak gyümölcsöt evett, de a nap folyamán ettől is görcsölt a hasa, én meg sült krumplit, pakórát, süteményt, nekem meg ezek a jó laktató dolgok feküdték meg a gyomromat. Úgyhogy a délutáni három bemutatóból a két párosban is volt egy-két kisebb baki, én meg az egyéniből direkt a könnyebbiket adtam csak elő. Tehát pénteken a melegre meg a hasunkra fogtuk, hogy nem volt 100%-os a teljesítményünk. Viszont legalább jól megizzadtunk, nem kellett túlzottan aggódni a bemelegítés miatt.
Az esti bemutató után még leugrottunk a Balatonra fürödni. A boglári strandon mindenféle izgalmak vártak. A lányunk nagyon élvezte a fürdést is, utána meg nyuszit simogatott a parton. Én csináltam egy pár ászanát a parti játszótéren meg tereptárgyakon, majd odamentünk a parton muzsikáló capoeira-csapatot nézni. Hárman pengették az egyhúros hangszerüket, egy dobolt, és két-két pár mindig felállt, hogy bemutatózzanak. Annyira azért nem voltak akrobatikusak, mint a legkomolyabb Youtube-os videókon szoktak lenni. De jó erős válla, karja volt mindegyiknek, és úgy mozogtak kábé, mintha befüveztek volna. Mondjuk lehet, hogy azért csináltak minden mozgást lassítva, nehogy lerúgják egymás fejét.

Az éjszaka fülledten indult, de aztán megjött az eső meg a szél, és szombat reggelre tényleg vagy tíz fokot hűlt a hőmérséklet. A reggeli bemutatóra már az atmás különítmény is ideért, négyen jöttek: Zóra, Timi, Gyuri és Zsani. Egyből felállítottam őket a színpadra, de a közönséget is ugyanúgy megjógáztattam, mint pénteken. Délelőtt már elkezdett szakadni az eső, de az esküvő idejére elállt, illetve az első páros jógabemutatónk alatt ki is sütött egy kicsit a nap.

A szél az viszont maradt, és mivel hidegebb volt, és szeles volt az idő, mindketten éreztük az Ancsával, hogy sokkal kötöttebbek vagyunk, sőt, én a hátszélben nem is tudtam normálisan kézenállni a színpadon, mert folyamatosan eldöntött a szél. Szélcsendben talán több esélyem lett volna, bár ki tudja? Ma kevesebbet ettünk napközben, viszont a mai bakikat a szélre és a hidegre fogtuk. A búcsú második napján 3800 ember látogatott Krisna-völgybe, úgyhogy mind a négy bemutató telt sátor előtt zajlott, némelyik póznál meg is tapsoltak bennünket. Egy-két ember utána hitetlenkedve jött oda, hogy ezt hogyan lehet megtanulni.

Kissé fárasztóra sikeredett a második nap, főleg a folyamatos öltözködés, bemelegítés-kihűlés miatt. Talán vasárnapra eláll a szél, és akkor tökéletesebbre sikerülhetnek a számok. A hat órai bemutatóm után elmentünk az atmásokkal pizzázni, és ők még beültek estére a templomba bhajanozni, én meg megkerestem a kis családomat. Holnap utolsó nap, azután kezdődik a munkahét, én meg újra elmerülhetek a sorozatok gyakorlásában.

Vasárnap reggel 17 fokot mutatott a hőmérő, viharos széllökések és angolosan szitáló eső várt a nagysátor környékén, és természetesen nulla ember. Hirtelenjében minden kedvem elment attól, hogy atlétára vetkőzve jógáztassam a nemlétező közönséget vagy bemutatót tartsak. A délelőttit el is csúsztattuk, annak reményében, hogy hátha kisüt a nap, meg hogy majd beindul a tömeg. Végül a tömeggel nem is volt baj, az esküvőre előírás-szerűen megtelt a sátor, és még ha kevesebben is voltak a farm területén, mint tegnap, mindenki a fedett, szélvédett helyekre húzódott be. Az esküvő után az Aikido-bemutatót követően csak rávettük magunkat egy rövid bemutatóra Ancsával, a legegyszerűbb számot választva ki.

Miközben melegítettünk, az Aikido-mester megmutatta a térdét, merthogy fájt neki. A jobb térdhajlatában jól kitapintható Baker-ciszta dudorodott, ami a túlerőltetéstől szokott kualakulni az ínszalagokon. Szerencsére nem konkrétan a térdszalagok sérülnek ilyenkor, hanem a hamstringet a lábszárhoz rögzítő ínszalagokra tapad a ciszta. Mondtam neki, hogy pihentetni kell, és akkor lelappad, és ha már nem fáj, akkor lehet lassan elkezdeni gyakorolni.

Szóval lement az utolsó bemutató is, telt sátor előtt, mára már nem vállatunk többet, én eleve attól féltem, hogy megfázom, és a jövő héten nem fogok tudni rendesen dolgozni, mivel szinte semmi meleg ruhát nem hoztunk magunkkal Budapestről. A három nap alatt kb. 7000 látogató vett részt a Búcsún, talán ha az idő jobb lett volna, még többen jönnek. Sok mindenki látta a bemutatókat, vett részt a reggeli kis mini jógaórákon. Remélhetőleg egy páran kedvet kapnak a rendszeres jógázáshoz is. Jövőre megpróbálunk még profibb bemutatókat összehozni, és reméljük, az időjárás jobban fog kedvezni a produkcióknak.