Rehabilitáció

Egyre többet találkozom mostanában én is olyan sérülésekkel, ízületi problémákkal, amelyek tipikusan az Astanga-gyakorlóknál alakulnak ki. Még ha azt is mondjuk, hogy a jóga egy gyógyító terápiás mozgási rendszer, nyilván nem minden mozdulat felel meg mindenkinek az adott egészségi állapotában. Dev Kapil azt is mondta, hogy a sérülések oka nem az Astanga-sorozatokban rejlik, amelyek nagyon szépen vannak koreografálva, hanem abban, hogy a gyakorlók nem megfelelően végzik őket, illetve az oktatók nem hívják fel a figyelmet a kialakult helytelen gyakorlási szokásokra, vagy nem adnak megfelelő alternatívát bizonyos egyéni esetekben.

Itt megint felmerül az, hogy mekkora felelőssége van az oktatónak abban, hogy a klienssel megszerettesse a jógát, és megtanítsa őt a jóga valódi értékére, illetve, hogy megóvja a csalódásoktól, a kellemetlen élményektől. Szerintem nincs annál kiábrándítóbb, mintha valaki (főleg több évi rendszeres gyakorlás után) abbahagyja a jógát, mert megfájdult valamije.

Az Astangában a tipikus problémás pontok a térdek, a derék és a csuklók/vállak (már amennyiben valaki komolyan veszi a vinyászát egyáltalán). Először egy gondolat arra, hogy milyen helytelen gyakorlatok miatt sérülnek le ezek a részek, azután a rehabilitáció mikéntjéről is szót ejtünk. A térdek sérülése tipikusan a lótusz és hozzá hasonló, a térdek oldalra kifordításával járó mozdulatoknál következik be, illetve akkor, ha az álló és előrehajlító gyakorlatoknál nem rögzítjük megfelelően a térdkalácsot, és hagyjuk a térdet negatívba hajolni. Az utóbbit meg kell tanulni tudatosítani, az előbbihez meg elegendő csípőnyitást kell csinálni, hogy ne terheljük a térdszalagokat.

A derék főként a csaturangába való hátraugrásnál sérülhet, ha nem elég erősek a törzs izmai, és engedjük a derekunkat "behorpadni". Sokat kell gyakorolni a csaturangát és a deszkapózt. A hasfal gyengesége mellett a hosszanti hátizmok gyengeségéből is fakadhat a dolog. A fentiek miatt meggyengült derekunkat tovább terheljük, ha erőltetjük a hídból való felállást és hátraereszkedést, miközben az izmok még nem elég erősek.

A váll-sérüléseket a helytelen csaturanga idézi elő, amikor oldalra engedjük ki a könyökünket, ahelyett, hogy a törzs mellett tartanánk. A lefelé néző kutyában még a vinyászát ellógók esetében is a testsúly fele a csuklókon van. Megoldás: az ujjak tövét jól bele kell nyomni a talajba, különösen a hüvelyk- és a mutatóujj közötti háromszöget, és így elvezetjük a terhelést a csuklóról.

Fontos dolog azonban, hogy ha kialakult egy krónikus sérülés, akkor valószínűleg nem lesz elég a kikezeléséhez az, ha némileg megváltoztatjuk vagy tudatosítjuk a gyakorlásunkat. Mindazonáltal azt gondolom, hogy kutyaharapást szőrivel, vagyis a helytelen jógázásból fakadó sérüléseket továbbra is kezeljük jógával. Itt jön azonban az, ami ellen az "ortodox" vagy "tradicionális", mondhatni "naív" astangások tiltakozni fognak: Ha lesérültél az Astangán, akkor kezeld Agnival! Én magam 3 év Agni-gyakorlás után álltam rá az Astangára, és az Agnit azóta is oktatom, vagyis napi szinten elvégzem az összes ászanáját.

Egyre inkább erősödik bennem az a megértés, hogy az Agni rendkívüli terápiás módon kezeli az Astanga-sérülések legtöbbjét. Egyrészt olyan gyakorlatok vannak benne, amik az Astangában nincsenek, vagyis a szervezet eleve más impulzusokat kap, amelyek esetleg épp elegendőek a kibillent egyensúly helyreállításához. A féllábas egyensúlyozó pózok például kifejezetten jól megerősítik a bokát és a térdeket, és így megvédenek a térd-sérülésektől. A talajgyakorlatok között az Agniban csupán finom térdnyitások vannak, amik jó előkészítők a lótuszhoz.

A hason fekve végzett hátrahajlító gyakorlatok mindennél jobban megerősítik a derék-izmokat, és így már veszélytelenül tudunk csaturangázni és hidazni. Az álló és hason fekvő íjpóz jól erősíti a csuklókat is, a sáskapóz pedig a vállakat. Szóval megvan a teljes csomag. Ha valaki nem hiszi, járjon utána! Már egy hónap rendszeres Agni is kellemes felüdülés lesz az Astanga után, és garantáltan jobban fog menni utána az 1. sorozat is! Sőt, azt is gondolom, hogy az Agni sorozat nagyon jól felkészít a 2. sorozatra is, és egy rendszeresen Agnit gyakorlónak nem probléma az 1-2. sorozat elsajátítása akár egy éven belül.

Ez persze nem minden, mivel még olyan sok más gyakorlat van. Ez a két sorozat azonban nagyon jól strukturált, és remek terápiás hatásokkal rendelkeznek, úgyhogy mindenkinek ajánlom, aki nem akar otthon kísérletezni, vagy feltalálni a spanyolviaszt. Mások tapasztalatának hasznosításával sok szenvedést kerülhetünk el. Persze mindenkire rá van bízva, ahogy egy ismerősöm mondta: "Mindenki úgy korizik, ahogy akar."