A cél és az út

Gergő megkért a napokban, hogy foglaljam össze, mit jelent a számomra a jóga, mi a célja, és mi az eszköz, vagy a módszer, amivel elérhetjük ezt a célt. Hát akkor belevágok, bár nem könnyű ezt néhány mondatban összegezni.

A "jóga" szó kapcsán a legtöbben az "igázás" tőt szokták említeni, a test, az érzékek, a légzés és az elme leigázása értelmében. Én azonban teljesebbnek érzem az "összekapcsolás" jelentést, méghozzá az összekapcsolódást a Legfelsőbbel. Kétféle jógi létezik. Az egyik kategóriának van egy személyes istenképe, a másiknak nincs, de szerencsés esetben legalább valamiféle felsőbb erőben vagy tudatosságban hisz, még ha nem is ruházza fel személyes jellemzőkkel.

A jóga célja a felszabadulás, vagyis kaivalja, ahogy Patandzsali meghatározza. Bár ezek nem a saját szavaim (bocs), de évek óta megtanultam idézni az előző mesterket. Szóval a kaivalja a jógik második kategóriája számára általában azt jelenti, hogy szeretnének eggyé válni ezzel a felsőbbrendű energiával, amivel együtt jár az egyéniségük elvesztése. A személyes Istenben hívő jógik azonban összekapcsolódni szeretnének imádott istenségükkel, és szeretetteljes kapcsolatban szolgálni őt.

A lélek természete az, hogy örömteli, és boldogságra vágyik. Senki sem szeret szenvedni. A lélek különbözik a testtől, mivel a test átmeneti, szenvedéssel és tudatlansággal teli, a lélek pedig örök, tudással és gyönyörrel teli. A jóga az az út, amely saját eredeti lelki önvalónkhoz vezet vissza. Meg kell találnunk ezt az utat, és végig kell járnunk. A jóga teljes rendszere mindenki számára biztosítja azokat az eszközöket, gyakorlatokat, amelyek elvezetik a tökéletességhez.

Az ászanák megerősítik a testet és elűzik a betegségeket. A pránájáma megnyugtatja az elmét és oldja a stresszt. A meditáció felszabadítja az elmét az anyagi kötöttségek alól, és az elme ragyogó tükrében megpillanthatjuk eredeti önvalónkat. A legfontosabb meditációs gyakorlat azonban egy krisnás jógi számára a Hare Krisna mahá-mantra éneklése. Ez a cél és az eszköz is egyben, mivel a maha-mantra Krisna imádatának legjobb módszere, ugyanakkor a legmagasabb meditáció is. Persze ezenközben semmi másra nem szabad gondolni, csak Krisnára, vagyis az egyéb gondolatokat ki kell üríteni az elméből.

Természetesen mindaddig, amíg ebben a testben lakunk, arra is gondot kell viselni, ezért tartsuk azt egészségesen az ászanák és a pránájáma gyakorlása által. Közben azonban ne feledkezzünk meg a belső gyakorlatoktól sem, és folyamatosan kutassuk az élet célját! Számomra ez a Krisna előtti tökéletes meghódolás.

Tételezzük fel, hogy sikerül elérnünk a karmától és az anyagi kötőerőktól való mentességet. Ebben az esetben a jógi, ha képes a halála pillanatában kizárólagosan Krisnára függeszteni az elméjét, elérheti a kaivalját, vagyis kiszabadulhat az újraszületés láncolatából. És ekkor mi van? Az a lélek, amelyik életcéljául a Krisna iránti odaadás felébresztését választotta, Krisna bhaktái között fog megszületni, vagy ebben a világban, vagy az örök, maradandó lelki világban, Krisna eredeti hajlékán, Goloka Vrindávanában, és ott örök, szeretetteljes kapcsolatban fogja szolgálni Krisnát a négyféle szeretet (szolgai, baráti, szülői vagy szeretői) valamelyikét érezve iránta.

Ennek egy feltétele van, hogy tényleg csak erre vágyj, és semmi másra. Ha valami másra vágysz, akkor életbe lép a vonzás törvénye, és azt fogod elérni, amire vágysz. Ezért mindig emlékezni kell arra, hogy Krisna a legvonzóbb, és így már ebben a testben a folyamatos szamádhi állapotába kerülhetünk. A végére pedig egy videó Dharma Mittrától, aki egy vallásos jógi. Miközben az ászanákat mutatja be, a háttérben a jógik a Hare Krisna maha-mantrát éneklik Krishnadas vezetésével.