Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből:Vinyásza
"A vinyásza jóga egy olyan jóga-rendszer, amit kifejezetten a családos emberek számára fejlesztettek ki. egy családos (grihastha) és egy szerzetes (szannyászí) között az a különbség, hogy az utóbbinak nincsenek társadalmi kötelezettségei, és ezért akár napi tíz vagy még több órát szentelhet a gyakorlásnak. Igazából, ha mind a nyolc ághoz kapcsolódó egyéni technikákat gyakorolnánk, akkor könnyen el lehetne tölteni több, mint tíz órát is a gyakorlással.
Csodálatos nap lenne például, ha két órát gyakorolnánk az ászanákat, két óráig a pránajámát, egy-egy óráig a mudrát és a dzsapát, egy órát olvasnánk a szentírásokat, egy órát felolvasnánk őket, és egy órát meditálnánk.
Egy családos ember, vagyis olyan valaki, akinek családja, munkája vagy vállalkozása van, nem tud ennyi időt a gyakorlással tölteni. Az az elképzelés, hogy teljesen hátat kell fordítani a társadalomnak, igazából viszonylag új, ha belegondolunk. Gautama Buddha vezette be, és Sankara tette népszerűvé. Az ősi védikus és upanisadikus idők risijei, bár jelentős időt töltöttek az erdőben, nem voltak társadalmon kívüliek.
Az olyan risiknek, mint Jágjavalkja, Vaszistha, és Visvámitra, mindnek felesége és gyereke volt, és olyan főpapok vagy királyi tanácsadók pozícióit töltötték be. Ahhoz, hogy egy jóga-gyakorlat működjön a családosok számára, össze kell zsugorítani két órára, de meg kell tartani az előnyeit, ezért a nyolc fokozatot egyszerre kell gyakorolni, és nem egymás után. Ezzel az elképzeléssel hozta létre Rishi Vamana a vinyásza-jógát.
A Risi sorozatokba rendezte a gyakorlatokat, annak érdekében, hogy a pózok még nagyobb hatást fejtsenek ki, és múdrával, pránájámával és meditációval kombinálta őket, hogy a tíz órás gyakorlás hatákonyan beleférjen két órába.
A vinyásza jóga egyik kiemelkedő vonása, hogy a gyakorlatokat nem tartják ki hosszú ideig. A fizikai jóga egyik legnagyobb csapdája az, amikor azonosítani kezdjük magunkat a pózokkal és elkezdünk a testünkkel foglalkozni. Az ember azt gondolja. "Most padmászanában ülök. Ez a jóga!" Nem tévedhetünk nagyobbat. Amikor felfogjuk a tudatosságot, amelyik a szemtanúja a padmászanában ülésnek, - az a jóga.
A vinyásza jóga alapvető ötlete az, hogy a póztól a légzés felé visszük a hangsúlyt, és rájövünk, hogy a pózok, mint ahogy minden forma, átmenetiek. A formát öltött dolgok - az ászanák, az élőlények testei, a strukturális képződmények, nemzetek, bolygók stb. - jönnek és mennek. A jóga célja a forma nélküli (a tudat) - ami jelen volt akkor is, mielőtt a formák megnyilvánultak, és jelen lesz akkor is, miután a formák már megsemmisültek. Ennek érdekében úgy kellett megszervezni a gyakorlást, hogy semmi átmenetihez ne ragaszkodjunk. A vinyásza jóga az átmenetin történő meditáció."
Ez az utolsó gondolat érdekes a számomra, több szempontból is. Számomra az Astanga gyakorlása az maga a gyakorlás, a légzéssel együtt történő mozgás. Egyik nap jobban megy, másik nap gyengébben, hiszen a forma örökké változik. Vannak, akik arra törekszenek, hogy az első sorozatot tökéletességre fejlesszék, és csak utána akarnak a másodikkal foglalkozni. Van, aki nagyon ragaszkodik a gyakorlás bizonyos külsődleges elemeihez. Számomra inkább a belső érzet fontos, és ha per pillanatnyilag úgy ítélem meg, hogy a számomra a három sorozat felváltva történő gyakorlása adja ezt meg legjobban, akkor ezt teszem. Az általam az utóbbi időkben végzett kutatások is azt bizonyítják, hogy maguk a sorozatok is számos változáson mentek keresztül Krishnamacharya ideje óta, de attól az, amit ma gyakorolunk, ugyanúgy Astanga, mint amit ő tanított a tanítványainak. Számomra a lényeg a gyakorlásra tett állandó erőfeszítés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése