Yoga Body

Ez a címe Mark Singleton könyvének, amelyet éppen ma kaptam meg postán. Az alcím: "Yoga Body - The Origins of Modern Posture Practice" már önmagában is érdekes témát sugall. A szerző természetesen astanga-gyakorló, és míg a "Yoga Tradition of the Mysore Palace" szerzője elsősorban a Mysore-i jógahagyomány keretein belül vizsgálja Krishnamacharya befolyását, Singleton Krishnamacharya munkásságának az egész modern kori jóga arculatára kifejtett meghatározó szerepéről beszél.

A könyv érdekes bevezető fejezeteiben arról értekezik, hogy a 17-18. században Indiában valójában lenézték a nyakatekert ászanákat bemutató jógikat (fakírokat), akik csupán utcai látványosságként szolgáltak. Ezért Vivekananda és a teozófus szerzők sokkal inkább a rádzsa-jógára, a meditációra helyezték a hangsúlyt, vajmi kevés jelentőséget tulajdonítva az ászana-gyakorlásnak. Krishnamacharya tevékenységében azonban ez megfordult, és bár ő a maga idejében viszonylag kevesebb embernek tudta átadni a jóga iránti lelkesedését, az utána következő tanítványok igazi világsikerré tették a jógát.

Talán a legnagyobb szerepe ebben B.K.S Iyengarnak volt, aki az első, angol nyelven publikáló és Nyugaton oktató jógi, illetve Pattabhi Jois-nak is, aki Astanga Vinyásza jógájának népszerűsége mára már talán Iyengaréval is vetekszik. Mindenesetre az eléggé egyértelmű, hogy a nemzetközi jóga-világban már évtizedek óta az ászana dominál a pránájáma, meditáció stb. felett. Ezt én is tapasztalom az oktatás során. Bármilyen ászana-órára csőstül jönnek az emberek, de ha filozófia vagy meditáció van, akkor lepkehálóval kell vadászni a madarakat.

Ez van, dehát nem baj, ha az emberek izzadva és sajgó izmokkal akarják megélni a szamádhi-élményt, akkor azt biztosítjuk. Mellesleg mindkét könyv szerzője azon a véleményen van, hogy annak idején Krishnamacharya lehetőségei nagyon korlátozottak voltak, és a Mysore-i palotában működő jógasáláját be is kellett zárni, mert kikoptak az érdeklődők. Singleton azon az állásponton van, hogy Krishnamacharya kénytelen volt kiszolgálni a Maharadzsa igényeit, aki pedig látványos, nyakatekert ászana-bemutatókra vágyott, és a közönséget ugye el kellett kápráztatni az erő és hajlékonyság csodáival.

Singleton szerint ebből alakult ki a vinyásza stílus, mert látványos, nehéz ászanák vannak benne, és az 5-10 légzés elég ahhoz, hogy Krishnamacharya elmondja az ászana jótékony hatásait, miközben a fiúk gyakorlatoznak. Aztán ebből lett az Astanga, szerinte. Az mindenesetre biztos, hogy minden, amit Pattabhi tanított, az Krishnamacharyától jött, és az is ékes bizonyíték, hogy Iyengar "Light on Yoga" könyvében pontosan ugyanazok az ászanák vannak, amelyek az astanga-sorozatokat is alkotják.

Az is biztos, hogy az Astanga a legdinamikusabb, legakrobatikusabb és legdrillesebb jógastílus, amit ismerek. De gondolom ahogy engem is, egy csomó mindenki mást is éppen ez vonz benne. Aki csak heverészni szeretne jógaórán, az nyilván Sivanandára vagy Etkára megy. Szóval az Astangát és derivátumait (vinyásza, power, iron stb.) pontosan az élteti, hogy a nyugati, városi emberek a kihívást, az extremitást keresik, de közben azért jólesik egy-két megváltozott tudatállapotból fakadó flash is.

Én úgy gondolom, hogy Krishnamacharyában pont az volt a nagyszerű, hogy tudott hallgatni az idők szavára, és tudta, mit kell megtanítani fő tantíványainak, hogy utána ők tudják meghatározni a jóga múvment medrének folyását. De azt azért nem gondolom, hogy Krishnamacharya csak a jóga fizikai aspektusaival lett volna tisztában, hiszen például az egyik dokumentált trükkje az volt, hogy meg tudta állítani a szívverését. Én azt hiszem, ez kicsit erős azért ahhoz, hogy puszta gimnasztikával meg lehessen csinálni.

Az is köztudott, hogy Krishnamacharya India leghíresebb mestereinél tanulta a filozófiát, és India hat hagyományos filozófiaia rendszerében alaposan járatos volt. Az persze előfordulhatott, hogy a mysore-i kissrácoknak ehhez nem volt affinitásuk, úgyhogy maradt a vinyásza, meg a dropback.

A könyv 196-odik oldalán van egy beszámoló Krishnamacharya egyik vezető tanítványáról, akit Srinivasa Rangacharnak hívtak. Állítólag segédtanár is volt a sálában. De mivel kifogásolta, hogy Krishnamacharya nem foglalkozik a jóga belső aspaktusaival, állítólag Krishnamacharya befenyítette, és igy Rangachar visszavonult a falujába, majd Krishnamacharya halála után megalapította a saját iskoláját Mysore-ban, Astanga Yoga Vijnana Mandiram néven. Csak az a baj, hogy erről az iskoláról nem hallott senki, míg Krishnamacharya, főleg híres tanítványai révén, már nemzetközi hírnévnek örvend.

Még egy dolog idekívánkozik, mert bár a könyv letehetetlen, még nem volt sok időm rá. Krishnamacharya a Maharaja megbízásából sokat utazott, hogy bemutatók által népszerűsítse a jógát. Ilyenkor, a mutatványozás mellett beszélt a jóga és az ászanák gyógyhatásairól, ami valljuk be, jócskán ráfér az indiaiakra! Szóval lefektette a jóga-marketing alapjait is: látványos bemutatók, kigyúrt, szálkás testú jógások, és számtalan gyógyhatás - te is ilyen leszel, ha elkezdesz jógázni!

Az emberek legtöbbjét ez vonzza be, és ha szerencsés, akkor a filozófia is elkezdi érdekelni. Én mindenkinek ajánlom, aki mélyebben meg akar ismerkedni a jógával, hogy olvasson nagyon sokat! Főleg angol nyelven számtalan hasznos és hiteles könyv hozzáférhető, és érdemes beléjük mélyedni. Ha tovább olvastam a Yoga Body-t, majd tudósítok.