Boldogtalanság és evolúció?

Szendi Gábor egyik korábbi könyvéről, a "Paleolit táplálkozás"-ról már írtam blogbejegyzést. Azóta megszületett az újabb ópusz, amelyben a táplálkozás és a depresszió kapcsolatát vizsgálja. A "Boldogtalanság és evolóció" című könyv azt hivatott bebizonyítani, hogy a rohamosan terjedő depresszió egyik kiváltó oka, vagy legalábbis a megszűntetésének megakadályozója a helytelen táplálkozás. Ugyanis a stresszorokra (amelyekből ugye több-kevesebb minden városi ember életében jelen van), a szervezet "gyulladással" reagál, vagyis citokinokat, gyuladás-faktorokat termel. Ezek összeadódnak, és előbb-utóbb depresszióhoz vezetnek, ugyanis az idegrendszer így reagál a citokinok termelődésére. A túlzott szénhidrát-bevitel pedig fokozza ezt az állapotot.

Nos, nem vállalkozom itt arra, hogy ennek a feltevésnek a helytállóságát, vagy helytelenségét bizonyítsam, de az már sokszor kiderült, hogy a Védák kijelentései időtállóbbak a modern tudományos feltevéseknél. Szendi Gábor elmélete szerint mindenért a túlzott szénhidrát-fogyasztást kell hibáztatni, amivel hellyel-közzel végülis egyet lehet érteni, ha már a depresszió és a táplálkozás összefüggéseit tárgyaljuk. Az édességfüggőséget ugyanis a népi bölcsesség a szeretethiánnyal hozza összefüggésbe, és az ájurvéda szerint is az édes íz növeli (vagy helyettesíti) a szeretet érzését.

Mielőtt továbbmennénk a depresszió kérdéskörének elemzésében, röviden ismertetném a Szendi Gábor által reklámozott Paleo diéta alapelveit, szintén a honlapján található kijelentések alapján: Őszerinte az ember számára leginkább megfelelő táplálkozás az, amit (feltételezett) kökorszaki elődeink folytattak. Mivel nem ismerték a földművelést, vadászat és gyűjtögetés által jutottak táplálékhoz, vagyis a klasszikus Paleo elmélet szerint 70% nyers vagy alig feldolgozott állati fehérjét (húst, belsőségeket, halat stb.) kellene fogyasztanunk, 30% zöldséggel és gyümölccsel kiegészítve.

Szendi tilalmi listáján szerepel az összes gabona és a hüvelyesek nagy része. Így a fennmaradó választék rendkívül szegényes, legalábbis ami a hétköznapi ember alapanyag-ismeretét jelenti. Én még mindig arra fogadnék, hogy ha összehasonlítanánk 100, mondjuk 5 éve vegán étrenden élő embert 100 szigorú paleo diétással (ha egyáltalán van ennyi), akkor az előbbi célcsoport általános egészségügyi mutatói és a kedélyállapotára vonatkozó jellemzők is kiugróan jobbak lennének, mint a paleo embertásaiké. Az alábbi cikk is ezt támasztja alá.

Két elvre azért visszatérnék, bár a múltkori blogbejegyzésemben is már megemlítettem őket. Az egész evolúciós elmélet alapjaiban gyengült meg az utóbbi tíz évben, mint tudományos hipotézis, és ha ugye kiderülne, hogy nem is igaz, vagyis a neander-völgyi emberek mellett párhuzamosan éltek civilizált, letelepedett életet folytató és földet művelő emberek, ráadásul az utóbbiak voltak többségben, akkor egy csapásra nem Frédi és Béni értelmi, erkölcsi vagy kulturális színvonala lenne a mérvadó. De még csak az egészségi állapotuk sem, mert azért manapság a legerősebb szénhidrátmérgezésben szenvedő nyugdíjas is minimum a dupláját produkálja átlag-életkorban egy barlanglakó barbárnál.

