Boss

Az utóbbi három napban ezt az angol szót hallottam a legtöbbet, ugyanis megérkezett Dev Kapil, akinek híresen ez a szava járása, mindenkit így hív, az órán a studenteket is. Első körben az Air France Párizsban hagyta a csomagját, úgyhogy kedd délelőtt egy szál kézipoggyásszal volt még csak felszerelve. Abban azonban ott lapult egy tigrismintás kisgatya, meg egy piros trikó, és ebben a szerkóban be is állt egyet Astangázni a 11-es órára. Én mellette toltam, Ági (aki a lázas Pannit helyettesítette) egész órán rajtunk volt. Dev meg is jegyezte óra után, hogy ha egy tanár jön az órádra, azt is kell igazgatnod, még ha az maga Iyengar is, mert abban a pillanatban ő a tanítványod.

A gyakorlásáról csak annyit, hogy ültő helyzetéből majdnem kézenállásba emeli fel magát, úgy vinyászázik hátra, előreugrásnál pedig a kedvenc V-standembe emeli a kinyújtott lábát, vagyis majdnem függőlegesig. Van még mit fejlődni. Mindezt velem is megcsináltatta szerda reggel, úgyhogy kénytelen leszek most már összeszedni magam. A hídnál csináltunk kézenállást, onnan handstand-skorpiót, majd leeresztettük magunkat. Mondtam naki, hogy jöjjön vissza hátra kézenállásba meg csaturangába, szó nélkül megcsinálta. Hallottam, ahogy Mikinek mellettem leesik az álla, és koppan a földön. Szóval azért bírom Devet, mert nem csak mondja, hanem csinálja is. És őszinte, mert mondta, hogy ő egy lusta indiai, őt noszogatni kell, elismerését fejezte ki, hogy minden nap nyomjuk az Astangát.

Utána a workshopokon kiderült, hogy nyomjuk, az igaz, de ha nem helyes beidegződések alakulnak ki a pózokban (és egykettőre rájöttünk hogy mindannyiunknak van egy jó pár), akkor fokozatosan lezúzzuk a hamstringünket, a csuklónkat, a derekunkat, a vállunkat stb. Dev szerint az Astanga mindenkinek jó, és ha helyesen csinálja, akkor nem fog megsérülni, sőt a terápiás hatásai is érvényesülnek.

Hát most akkor majd be kell vezetni egy csomó reformot, elsődlegesen a saját gyakorlásunkban, az ászanákról alkotott megértésünkben, és utána nyilván az oktatásunkban is. Ehhez pedig szükség van az akaraterőre, hogy hajlandóak legyünk változni és változtatni. Ma azt mondta, hogy ebben a világban egyetlen dolog állandó, és az pedig a változás. Ha nem vagy hajlandó változni, akkor megkövesedsz, és elveszíted a gyakorlásod lényegét.

A szerda és csütörtök reggel az álló pózokkal meg a napüdvözlettel telt, újabb és újabb részleteket tudunk meg mindegyikről, a tanárok szorgalmasan jegyzetelnek. Tegnap egy olyan vinyászát kellett csinálnom, hogy lefelé néző kutyából kézenállásba, majd keresztezett lábbal leeresztettem, előrehoztam a lábamat és föl függőlegesbe a nyújtott lábakat (némi jóindulattal). Hét ez nem semmi, ha ebből mondjuk 50-et lenyomsz egy Astanga gyakorlás során. Márpedig ő lenyomta.

Ma meg az volt a kérése felém, hogy az uttánászanából nyújtott térddel emeljem ki magam és úgy vinyászázzak hátra. Ne tessék, itt egy mumus megint. Persze láttam ezt már egy csomó videón, és imádnám, ha menne, de még nem igazán sikerül. Na mindegy, elkezdem tolni, hátha hamarosan... Aztán Dev berakott még szépen a parivritta-pársvakónászanába, meg a praszárita C-be (vagyis ráült a karjaimra, itt látható a képen, hogy milyen arcot vágtam közben), úgyhogy ma vállnyitó óra volt. Jók ezek az igazítások, csak egy baj van velük, hogy két-három segédtanár kellene egy órára, hogy meg is tudjuk csinálni őket. Mindenesetre nagyon hasznosak a workshopok, mindenkinek ajánlom, hogy a hétvégét ne hagyja ki! Pénteken este 6-tól 9-ig, szombaton 10-től 1-ig, vasárnap 10-től 1-ig. A végére még egy videó a Pársvakónászana igazításról.