Mennyi vinyásza elég?

Gregor Maehle könyvének újabb részlete, és utána egy kicsit bele is megyek a témába:

Teljes vinyásza vs fél vinyásza

"A teljes vinyásza rendszerben az ember minden egyes ászanak között visszatér a szamaszthitibe (az alapvető álló helyzetbe). Az a módszer, amit én tanultam Sri K. Pattabhi Jois-tól Mysore-ban, a fél vinyásza volt. Ebben egyszer térsz vissza szamaszthitibe a különböző álló pózok között, de az egyik ülő pózból a másikba anélkül mész át, hogy felállnál. Úgy tűnik, hogy ez a megközelítés elterjedtebb mostanában.

Ajánlatos lehet a teljes vinyásza gyakorlása egy ideig az erő és állóképesség fejlesztése érdekében, például egy betegségből való lábadozás után, vagy az anyagcsere felgyorsítása érdekében. A teljes vinyásza gyakorlása erőteljesebb méregtelenítő hatással rendelkezik, és stimulálja a renyhe májműködést. Bár a teljes vinyásza több munkát igényel, ugyanakkor időt ad a gyakorlónak arra is, hogy úgymond "fellélegezzen", és igazából kevésbé intenzívvé is teheti a gyakorlást. Nyilvánvalóan összességében azért megtérül a belé fektetett energia. Hosszú távú gyakorlatként azonban nehézzé válhat a fenntartása."

Eddig az idézet, mivel emberünk többet nem ír a témáról, én viszont hozzátennék egy-két dolgot. Először is Manju Jois említette a workshopján, hogy a teljes vinyásza-gyakorlás elsősorban brahmacariknak és sannyasiknak való, akik lemondtak a szexuális életről, mivel az intenzív mozgás jobban elősegíti a szexuális energiák abszolválását. Egy családos embernek eleve kevesebb ideje jut a gyakorlásra, illetve kevesebb az energiája is, mert annyi minden mással kell foglalkoznia.

Szóval ha valaki akarja, akkor ráállhat a teljes vinyászás gyakorlásra, ha éppen más dolga nincsen. Én is be szoktam tenni egyszer-kétszer egy teljes vinyásza-órát. Ez olyan, mintha egyszerre csinálnánk végig egy teljes sorozatot, plusz 108 napüdvözletet. Ha a szoba, ahol gyakorlunk, 20 fokos, vagy még annyi sem, akkor még indokoltabb a sok vinyászázás, mert így talán van remény arra, hogy ki is fogunk izzadni.

Ha viszont 30-36 fokos teremben gyakorlunk, akkor fölösleges minden ászana után felugrálni szamaszthitibe, mert anélkül is frankón ki fogunk izzadni. Pattabhi Jois szerint az izzadás kötelező, szóval mindenki nézze meg, hogyan tudja megoldani. Ha lenyomtál egy teljes sorozatot, és még csak nem is foltos a ruhád, akkor kábé kidobhatod az ablakon az aznapi gyakorlásodat, ami a méregtelenítő és transzformáló hatást illeti.

És még csodálkozunk, hogy jóga után az emberek elmennek futni vagy spinningelni, mert ugye tudat alatt hiányzik nekik a jó kis izzasztós aerob mozgás. Mindenesetre térjünk át a fél vinyászára, vagyis a hátraugrás - csaturanga - felfelé néző kutya - lefelé néző kutya - előreugrás kombinációra. Az Astanga ugyebár attól Astanga, hogy ezt megcsináljuk minden póz között. Ha nem csináljuk, akkor legfeljebb power jóga. Ajay úgy tanítja, hogy a féloldalas pózok (pl. dzsánusírsászanák, marícsjászanák stb.) között nem kell vinyászázni, "hogy ne válasszuk szét a póz két oldalát". Én viszont pont azt szeretem, hogy mindkét oldali pózba máshogy kell előreugrani vagy hátra belőle. Nekem így kerek a gyakorlás, úgyhogy én hátra szoktam ugrani a két fél között. Viszont meleg teremben ezt nem követelem meg, mert sok a kezdő, és nekik elég ennyi vinyászát is beemelni.

A lényeg szerintem nem csak a vinyászák mennyiségén, hanem a minőségén is van. Én örülnék, ha az órán gyakorlók a minimálisan megkövetelt mennyiségű vinyászát is minőségben hajtanák vére, vagyis ténylegesen a kezükre terhelnék az egész testsúlyt, rendesen felemelnék a súlypontjukat, és használnák végre a bandhákat. Ezt be lehet gyakorolni, csak az ember ugye ösztönösen is a könnyű utat választja, előrelendíti a lábát, vagy csak egyszerűen leül a sarkára, és úgy bányássza elő, hátrafelé meg előreviszi a tenyerét, majd ugrik egyet, mint a bakkecske. Ez kérem nem astanga. Hol van itt a "flying effect"? Ha igazán közeli kapcsolatba akarsz kerülni a bandhákkal, akkor kezdd el végre használni őket, és minden egyes vinyászába tedd bele a maximumot, nem lendület, hanem erő szempontjából. És tessék végre abbahagyni a lábak odacsapkodását a földhöz!

A jógában a legnehezebb utat kell választani ahhoz, hogy elérjük az erőlködés nélküli állapotot. A könnyebb utak általában önbecsapáson alapulnak, és garantálni tudom mindenkinek, hogy ha ellinkeskedi a vinyászákat, akkor nem fogja egész életében gyakorolni az astangát, mert csalódni fog benne. Igazából arra kell törekedni, hogy a lefelé néző kutyából kézenállásba ugorjunk, és onnan ereszkedjünk le a kívánt kiinduló helyzetbe, illetve ültő helyünkből is kézenállásba menjünk hátra, és onnan vinyászázzunk csaturangába. Ha ezt a célt tűzzük ki magunk elé, akkor bizony az első sorozat is egyből tele lesz kihívásokkal! Csak egy videót vágok be a végére a megfelelő (minimálisan elfogadható) vinyászáról, amit bárki otthon a konyhában is gyakorolhat ;-).