Krisna-völgyi jóga

Mi más címet adhattam volna ennek a bejegyzésnek, mikor a hétvégét Krisna-völgyben töltöttem. Évente van itt néhány fesztivál, amelyekre külföldi vendégek is érkeznek, meg az egész országból összejönnek a Krisna-hívők, és ezen a hétvégén volt az első ilyen fesztivál.

Szombaton az Úr Nrisimhadeva megjelenését ünnepeltük, aki Krisna félig ember, félig oroszlán inkarnációja. Egyébként érdekes, hogy Nrisimha múrtiját többféle formában imádják. A legfélelmetesebb az Ugra-Narasimha, amikor éppen a démonokat cincálja a karmaival, nálunk itt Krisna-völgyben Laksmi-Narasimha van, amikor már nyugodtabb, és az ölében ül Laksmi-devi, a szerencse Istennője, illetve van Jóga-Narasimha is, amikor meditál. Szóval Isten is szokott jógázni, hogy kicsit lehiggadjon :-))).

Az első programpont a kirtana volt, jót roptunk, mindig is szerettem táncolni a múrtik előtt. Utána lecke következett Govinda Swamitól, amit fordítanom kellett. Ezután jött az Abhiseka, vagyisk Narasimha múrtijának a fürdetése, ezt is én szoktam vezetni. Tej, joghurt, tisztított vaj, méz, cukorszirupok, gyümölcslevek, miegymás, mintegy 140 liter mennyiségben mind végigfolynak a múrtikon, azután két hordóban landolnak, amikből a hívek később nagy lelkesedéssel töltögetnek a flakonjaikba.

Ez is megvolt, utána avatási szertartás volt a sátorban. Itt a hívek fogadalmakat vesznek arra, hogy követik a négy szabályt, ami a jáma-nijámához hasonló, illetve hogy minden nap 16 kör maha-mantrát dzsapáznak. Utána egy tűzceremóniával szentesítjük a fogadalmat. Ezek után következett a lakoma, ami mintegy 15 féle vegetáriánus finomságból áll. Hiába, amóia jógázom, már nem vagyok a régi, nem tudom literszámra önteni magamba az édes és sós fogásokat. Most azért a hétköznapokhoz képest jól belaktam.

Lakoma után a hívek le szoktak pihenni, és estefelé folytatják a bulizást. Én azonban nem nyughattam a bőrömben, elmentünk Maddel néhány jógapózt fotózni. Hát nem volt a legjobb ötlet teli hassal, de íme az eredmény. Nem bírtam kihagyni a Bakászana-fotót a templom főbejárata előtt. A lábat-a-nyakba egy kicsit meredek volt, akkor majdnem rókáztam egyet. A savászana egész jól ment, még ellettem volna benne egy darabig...

Szóval este megint éneklés. Először ülve, majd felálltunk táncolni. A sok ülés a földön úgy látszik nem tesz olyan jót, mert a derekam elkezdett fájni, és az egész gerincem szétesett. A tánc az jó volt, sikerült is vízhólyagosra táncolni a talpamat a márványon mezítláb. Tízkor lefújták a bulit, mivel másnap a lelki tanítómesterem, Srila Sivarama Swami Maharaja születésnapi ünnepsége lesz, ahol hajnali kettőig várható a dínomdánom.

Gyurinkánál aludtam lenn a faluban, sikerült rávennem, hogy gyújtson be estére, így talán nem fagyok szét. Még este beterveztem egy reggeli 1. sorozatot ott a szobában, még egy elektromos fűtőtest is került, hogy egy kis Atmás hangulatot tudjunk reprodukálni. Reggel fél hétkor neki is álltam. Hát ezt inkább olyan rehabilitációs gyakorlásnak nevezném (restorative yoga for senior citizens), mert ugye a szombati nap totál szétütött gerincileg és ízületileg. Megizzadni nem nagyon sikerült, csak megbüdösödni, úgyhogy utána le is zuhanyoztam, majd irány fel a templomba.

Ismét a reggeli kírtanával nyitottunk, aztán fordítottam a leckét, kicsit voltam a családdal, akik csak pár órára jöttek le, és még ott maradtam az esti bhajanára (ez az ülve éneklés, a kírtana meg a táncolva éneklés). A lakoma ma kimaradt, amint mondtam már nem vagyok a régi. Fénykoromban 87 kiló voltam, és órákig bírtam enni meg röhögcsélni a többi bhaktával, hogy utána ott helyben elájuljak és csak estefelé térjek magamhoz. Amúgy ez nagy divat krisnáséknál, plusz a mozgáshiány, úgyhogy aki rájön, hogy tönkretette magát, az előbb-utóbb nélam szokott kikötni jógán, és aztán elkezdjük égetni a zsírt meg összerakni a gerincét stb.

Nyockor indultunk vissza Budapestre, a hazautat a kocsi hátsó ülésén fekve töltöttem, de nem volt túl kényelmes. Hétfő reggel Mysore három fővel (jól megnyaggattam őket), délután 2. sorozat gyakorlás, majd Agni és Astanga-óra. Estére már kezdtem majdnem teljes értékűnek érezni magamat. Csak a fáradtság ne lenne...