És akkor most következik az okoskodás, amolyan taoista hangulatban. Tény, hogy bárhol is vagyunk, mindenhonnan vezet egy út Rómába (feltéve, ha oda akarunk menni). Sőt, több út is vezet Rómába bármelyik helyről, de közülük egy a legrövidebb. Ha kiválasztottuk az utat, akkor érdemes a helyes irányba indulni, mert ha visszafelé haladsz a Róma felé vezető úton, akkor bizony nagy sokára fogsz csak megérkezni!
És hogy melyik a legrövidebb, legkönnyebb út? Olyasvalakit kell megkérdezned, aki már járt ott, vagy éppen onnan jön. Ha szerencséd van, akkor el is kísér, és így biztosan nem fogsz eltévedni. De ha nincs útitársad, akkor még mindig van térkép! Az útitárs a guru, a térkép a védikus irodalom. Ja és nem árt, ha valaki megtanít, hogyan értelmezd helyesen a térképet.
Persze vannak olyan filozófusok is, akik szerint nem a cél, hanem az út a fontos, sőt, a cél valójában nem is létezik. Ezeket a filozófusokat nevezi a védikus hagyomány násztikáknak. Na aszti azt jelenti, hogy "nincs", nem létezik Isten, az örök lélek, a végső valóság, csak az örökké változó út van, és amikor a vándor a végére ér, akkor ott megtalálja a semmit. A buddhizmus és a taoizmus is ebbe a kategóriába tartozik. A védikus vallások z asztika kategóriba tartoznak, mivel szerintük van egy végső cél, amelyet, mint ahogyan korábban említettem, egyes iskolák személytelen energiaként, más iskolák egy Legfelsőbb Személyként jelölik meg.
Tehát a "Minden út Rómába vezet" kijelentésnek akkor van jelentősége, ha van Róma, és ha el akarunk jutni oda. Egy másik hasonlat szerint, bárhol is vagyunk egy hegy lábainál, ha elindulunk fölfelé, akkor előbb-utóbb elérjük a csúcsot, és a különböző oldalról érkező vándorok mind ugyanoda fognak jutni. Ez igaz, de csak akkor, ha felfelé haladunk, és nem lefelé, vagy körbe-körbe. Szóval ne tévesszük szem elől a célt, és haladjunk folyamatosan fölfelé!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése