Álmodozni csak nem tilos?

Jó régen csináltam már a 3. sorozatot, vagy két hétig elsősorban a bemutatóra koncentráltam, úgyhogy most a szekérfesztivál után adtam magamnak egy hét szabadságot a készülődés alól, és ezen a héten a sorozatokra koncentrálok. Persze a bemutatóban is sok kartámaszos meg kézenállásos elem volt, de azért az más, amikor az ember módszeresen, a sorozatnak megfelelő sorrendben halad végig az ászanákon és a vinyászákon.

Az első sorozatban is sokat lehet gizdulni, ha komolyan veszed a vinyászákat, a harmadikban pedig méginkább, ha éppen van annyi kakaó benned, hogy kézenállásból indítsd a vinyászákat. Hát egyben még ez nehéz azért, mert elfáradok, de egy pár gyakorlatnál már megy, lásd a leni videót. Szóval nekiálltam. Az ékapáda-sírsászanás gyakorlatoknál még mindig kevésbé nyitott a jobb csípőm, de egyes helyzetekben már ott marad a lábam a nyakamban. A bal lábbal majdnem mindegyik póz OK. Utána jöttek a kartámaszok, azok a kedvenceim! A bal alkarom még kicsit fáj, de a csuklóm lassan erősödik, szerintem az otthoni húzódzkodásnak is köszönhetően.

A húzódzkodás olyan gyakorlat, ami pont azokat az izmokat dolgoztatja, amiket nem használunk annyira intenzíven az Astangában, mert itt általában toljuk magunkat a földtől. Mindenesetre az úrdhvakukkutászanánál elkezdtem álmodozni: "Mi lenne, ha..."

Először maradjunk a tényeknél. Korábban már forgattam egy videót arról, hogy hogy megy (vagyis ment egy éve), ez az alap (vagyis fapados) megközelítés. Három része van, A, B és C. Az előírás szerint lefelé néző kutyából fejenállásba emelkedsz, és ott beteszed a lábaidat lótuszülésbe. Van, akinek már ez is gondot okoz, gyakorolni kell. Az is gizda, ha a földön ülve, dandászanából be tudod rántani a lábadat lótuszba a kezek segítsége nélkül, ezt most gyakorlom éppen, Ricky Trantól láttam. Szóval megvan a lótusz fejenállásban. Ha nincs meg, akkor még egy módszer: leülsz, beteszed a lábadat lótuszba, majd felemelkedsz a térdeidre, leteszed a fejedet meg a két tenyeredet, és a térdeiddel fellépegetsz, amíg fel nem bírod emelni fejenállásba.

Ha megvan, akkor lassan leereszted a térdeidet a hónaljadhoz, és elkezded emelni a fejedet, és egyidejűleg, ha tudod, kiegyenesíted a könyöködet. A bandha kell hozzá, az biztos. Öt légzés után hátraugrasz csaturangába (lehetőleg anélkül, hogy a földre csüccsennél). Utána jön a B. Előreugrasz dandászanába, beteszed a lábaidat lótuszba, a két tenyeredet meg a csípőd mellett leteszed, mint az utpluthiban. Ha megvan, akkor emeld ki magad, és hintázz előre-hátra a kezeid között. A hátralendítésnél az egyik térdedet vidd hátra a karod mögé, majd a következőnél a másikat is. Most a két térdeddel felváltva haladj felfelé a karodon, mintha létra lenne. Ideális esetben a hónaljad alatt végzi a térded. Öt légzés, majd vinyásza, és ugorj előre megint dandászanába.

Tedd be a lábadat lótuszba, és készen állsz a C-re. Itt a kezeidet a térdeid előtt tedd le a földre, vállszélességben. Vidd előre a testsúlyt a tenyerekre, és emeld meg a fenekedet, majd egy kilégzésre húzd fel a térdeket a hónaljad alá, a karjaidon végigcsúsztatva. ha izzadt a kezed, talán könnyebben megy.

És most jön az álmodozás része: Pár hónapja sikerült megtanulnom azt, hogy kézenállásban betegyem a lábaimat lótuszba, és onnan leereszkedjek az úrdhva-kukkutászanába. Ez eddig szép, de: jó lenne, ha vissza is tudnám emelni magamat lótuszba, és ez még egyelőre a jövő zenéje. Ez lenne az A változat. A B-ben kézenállás-lótuszból leereszkednék fejenállásba, onnan úrdhva-kukkutászanába, majd visszafelé az egész. Ez is még álom egyelőre. A C-ben utpluthiból emelném ki magamat lótusz-kézenállásba, és onnan ereszkednék le, majd visszafelé az egész. Látványos volna, az biztos, de még nagyon sokat kell gyakorolni rá. De azért álmodozni lehet, nem? Sőt, kell is, mert különben az ember egész életében csak a földön fogja vonszolni a lábait a vinyászában, és sohasem emelkedik fel a fellegekbe!