A másik elv pedig az ölés és a táplálkozás elve. Számtalan kutatás létezik, amely azt bizonyítja, hogy az ember teste, emésztőrendszere és anyagcseréje sokkal közelebb áll a gyümölcsevő emberszabású majmokéhoz, mint a ragadozó állatokéhoz. Úgyhogy szerintem az emberiség egészségi állapotának és génállományának romlása éppen hogy a húsevés elterjedésével kezdődött meg, és nem a szénhidrát miatt. Az utóbbi csak hab a tortán. Krisna viszont kijelenti a Bhagavad-gítában, hogy mindenki teste gabonaféléken él, vagyis az ember alapvető tápláléka a gabona, a kenyér. Mint ahogyan ezt az Ószövetség is kijelenti a "magot hozó füvek" emberi táplálékul rendelésével. Tehát a paleo-hívők számára ideológiai mankónak csak az evolúció és az ősemberek maradnak, és az ősi, civilizált, vallásos kultúrák szőnyeg alá söprése.

Még jó, hogy a neander-völgyiek csak barlangi medvére meg őstulokra vadásztak (amit egy mai paleo legfeljebb vadhússal vagy háziállatok húsával helyettesíthet), de például a Wikipedia szerint a kannibalizmus is bevett szokás volt náluk csakúgy, mint számos más törzsnél a föld különböző csücskeiben (Melanézia, Maorik, Észak- és Dél-Amerikai indiánok stb.). Akkor lehet, hogy a végén még kiderül, hogy az emberhús a legtökéletesebben emészthető étel?

Na jó, nem ragozom tovább, térjünk vissza a depresszió kérdéséhez. Való igaz, hogy az elfogyasztott étel befolyásolja a tudatállapotot. Azonban az is egyértelmű, hogy ha egy állat megölésével jutsz élelemhez, akkor az állat által a halála pillanatában érzett félelem, fájdalom és kétségbeesés fogja jó alaposan átjárni azt a bécsi szeletet, és ne csodálkozz, ha húsevőként depós maradsz, vagy esetleg öngyilkossági gondolatok keringenek a fejedben.

Egy dologban egyetértünk Szendi Gáborral, én is ellene vagyok az élelmiszeripari eljárásoknak, a finomított élelmiszereknek, a szintetikus adalékoknak és az élvezet ételeknek. De a természetes módon termesztett és elkészített gabonával és tejtermékkel nekem semmi bajom, bár időnként én is szoktam gabona- és tejtermék-mentes vegán diétát javasolni bizonyos betegségek esetén. Abban is egyetértünk, hogy a gyógyszeripari fejlesztéseket nem elsősorban az egészség megőrzése motiválja, hanem a profitszerzés, és ennek áldozatai a kedves fogyasztók, akik tonnaszámra tömik magukba a fájdalomcsillapítókat, fogamzásgátlókat, antidepresszánsokat, nyugtatókat, antibiotikumokat, vakcinákat és Lenkey-féle vitamin-csomagokat, ahelyett, hogy algát, bio-élelmiszert és csírákat ennének.

Azt azonban továbbra is fenntartom, hogy ha valaki organikus és szattvikus élelmiszereket (gabonát, zöldséget, gyümölcsöt, hüvelyest, olajos magvat, csírákat és tejtermékeket) fogyaszt, akkor nem lesz depressziós. Persze oda kell figyelni a táplálékok minőségére és összeállítására, mert például a B-12 vitaminhiány is előidézhet depresszióhoz hasonló tüneteket. A másik, aminek a hiánya hasonlóan hat, az omega-3 zsírsav. Természetesen itt még mindig csak arról beszélünk, hogy mivel nem tetézzük az amúgy mindannyiunkra nehezedő stresszorok hatását. Emellett azért kell valamilyen pozitív megoldás is, amivel a stresszorok hatását semlegesíteni tudjuk, és ez természetesen az én megközelítésemben csakis a jóga, de bármilyen más testmozgás is kisebb mértékben. De erről majd részletesebben a holnapi bejegyzésben. Holnap tehát: depresszió és jóga.