"Anatómiai fókusz
A belső egység
A gerinc csontos csigolyái foglalják magukba a gerincvelőt, amelynek idegvégződései az egyes bordák között lépnek ki. Az összes póz erősebb belső formája a gerincet támogatja, lehetővé téve a számára, hogy hajlékony legyen és szabadon kiterjedjen. Így az idegrendszer sértetlen marad. Ezt a belső egységet minden pózban fenn kell tartani.
Számos krónikus betegség, fájdalom és civilizációs ártalom nem is a beteg szervek, hanem a rossz tartás miatt alakul ki, ami a gerinc összenyomódását okozza, és zavarja a gerincidegek működését. Ha visszaállítjuk a gerinc eredeti állapotát, akkor ezek a szimptómák megszűnhetnek.
A kevés testgyakorlás miatt a gerinc meggyengül és bizonyos időn belül elveszíti a harmóniáját a test belső izmainak (core) gyengesége következtében. Sok esetben a gerinc valójában megrövidül. A vinyásza módszer ideális eszköz arra, hogy felébressze a gerincet és helyreállítsa annak természetes hajlékonyságát. Ha a gerinc megmerevedik, vagy nem vagyunk képesek megnyújtani egy pózban, akkor az a túlzott kimerültségre utaló jel.
A gerinc, a medence és a nyakszirt
Az emberi gerinc négy természetes hajlattal rendelkezik. Az elsődleges hajlat, amely a magzati időszakban alakul ki, kifotikus, és egész életünkben megmarad a gerinc háti szakaszában és a keresztcsontban. Az első másodlagos (lordotikus) hajlat a nyaki gerinc-szakaszon alakul ki, amikor a kisgyermek felemeli és tartja a feje súlyát. A második lordotikus hajlat a derékszakaszban alakul ki, kisgyermekkorban, a felállással és a járással együtt. Ezek a természetes hajlatok kiegészítik egymást, és csökkentik a függőleges gerincre nehezedő összenyomó erőt. Dolgozzunk azon, hogy kiegyensúlyozzuk az egyenetlenségeket vagy túlzott hajlatokat. Oda kell figyelni arra, hogy elkerüljük a "vigyázzállást", amiben ezen természetes hajlatok bármelyike megszűnik, vagy túlzottá válik."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése