Az általánosan elfogadott nézet az, hogy az ászana elsősorban stabil ülőpozíciót jelent, ami a meditációt elősegítő testhelyzet, és a meditáció mozdulatlan, ülő testhelyzetben történik. Az én álláspontom az, hogy bármelyik ászanában lehet meditálni, sőt, az ászanák közötti átvezető vinyászák közben is lehet, illetve kell tudni meditálni. A klasszikus írások közül a Gheranda szamhitá sorol fel 32 ászanát, a többi irodalom általában a padmászanát, legfeljebb még a pascsimóttánászanát emeli ki. Az Astanga rendszerében azonban jó 2-300 ászanát gyakorlunk heti rendszerességgel, és java részük nem igazán nevezhető könnyűnek. Vegyük például az Astavakrászanát, vagyis a nyolc ponton meghajlított pózt. A pózt Astavakra Risiről nevezték el, aki születési deformitással rendelkezett, és ebben a pózban közlekedett a tenyerein, de ebben is meditált. Úgyhogy azt hiszem, át kellene értékelnünk kissé az ászanákról alkotott elképzelésünket, mert igencsak erőteljes eszközről van szó.
Amikor az ászanát az uddzsájí légzéssel és a bandhákkal együtt hajtjuk végre, akkor igazából már mudrává válik, vagyis egy olyan pecsétté, ami rögzíti a tudatunkat egy bizonyos formában. Ez a tény még inkább hangsúlyozza azt, hogy a jógalétra különböző lépcsőfokai, nevezetesen az ászana, pránájáma, dristi, mudra, bandha, koncentráció és meditáció igenis szervesen összekapcsolódnak, és párhuzamosan kell őket gyakorolni, méghozzá úgy, hogy mindegyik elemet igyekszünk a tökéletességre fejleszteni.
Az Astanga-jógát mozgó meditációnak is nevezik. Elemezzük magunkat egy-egy gyakorlás során, hogy mennyire maradunk fókuszáltak, mennyire tartjuk be a dristiket, mennyire tudjuk a figyelmünket a légzésen tartani, és mennyire tudatosak a bandhák. Különösen a következő ászanákban ajánlom a koncentráció elmélyítését: tádászana, gyertya, fejenállás, lótuszülés, jógamudra és utpluthih. Ha ezekben sikerül, akkor fokozatosan a többi pózban is sikerülni fog a meditatív tudatállapot fenntartása.
Ha nagyon jól begyakoroltuk az első és második sorozatot, akkor lassan nekiveselkedhetünk a harmadiknak, de itt egy komoly minőségi ugrásra kell majd felkészülni. Ha nincs meg a koncentrált elme és a tiszta nádík, akkor a 3. sorozat csak erőlködés lesz, és nem fogjuk tudni hosszú távon gyakorolni. Az Astanga sorozatai úgy vannak kialakítva, hogy eltávolítják a blokkokat a fizikai szervekből és az energiacsatornákból, mert ha ezt a lépést kihagyjuk, akkor nagyon nehézzé válik az elme folyamatos koncentrációja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése