Kisütött a várva várt napocska, erre már mindenkinek melege van a második nap után! Ilyen az elme, a kettősségek világában él. Ha hideg van, akkor melegbe vágyunk, ha meleg van, akkor meg hidegbe. Soha nem jó az, ami éppen van. Legalább döntsük el, hogy melyiket szeretjük, a hideget vagy a meleget, és legyünk következetesek! Így legalább az idő egy részében elmondhatjuk magunkról, hogy boldogok vagyunk!Én például letettem a voksomat a meleg mellett, és megfogadtam, hogy bármilyen meleg is lesz, örülni fogok neki. Persze, ha hideg van, az se gáz, mert kibírom. De szerencsére az Atma Center poklában edzett jógik sem rettennek vissza egy kis melegtől, legalábbis ugyanolyan lelkesen járnak órára most, hogy kint is harminc fok van, és hétágra süt a nap. Tehát mi is az a boldogság?
Az Upanisadok szerint a lélek természete az, hogy boldogságra vágyik. Szóval, ha megismerjük a lélek eredeti természetét, akkor közelebb kerülünk a boldogsághoz. Miközben gyakoroljuk a jógát, tapasztaljuk, ahogy fejlődik a tudatosság, egyre mélyebben megértjük önmagunkat, egyre jobban harmóniába kerülünk belső önvalónkkal és a világgal. Természetesen a lélek eredeti természetét megvalósítani nem könnyű feladat, és mindenki számára más út vezet a boldogsághoz.
Mindaddig, amíg a lélek az anyagi világban van, az előző karmikus benyomások (szamszkárák) hatással vannak rá, és ezt a lelki fejlődése során is figyelembe kell vennie. Az örök lelki természetünk mellett, ami transzcendentális, és ezen belül egyedülállóan megismételhetetlen, van egy anyagi természetünk is, amit a múltbeli karmikus benyomások összessége hozott létre. Ez persze nem megismételhetetlenül egyedi, de mégis, annyi kombinációs lehetőség létezik, hogy igazából mindenkinek meg kell tennie az erőfeszítést, hogy rátaláljon a saját anyagi természetére.
Krisna azt mondja Ardzsúnának, hogy még a bölcs is a saját természetnének megfelelően cselekszik, mert így tud előrelépni az önmegvalósítás útján. Szóval nem tudod elérni a lelki boldogságot úgy, ha nem érzel anyagi szinten is valamilyen elégedettséget abból a tevékenységből, amit végzel. Ha a természeteddel teljesen ellentétes feladatot bíznak rád, az olyan mértékű frusztrációval jár, hogy le fogsz blokkolni, és nem leszel képes fejlődni.
Így van ez a jógában is, ahány féle ember, annyiféle stílus. Van, amikor vitatkozunk azon, hogy mi az autentikus rendszer, a legtökéletesebb jóga-út. Nos, van egy jó hírem - ez mindenkinek más és más. Általában minden törekvés arra, hogy uniformizáljanak egy gyakorlási rendszert, valahol zátonyra fut. Pattabhi Jois nagyon sok erőfeszítést tett arra, hogy sztenderdizálja az Astanga gyakorlási rendszerét, és sok tanítvány ma is próbál a tőle tanultakhoz ragaszkodni. Ugyanakkor az is tény, és efelett nem érdemes elsiklani, hogy minden oktató hozzátesz-elvesz egy picikét az Astanga rendszerhez. Mondhatjuk azt is, hogy olyan, mint a kenyér. Mindenhol máshogyan csinálják, de a lényege ugyanaz - táplálja a szervezetet.
Én magam a liberálisabb irányzathoz tartozom, számomra az a fontos, hogy a gyakorló, és így saját magam is, megértse önnön viszonyát a gyakorlásával. Megértse, hogyan hatnak rá az ászanák, mi történik a vinyászák közben, és megtalálja a gyakorlásán belül azt a csapásirányt, ami a legjobban lelkesíti, ami a legközelebb viszi a boldogsághoz. Ehhez szükség van valamennyi kísérletező kedvre, és introspektívvé kell válni, nem mindig arra törekedni, hogy "úgy csináljam, mint valaki más". Persze a lényeget nem szabad szem elől téveszteni, és indokolatlanul változtatgatni a dolgokon, de ehhez az embernek először rá kell jönnie, hogy mi a lényeg, és ha oktat, akkor rá kell éreznie, hogy egyik vagy másik ember számára mi az Astanga lényege.
Nyilván azok, akik Astanga-függővé válnak, mint én, találnak valami vonzót az Astanga dinamikájában, összeforrottságában. De érdekes dolog nézni, ahogy ezek az emberek fejlődnek, mind-mind bejárva a saját útjukat, megismerve a saját szamszkáráikat, és fokozatosan leküzdve azokat. És ne feledjük, hogy húsz év múlva az Astanga sok mindenben más lesz, mint ma, mint ahogyan 60-70 évvel ezelőtt is sok mindenben más volt. A jóga egy ezerarcú, változó folyam, olyan, mint maga az élet, hiszen ha statikus volna, akkor nem is bizonyulhatna praktikus eszköznek ahhoz, hogy minden lélek rátaláljon önmagára.
A jóga mindenkinek azt adja, amit keres, úgyhogy keressünk bátran, ne adjuk fel, és ne is rekedjünk meg egy-egy sémánál, ami az adott pillanatban örökérvényűnek tűnik! A jóga áramlik és változik, ugyanúgy, mint a légzés, és állandó mivolta éppen változékony természetében rejlik. Fedezzük fel önmagunkat és a világot a matracon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése